letét szinonimái

főnév
  • letétemény, foglaló, kaució, talon, zálog, óvadék, depozitum (idegen), depó (bizalmas)
  • átirat, átírás

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

szimbólum

főnév
  • jelkép, embléma, jel, metafora (szaknyelvi)

ezred2

főnév
  • évezred
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a letét szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

legyűr

ige
  • leteper, leterít, lebír, legyúr, alányom, felülkerekedik, legyőz, leküzd, megtetejéz (tájnyelvi)
  • leerőltet, lenyel, megeszik, legentet (tájnyelvi), legyürköl (tájnyelvi)

kotta

főnév
  • hangjegy
  • hangjegyírás
  • kottalap
  • (tájnyelvi): dallam
  • partitúra (szaknyelvi)

koncert

főnév
  • hangverseny
  • (szaknyelvi): versenymű, zenemű

kiegyezik

ige
  • megegyezik, megállapodásra jut, megállapodik, paktál (régies), tranzigál (idegen)
  • belenyugszik, beletörődik(tájnyelvi)

leömlik, leömöl

ige
  • leszakad, lefolyik, leözönlik, lezúdul, leárad, leáramlik

maszatos

melléknév
  • szurtos, mocskos, koszos, piszkos, sáros, mosdatlan, cirmos (tájnyelvi), murcos (tájnyelvi), szutykos, szennyezett, pecsétes, majszos (tájnyelvi), mázgás (tájnyelvi), bemaszatolt, összekoszolt, összemaszatolt, pöszmötés (régies), lustos (tájnyelvi), szennyes, tisztátalan

üszkös

melléknév
  • parázsló, hamvadó
  • megégett, elszenesedett

kábulat

főnév
  • kábultság, bódulat, bódultság, érzéketlenség, tompaság, szédülés, sopor (szaknyelvi), mákonyálom (régies), letargia, álomkór
  • ájultság, aléltság, eszméletlenség, önkívület, narkózis

jelölt II.

főnév
  • pályázó, aspiráns (szaknyelvi), gyakornok
  • kandidátus, várományos

fundamentum

főnév
  • alap, alapzat, talap (régies), talapzat, lábazat, alapkő, talpkő, támasz, megalapozás

karmester

főnév
  • karnagy, karvezető, karigazgató, dirigens, (katonazenekaré) tamburmajor (régies), zenenagy (régies)

megbékít

ige
  • kiengesztel, kibékít, lecsillapít, lecsendesít, megnyugtat, békéltet, pacifikál (idegen), elbékéltet (tájnyelvi), elhallgattat, elsimít, összebékít, lefegyverez, leszerel

megoltalmaz

ige
  • megóv, megkímél, megment, megvéd, védelmez, támaszt nyújt, megvédelmez, lándzsát tör (valaki mellett)

bent, benn

határozószó
  • idebent, idebenn, odabent, odabenn, belül, belsejében, bévül (tájnyelvi)

oszt

ige
  • bont, választ, tagol, elapróz, elvagdal, megfelez, felnégyel, darabol, parcelláz, felszeletel, szétválaszt, szakít
  • adagol, porcióz (idegen), juttat, részeltet, részesít, szolgáltat, osztogat, kioszt, szétoszt, kimér, adományoz, ajándékoz, adakozik, ad, mér
  • kategorizál, csoportosít, besorol, rangsorol, kartotékol (szaknyelvi), elrendez

műtárgy

főnév
  • műalkotás, alkotás
  • érték, régiség, csecsebecse (bizalmas)
  • (szaknyelvi): építmény, létesítmény

letör

ige
  • (virágot): leszakít, leszakaszt, leszakajt (tájnyelvi), letép
  • (lázadást): elfojt, megdönt, elnyom, megfékez, szétver, eltipor, vérbe fojt, széjjelzúz, tönkrezúz
  • megszüntet, véget vet, felszámol,
  • elcsüggeszt, elszomorít, elbúsít, lesújt, lehangol, megrendít, porba sújt, letaglóz, megsemmisít, lever, megráz, földhöz vág, deprimál, indiszponál (idegen), elkedvetlenít, elszontyolít, porig sújt, kedvét szegi (valakinek), kedvét veszi (valakinek), lehervaszt (szleng), lelomboz (szleng), lepadlóz (szleng)
  • (árat): mérsékel, csökkent

légitámadás

főnév
  • bombázás, repülőtámadás

majmol

ige
  • (pejoratív): utánoz, mímel, utánacsinál, imitál, megjátszik, másol, kopíroz (bizalmas), szajkóz (bizalmas)

munkakönyv

főnév
  • cselédkönyv (régies)

lírikus II.

főnév
  • (lírai) költő, poéta

könyv

főnév
  • írásmű, könnyű (régies), liber (idegen), béce (tájnyelvi)
  • fóliáns (választékos), kötet
  • kiadvány, olvasmány

marginális

melléknév
  • lapszéli, lapszélre jegyzett
  • (szaknyelvi): szélső, szélen levő
  • deklasszálódott (idegen)
  • jelentéktelen, mellékes

műkincs

főnév
  • kincs, régiség