kiló szinonimái

főnév
  • kilogramm, kila (tájnyelvi)
  • (szleng): százas (bizalmas), százforintos

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

merészség

főnév
  • bátorság, vakmerőség, elszántság, mersz, kurázsi (bizalmas), vitézség, hősiesség, halálmegvetés, legénykedés, hősködés
  • arcátlanság, szemtelenség, pimaszság, elbizakodottság, pofátlanság, impertinencia (idegen)
  • szemérmetlenség, kihívóság, bujaság

túli

melléknév
  • utáni, mögötti
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kiló szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kibont

ige
  • kiold, szétfejt, szétnyit, kiterít, kigöngyöl, kicsomagol
  • (tájnyelvi): kinyílik
  • felbont, kinyit, kidugaszol, kiold, kioldoz, kicsomóz, kibogoz, kiköt, kicsomagol, kifejt, kihámoz, kiburkol, kicsatol, kihüvelyez, szétbont, kifeszít, feltár
  • kifésül

jelölt I.

melléknév
  • kiválasztott, ellátott (valamivel), megbélyegzett, megkülönböztetett
  • kitűzött

íz2

főnév
  • ujjperc, ujjperec, részecske, tag, bütyök (bizalmas), porcika (bizalmas), csín (tájnyelvi)
  • szártag (növényé) (szaknyelvi)
  • (régies): nemzedék, leszármazás

homorú

melléknév
  • gödrös, völgyes, öblös, kivájt, konkáv (szaknyelvi)(szaknyelvi)

kihallatszik

ige
  • kicsendül, kihallik, kihallszik (tájnyelvi)

kolléga

főnév
  • munkatárs, kartárs (régies), szaktárs

szövevényes

melléknév
  • bonyolult, bonyodalmas, ágas-bogas, ügyes-bajos, tekervényes, kusza, sokrétű, komplikált, körülményes, összetett, komplex

halkít

ige
  • tompít, gyengít, csendesít, elnyel, csillapít

hadoszlop

főnév
  • menetoszlop, hadláb (régies)

elvtárs

főnév
  • elvbarát, elvrokon, bajtárs

háromkirályok

főnév
  • vízkereszt, epifánia (régies), háromkirályok ünnepe, háromkirályok napja

konyhakert

főnév
  • veteményeskert, veteményes, zöldségeskert

közszó

főnév
  • köznév

megszédül

ige
  • elszédül, elbódul, megfordul a világ (valakivel), elkábul, elkámpicsorodik (tájnyelvi), megkortyan (tájnyelvi)
  • megőrül, elmegy az esze

lukulluszi

melléknév
  • (választékos): fényűző, luxuriózus (régies), pompás, pompázatos, pompázó, pazar, fejedelmi, főúri, nagystílű, fényes, költséges, drága, bőséges

kimagaslik

ige
  • kiemelkedik, kiugrik, kitűnik, kilátszik, ellátszik, szembeötlik
  • jeleskedik, dominál (idegen), felülmúl, fölötte áll a többinek

kiagyal

ige
  • kieszel, kitalál, kitervez, kohol, kifőz, kigondol, kisüt, kifundál, elgondol, kiokoskodik, kiötöl, kiókumlál (bizalmas), kimódol, kispekulál (bizalmas), elképzel, tervez, fejébe vesz

kitör

ige
  • kiüt, kivág, kitaszít, kitol, kimozdít
  • kijut, kinyomul, kiront, kirohan, kitódul, kiszabadítja magát
  • felbukkan, előbukkan, kiemelkedik (nyomorból)
  • kirobban, előtör, kicsap, feltör, felszökik, kiömlik, kilövell, kibugyog, kitódul, kiözönlik, kiáramlik, kizúdul
  • megkezdődik, megindul, feltámad, keletkezik, létrejön, jelentkezik (betegség), kirobban (háború), fellángol (harc), kiüt (tűz), beüt (tájnyelvi)
  • kifakad, felcsattan, felfortyan, felzúdul, felordít, kirobban, felhördül, dühbe gurul, haragra gerjed, indulatba jön, elveszti a türelmét

lobbanékony

melléknév
  • szenvedélyes, féktelen, heves, heveskedő, heves vérű, tüzesvérű, nagyvérű, hevülékeny, hirtelen, hirtelen természetű, hirtelen haragú, vehemens, forrófejű, forróvérű, indulatos, vérmes, robbanékony, ingerlékeny, hörcsög természetű, passzionátus (régies)
  • szangvinikus (szaknyelvi), kolerikus (szaknyelvi), impulzív (idegen), temperamentumos, explozív Sz: a víz is méreggé válik benne; apja tűz, anyja puskapor, fia csupa láng; farkasgégén nevelkedett; hamar lobban, mint a puskapor; Heves vármegyéből való; hirtelen, mint a puskapor; hirtelen, mint a záporeső; olyan, mint a paprika; szelídebb nála a vadember is; tüzes, mint a puskapor; tüzes, mint a mennykő
  • (tájnyelvi): kapatos, részeg
  • (tájnyelvi): csámpás, ügyetlen
  • (tájnyelvi): elhanyagolt, rendetlen

kipattan

ige
  • kiugrik, kirepül, előugrik, kiszökken
  • (zár): felnyílik, felpattan, felkattan, feltárul
  • kireped, felszakad, felhasad
  • kitudódik, napfényre kerül, kiderül, köztudomásúvá válik, kirobban
  • kifakad, kibomlik, kinyílik, kifeslik, kihajt, sarjad, zsendül, kizöldül, kivirágzik, kirügyezik

jószág

főnév
  • háziállat, lábasjószág, barom, marha, pára (régies)
  • föld, földbirtok, adománybirtok, beneficium (régies), javadalom (régies), fundus (régies), domínium
  • ingatlan
  • (régies): vagyontárgy

kívül II.

névutó
  • kivéve, kivételével, eltekintve (valamitől)
  • mellett

lötty

főnév
  • mosogatólé, mosogatóvíz, kotyvalék, lélötty (tájnyelvi), létyó (tájnyelvi), littylötty (tájnyelvi)
  • (pejoratív): leves