sóvár szinonimái

melléknév
  • sóvárgó, mohó, epedő, epekedő, áhítozó, vágyakozó, vágyódó, esengő, epedező, leledző (régies), ácsingózó, esenkedő (tájnyelvi), kiéhezett (pejoratív)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

összeáll

ige
  • összegyűlik, tömörül, sorakozik
  • társul, összefog, szövetkezik, bandába verődik
  • létrejön, kialakul
  • (pejoratív): összeköltözik, együtt él (valakivel) Sz: bagóhiten él vele; összeszűrik a levet
  • összetapad, egybeforrad, összenő, csomósodik, összeszigorosodik (tájnyelvi), megszilárdul, megköt, megkeményedik, megdermed, besűrűsödik, jeged (régies)

giliszta

főnév
  • kukac, pondró, földféreg, hernyó, cservík (tájnyelvi)
  • bélféreg, cérnagiliszta
  • (szleng): gebe, gizda (szleng), girnyó (szleng), keszeg, csontkollekció
  • (szleng): újonc, kopasz (szleng)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a sóvár szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

sehonnan

határozószó
  • semerről, sehonnét (tájnyelvi)

ráesteledik

ige
  • rásötétedik, elesteledik (tájnyelvi), elszürkül (tájnyelvi), elsötétedik (régies), eléri az est

próféta

főnév
  • igehirdető, szószóló
  • vezetője (valaminek), lelke (valaminek)
  • jós, látnok, jövendölő, jövendőmondó, vátesz (választékos), igazlátó (régies), végzethirdető (régies)

pánik

főnév
  • rémület, páni rémület, vakrémület, fejvesztettség, felfordulás, zavarodás, kavarodás, riadalom, fejetlenség, zűrzavar, ijedség, félelem, nyugtalanság, megzavarodás

sistereg

ige
  • serceg, sustorog, süstörög (tájnyelvi), sustorékol (tájnyelvi), bizseg (tájnyelvi), zsizseg (tájnyelvi)
  • pattog, ropog, zizeg, zörög

százados2

főnév
  • kapitány, centurio (idegen)
  • (szleng): kilós

odavaló

melléknév
  • ottani, ott született, helybeli, odavalósi (tájnyelvi), őshonos, őslakó
  • belföldi, bennszülött, hazai, honi
  • odaillő, helyénvaló, arravaló, illő, helytálló, találó, odavágó, helyes, illendő
  • rátermett, alkalmas

nyomtatvány

főnév
  • nyomdatermék, sajtómű (régies), sajtótermék, kiadvány, lenyomat
  • űrlap, kérdőív, blanketta (idegen)

leteper

ige
  • lenyom, legyűr, legyőz, lefektet, lebír, leterít, maga alá gyűr, két vállra fektet, földre visz, földre penderít (tájnyelvi), elgyűr (tájnyelvi), lecsombolyít (tájnyelvi), legyürköl (tájnyelvi), lekavarint (tájnyelvi) Sz: földet fogat vele, két vállra fektet

országos

melléknév
  • nemzeti, állami, nacionális (választékos)
  • nagy, komoly, jelentős, tetemes, óriási, helyi, roppant, jókora, rengeteg

szembeállít

ige
  • szembesít, konfrontál (idegen), szembehelyez, ellentétbe állít
  • összeveszít, egymásnak ugraszt
  • összehasonlít, összevet, egybevet, összefüggésbe hoz, viszonyít

szolgáló

főnév
  • alkalmazott, cseléd, szolgálólány, cselédlány, mindenes, háztartási alkalmazott, dézsahölgy (tájnyelvi), dézsatündér (tréfás)

gúnya

főnév
  • felsőruha, ruha, köntös, öltözet, öltözék, gusznya (tájnyelvi)

ürülék

főnév
  • fekália (szaknyelvi), ganéj (tájnyelvi), piszok, szar (durva), széklet, bélsár, exkrementum (idegen), fécesz (szaknyelvi), fos (durva), trágya, drekk (szleng), tisztulat (tájnyelvi), nagydolog (bizalmas), kaka (bizalmas), kaki (bizalmas), csoki (szleng), trutyi (szleng), kula (szleng), boja (szleng)
  • bogyó, lepény (tréfás), csúnyaság, rondaság

tikkasztó

melléknév
  • rekkenő, fülledt, perzselő, bágyasztó, lankasztó, forró, hév, izzó, égető, lángoló, fullasztó, fojtó, fojtogató, vakmeleg (tájnyelvi)

söröző

főnév
  • sörház (régies), sörcsarnok, sörkert, sörbár, sörmérés (régies), söntés, kocsma, csapszék, ivó (régies)

sebbel-lobbal

határozószó
  • sebtében, sebtiben, sietve, nagy sietve, sietséggel, hanyatt-homlok, sürgősen, kapkodva, lélekszakadva, lóhalálában, hevenyében, léhhel-péhhel (tájnyelvi), széllel-lobbal (tájnyelvi), izgatottan

szakszótár

főnév
  • műszótár, terminológiai szótár
  • szaklexikon

terrorizál

ige
  • megfélemlít, félelemben tart, rettegésben tart, megijeszt, megrémít, kényszerít, erőszakoskodik, elnyom, hatalmaskodik, basáskodik, zsarnokoskodik

strázsál

ige
  • őrt áll, silbakol (régies)
  • őriz, felügyel, vigyáz, őrködik, trázsál (tájnyelvi), istrázsál (tájnyelvi)
  • vár, várakozik, szobrozik (bizalmas), dekkol (szleng)

rákényszerül

ige
  • rászorul, ráfanyalodik, ráviszi a szükség, beletörődik, meghódol, meghunyászkodik, beadja a derekát, megadja magát

szán1

ige
  • sajnál, szánalmat érez, szánakozik, sajnálkozik, fájlal
  • röstell, bán, restell
  • eltervez, kijelöl, előirányoz
  • (valamire, valahova): felhasznál, fordít, áldoz
  • (valakinek): tartogat, címez, ad, szentel
  • (szánja magát vmire): eltökéli magát, elszánja magát, rászánja magát, vállal

tetű

főnév
  • nyű (tájnyelvi), szőkevitéz (tájnyelvi), kimli (bizalmas)
  • (jelzőként): féreg, szemét, rohadék (durva), gazember