kiszenved szinonimái

ige
  • meghal, elpusztul, kimúlik, kileheli lelkét
  • elvisel, kiáll, elszenved, átszenved

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

ráfordít

ige
  • rázár, bezár, rácsavar, elfordít, lezár, becsuk, bereteszel
  • (tekintetet): ráirányít, ráemel
  • befektet, beruház, rááldoz, áldoz, rászán
  • rákölt, rápazarol, belefektet (tájnyelvi)

koptató

főnév
  • védőszalag, ripszszalag
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kiszenved szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kikristályosodik

ige
  • kijegecesedik (választékos), megszilárdul, összeáll
  • (oldatból) kiválik
  • megvilágosodik, kiderül, egyértelművé válik

kancsal

melléknév
  • bandzsa, bandzsi, kancsi (bizalmas), kácsor (tájnyelvi), csambilla (tájnyelvi), csámburdi (tájnyelvi), sanda (régies), sandal (régies) Sz: a káposztáskertbe néz; epreskertbe néz; kiskertbe néz; tizenkettőre néz; úgy néz, mint a liba az eperfára; úgy néz, mint Pilátus macskája; egyik szeme csára, másik szeme hajszra

jómadár

főnév
  • csibész, mihaszna, díszpéldány, díszpinty, díszvirág, mákvirág, jó firma, jópipa, jó cég, semmirekellő, gazfickó, csirkefogó, jó cenk (tájnyelvi), jó mag (tájnyelvi)

idealista

melléknév
  • ábrándozó, ábrándokban élő, gyakorlatiatlan, fellegjáró, romantikus, naiv, álmodozó

kirándul

ige
  • megrándul, kificamodik, kiugrik, kifordul, kibicsaklik, kimegy, kimarjul (tájnyelvi), kifitosodik (tájnyelvi)
  • kirándulást tesz, kiruccan, túrázik, gyalogol, barangol, kóborol, portyázik, bekalandoz (vidéket), portyáz (régies)

kovácsolt

melléknév
  • kalapált, formázott, edzett

támpillér

főnév
  • támasztópillér, gyámfal, ellenfal

használat

főnév
  • felhasználás, alkalmazás, igénybevétel, haszonvétel (régies), úzus (régies)

hangosbemondó

főnév
  • hangosbeszélő, hangosanbeszélő, hangszóró, megafon, hangtölcsér, duda (tájnyelvi)

erő

főnév
  • munkaerő, izomerő, erőnlét, kondíció, tetterő, teherbírás, energia, szufla (bizalmas), kakaó (szleng), kajak (szleng)
  • hatásfok, intenzitás, ráhatás, erősség, hathatósság
  • lelkierő, akaraterő, életerő, vitalitás (választékos)
  • erőfeszítés, erőkifejtés, erőlködés, lendület, erőbedobás
  • csípősség, zamat, tűz
  • haderő, hadierő (régies), fegyveres erő, katonaság, karhatalom
  • hatalom, uralom, befolyás, súly
  • erőszak, kényszer, kényszerítés, nyomás

hej

indulatszó
  • haj, ihaj, sej, sejhaj, csuhaj, ihaj-csuhaj, recece

körorvos

főnév
  • körzeti orvos, háziorvos

laikus

melléknév
  • műkedvelő, amatőr
  • avatatlan, járatlan, szakképzetlen, hozzá nem értő, kontár, botcsinálta, dilettáns, tájékozatlan, tudatlan Sz: érti, mint a véneki asszony a spárgafőzést
  • világi, civil

ajánlólevél

főnév
  • ajánlás, referencia (választékos)

méltat

ige
  • becsül, méltányol, elismer, tisztel, értékel, respektál, dicsőít, magasztal, dicsér, jutalmaz, kitüntet
  • megemlékezik (valakiről)

máshova, máshová

határozószó
  • egyebüvé, egyébhova (tájnyelvi)

kiszolgáltatottság

főnév
  • függőség, függés, alávetettség, alárendeltség

kikapós

melléknév
  • könnyűvérű, kicsapongó, ledér, könnyelmű, csélcsap, céda, kirúgó, feslett, vásott, balkörmű (tájnyelvi), szegrejáró (tájnyelvi)

konföderáció

főnév
  • szövetség, liga, államszövetség

mamusz

főnév
  • papucs, házicipő, tutyi (tájnyelvi)

kíván

ige
  • vágyik (valamire), vágyakozik, vágyódik, óhajt, áhít, akar, sóvárog, szomjaz, eped, ácsingózik Sz: feni rá a fogát; vásik rá a foga; fáj rá a foga; folyik a nyála utána; a lelke üdvösségét odaadná érte; áhítja, mint kecske a zöld ágat; kiveri érte a hideg
  • kér, elvár, megkövetel, szükségel (régies)
  • igényel, szorul (valamire)

karaj1

főnév
  • karéj, szelet, darab, csefert (tájnyelvi), sarkalat (tájnyelvi), siláp (tájnyelvi)
  • félkör, körív
  • (régies): szél, karima

korhű

melléknév
  • stílszerű, stílusos
  • korabeli, egyidejű

márt

ige
  • merít, belemárt, megmárt, áztat
  • mártogat, tunkol (bizalmas), itatgat
  • (választékos): (fegyvert) döf, mélyeszt