lakás szinonimái

főnév
  • lakóhely, otthon, hajlék, bérlemény, kégli (szleng), keglevics (szleng)
  • szállás, menedék, lak, tanya, zug, kvártély (tájnyelvi), fészek (bizalmas), odú (szleng), lyuk (bizalmas)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

bakter

főnév
  • pályaőr, váltóőr
  • éjjeliőr
  • csősz, őr, ármás (tájnyelvi)
  • (szleng): smasszer (szleng), börtönőr, fegyőr
  • sasszem (bizalmas), bobi (szleng)

réce

főnév
  • kacsa, ruca (tájnyelvi), kácsa (tájnyelvi), góca (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a lakás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

közösségi

melléknév
  • társadalmi, közérdekű, társas, közös, csoportos, társasági, kommunális, egyesületi, testületi, szövetkezeti, társulati, kollektív, szociális (idegen)

kisebbít

ige
  • csökkent, mérsékel, csillapít, tompít, enyhít, gyengít, elvesz erejéből, kevesbít, csonkít, csorbít, apaszt, fékez, leszállít, leértékel, rövidít, lefokoz, korlátoz (hatáskört), megnyirbál, redukál, degradál (idegen), diminuál (idegen)
  • (tájnyelvi): becsmérel, ócsárol, rempel (régies), dehonesztál (idegen), gyaláz

kilát

ige
  • ellát (valameddig)
  • (régies): meglát, kikövetkeztet, észrevesz
  • (tájnyelvi): előteremt, kigazdálkodik
  • (tájnyelvi): kilátszik, kiér, kinyúlik, kilóg, kicsüng, kivillan

kasa

melléknév
  • (szleng): jó, kitűnő

kútforrás

főnév
  • kútfő, forrás
  • alapja (valaminek), ok

leró

ige
  • kiegyenlít, letud (bizalmas), törleszt, letörleszt, kifizet, lefizet, leszurkol (szleng), rendez, lekvittel (bizalmas)

trónol

ige
  • uralkodik
  • ural
  • feszít, pöffeszkedik (pejoratív), elterül (pejoratív), ül, üldögél
  • (tréfás): szükségét végzi, nagydolgozik (bizalmas), székel, kakál (bizalmas), tojik (bizalmas), kulázik (szleng), kipakol (szleng), szarik (durva), kábelt fektet (szleng)

inger

főnév
  • hatás, irritáció (szaknyelvi), stimulus (szaknyelvi), impulzus (szaknyelvi), indíték, lökés, késztetés, ingerencia (tréfás)
  • szükséglet

igric

főnév
  • énekmondó, énekes, dalnok, dalos, regös (régies), hegedős (régies), lantos, bárd

felzaklat, fölzaklat

ige
  • felkavar, felbolygat, megbolygat, feldúl, felizgat, felingerel, felturkál (választékos), kihoz a sodrából, izgalomba hoz, felidegesít, nyugtalanít

ítéletidő

főnév
  • vihar, zivatar, ítélet (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): ítéletnap, utolsó ítélet, végítélet, büntetés, bírságnap (régies), dies irae (idegen)

levelezés

főnév
  • levélváltás, korrespondencia (régies)

maxima

főnév
  • jelige, jelmondat, szlogen, mottó
  • alapgondolat, alaptörvény
  • életszabály, életelv

bajos

melléknév
  • fáradságos, megerőltető, nehéz, nehézkes, bonyolult, problémás (bizalmas), kényes, vesződséges

növeszt

ige
  • terem, hoz, hajt, nevel, ereszt
  • nagyít, növel, fejleszt

mer

ige
  • merészel, bátorkodik, merészkedik, kockáztat, reszkíroz (bizalmas), veszi a bátorságot
  • merít, kimér, kikanalaz

lakk

főnév
  • fénymáz, lenolajkence, politúr (idegen), vernis (idegen), firnisz (tájnyelvi), firnájsz (tájnyelvi)
  • máz

közgazdaságtan

főnév
  • gazdaságtan, nemzetgazdaságtan, ökonómia (szaknyelvi), közgáz (bizalmas)

lehív

ige
  • lekér, lekérdez
  • átutaltat, kiutaltat, elküldet
  • (kártyalapot): kihív, kijátszik

méltatás

főnév
  • kitüntetés, dicséret, magasztalás, méltánylás, megbecsülés, nagyrabecsülés, elismerés, hódolat
  • tiszteletadás, megemlékezés
  • értékelés, ismertetés, recenzió, ajánlás, bírálat, kritika, bemutatás

látszat

főnév
  • külső, külszín, felszín, kinézés, megjelenés, külsőség, színezet
  • árnyék, tünemény, rémlet, tünet
  • dekórum (régies), fikció, illúzió
  • eredmény, látat (tájnyelvi)

kiszellőztet

ige
  • huzatot csinál, kiszellőz (tájnyelvi)

lelkű

melléknév
  • szívű, lelkületű, vérmérsékletű, egyéniségű, mentalitású

mentség

főnév
  • kifogás, ürügy, kibúvó, igazolás, alibi, mentegetőzés, védekezés, exkuzálás
  • kiút, kiskapu (bizalmas)
  • (régies): megmenekülés, szalmaszál, menedék