művezető szinonimái

főnév
  • munkavezető, üzemvezető, műhelyfőnök, mester

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

disznólkodik

ige
  • trágárkodik, malackodik, illetlenkedik, szemérmetlenkedik

mentesít

ige
  • felment, felold, megszabadít, megvált (választékos), felszabadít, kiment, tisztáz, elenged
  • megvéd, megóv, megment, immunizál (szaknyelvi)(durva)
  • tehermentesít, könnyít, megkímél
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a művezető szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

momentán II.

határozószó
  • pillanatnyilag, jelenleg, egyelőre

megkopaszt

ige
  • letollaz, lecsupaszít, lekopoz (tájnyelvi), megkoppoz (tájnyelvi), megköpeszt (tájnyelvi), megtép (régies), megmelleszt (tájnyelvi), megtisztít, megpucol (bizalmas)
  • lenyír, levág, megnyír, lekopaszt
  • (bizalmas): kifoszt, kiforgat, megrövidít, megrabol, meglop, kizsebel, kisemmiz, kizsigerel (választékos), kipucol (szleng), kirabol, kirámol, kipakol (szleng)

megfogalmazás

főnév
  • megszerkesztés, megszövegezés, szavakba öntés, szavakba foglalás
  • kompozíció

leül

ige
  • helyet foglal (valahol), elhelyezkedik, letelepedik, letelepszik, leroskad, leteszi magát, leereszkedik, leteperedik (tájnyelvi), levacáholódik (tájnyelvi), lerogyik
  • lecsücsül, lekuporodik, lekucorodik
  • lehuppan, letottyan, leteszi a fenekét (bizalmas), leteszi a seggét (durva), leteszi a csendest
  • (rabként): eltölt, kitölt, letölt, kiül (tájnyelvi)
  • leülepedik, leülepszik, leszáll, lerakódik, megtisztul, letisztul, megszáll (tájnyelvi)
  • (bor, must) meghiggad (tájnyelvi)
  • (vihar): elül, lecsendesedik

munkálat

főnév
  • munka, művelet, operáció, elaborátum (idegen)

nyenyere

főnév
  • forgólant, tekerőlant, tekerő, bözsike (tájnyelvi)

krém

főnév
  • paszta, kenőcs, pomádé (régies), kence, ír, kenet (régies), balzsam
  • tortakrém
  • elit, színe-java (valaminek), színe-virága (valaminek)

közbelép

ige
  • közbeavatkozik, beleavatkozik, közbejön, közbenjár (valakiért), megakaszt, intézkedik, áthidal, segédkezik, interveniál (szaknyelvi), beleártja magát, beleüti az orrát, keresztbe tesz (bizalmas), félbeszakít, megszakít, közéjük csap (bizalmas)

igazság

főnév
  • igaz, való, bizonyosság, valóság, tény, tényállás, ténylegesség, hitelesség, realitás, őszinteség, veritas (idegen)
  • igazságszolgáltatás, bíróság

lagúna

főnév
  • öböl, morotva (régies)

nyugtalanító

melléknév
  • zavaró, kellemetlen, kínos, baljós, baljóslatú, rejtélyes, különös, furcsa, gyanús, visszás
  • aggasztó, riasztó, terhes, nyomasztó, gyötrő, szorongató, szívdobogtató, lidérces
  • izgató, felzaklató, fenyegető, bosszantó, ingerlő

önelégült

melléknév
  • öntelt, önhitt, gőgös, büszke, elbizakodott, felfuvalkodott, beképzelt, nagyképű, pöffeszkedő, nagymellű, fontoskodó, magabízó (régies)

egérfogó

főnév
  • csapda, csaptató (tájnyelvi), egérkelepce (tájnyelvi), egérütő (tájnyelvi)
  • szorult helyzet, kutyaszorító, kelepce (régies), tőr (régies)

rossz I.

melléknév
  • egészségtelen, elhasználódott, ártalmas, romlott, bűzhödt, büdös, poshadt, állott, záp, ízetlen, keserű, émelyítő, kellemetlen, avas, orrfacsaró, áporodott, dögletes, szennyezett
  • kedvezőtlen, hátrányos, alkalmatlan (időpont)
  • veszteséges, szerencsétlen, káros
  • levert, letargikus, csüggedt, bús, bánatos, búskomor, szomorú, mísz (bizalmas)
  • barátságtalan, ellenséges
  • (magatartás): komisz, gonosz, rosszindulatú, rosszakaratú, aljas, alávaló, galád, elvetemült, tré (idegen)
  • ledér, léha, kicsapongó, feslett, elhíresült, parázna, becstelen, hírbeli (tájnyelvi)
  • rosszalkodó, szófogadatlan, helytelenkedő (tájnyelvi)
  • fegyelmezetlen, pajkos, csintalan, rakoncátlan, vásott, pajzán, rendetlen, csibész
  • összeférhetetlen, kibírhatatlan
  • bántó, sértő
  • vacak, ócska, silány, gyatra, használhatatlan, eladhatatlan, alkalmatlan, pocsék, hitvány, gyenge, kopott, rozoga, rongyos, elnyűtt, értéktelen, bóvli, olcsó, kritikán aluli, förtelmes
  • durva, bárdolatlan, csiszolatlan, kibírhatatlan, bántó, sértő, csapnivaló, illetlen
  • csúnya, rút, rusnya, ocsmány
  • téves, hibás, elhibázott, fals

políroz

ige
  • fényesít, fényez
  • csiszol, dörzsöl, dörgöl

nadír

főnév
  • (szaknyelvi): talppont, mélypont

mocskos

melléknév
  • dancs (tájnyelvi), boncsos (tájnyelvi), szurtos, szutykos, piszkos, koszos, sáros, csatakos, maszatos, lustos (tájnyelvi), rohadt, tabajdok (tájnyelvi), szennyes, paszatos (tájnyelvi), szirkás (tájnyelvi), szennyezett, tisztátalan, mosdatlan
  • aljas, jellemtelen, gyalázatos, undorító
  • ocsmány, obszcén, trágár, mocskos szájú

nevelkedik

ige
  • növekedik, felnő, fejlődik
  • tanul, művelődik, kulturálódik

piszok

főnév
  • kosz, maszat, folt, retek, szenny, mocsok, szutyok, por, sár, korom, malacság, tisztátalanság, szemét, ganat (régies), paszat (tájnyelvi)
  • ürülék, széklet, rondaság, csúnyaság, szar (durva), ganéj, trágya
  • (jelzőként): piszokfészek, tróger (durva), tetűláda (szleng), gané (szleng), genny (szleng)

napibér

főnév
  • napszám, napidíj, zsold (régies), szakmánybér (szaknyelvi)

megmutat

ige
  • rámutat, látni enged, szem elé tár, bemutat, prezentál
  • szemléltet, ábrázol, kiállít, érzékeltet, megismertet
  • jelez, kimutat
  • feltár, fölfed, kitakar, bemutat, kinyilvánít
  • nyilvánvalóvá tesz, bebizonyít
  • fitogtat, csillogtat

növényház

főnév
  • melegház, üvegház, pálmaház, télikert

pók

főnév
  • (szleng): ember, manusz (szleng), krapek (szleng), tag (szleng), fej (szleng), muksó (szleng), pacák (szleng), hapsi (szleng), pasas (bizalmas), pasi (bizalmas), pali (szleng)