kiköszörül szinonimái

ige
  • kifen, kiélesít
  • kijavít, helyrehoz, jóvátesz

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kecses

melléknév
  • bájos, könnyed, finom, kifinomult, sikkes, törékeny, légies, filigrán, szilfid (régies), gracilis (idegen), graciőz (idegen), ékes (tájnyelvi), kecsteli (régies)

szedőkanál

főnév
  • merőkanál, merítőkanál
  • leveseskanál
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kiköszörül szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kiállás

főnév
  • tűrés, szenvedés, kibírás, elviselés
  • támogatás, mersz, bátorság, állásfoglalás
  • fellépés, megjelenés, külső

jelentéktelen

melléknév
  • csekély, elhanyagolható, nem számottevő, kicsi, említésre sem méltó, elenyésző, potom, parányi, incifinci, észrevehetetlen Sz: mák ez, nem makk
  • mellékes, lényegtelen, haszontalan, hitvány, semmitmondó, apró-cseprő, csip-csup, eltörpülő, dibdáb, bagatell, piszlicsáré (bizalmas), irreleváns (szaknyelvi)
  • jellegtelen, szürke, érdektelen, kisszerű, piti (bizalmas), pitiáner (bizalmas)

iszonyú

melléknév
  • iszonyatos, iszonytató (régies), szörnyű, borzalmas, borzasztó, dermesztő, hajmeresztő, vérfagylaló, vérfagyasztó, irtózatos, irtóztató, rettenetes, rémes, félelmetes, ádáz, kegyetlen
  • ocsmány, förtelmes, undorító, undok, utálatos, visszataszító
  • rendkívüli, szokatlan, hatalmas

holdvilágos

melléknév
  • holdas, holdfényes, hold világította (régies)
  • romantikus, ábrándos, ábrándozó

kiforr

ige
  • megokosodik, megérik, kifejlődik, kialakul
  • kifut, kiduzzad, kibugyog, kibuzog

kocsirakomány

főnév
  • fuvar, rakomány

szőrmentében

határozószó
  • szőrmentén, óvatosan, kíméletesen, tapintatosan, körültekintően, csínján

halál

főnév
  • elmúlás, elpusztulás, megsemmisülés, életvesztés, elhunyás, meghalás, elhalálozás, exitus (szaknyelvi), enyészet, kimúlás, elhunyta (valakinek), haláleset, vég, távozás az élők sorából, az árnyékvilág elhagyása, elutazás, a végső búcsú (szleng)
  • kivégzés, halálbüntetés, likvidálás
  • fejvesztés, fővesztés, lefejezés, nyakazás
  • akasztás, bitó, kötél
  • katasztrófa, végveszély
  • kaszás (választékos), a halál angyala, az ötödik lovas (választékos), a küszöb őre (választékos), alvilágisten (választékos)

hadakozik

ige
  • háborúskodik, háborúzik, hadat visel, küzd, harcol, viaskodik, tusakodik, csatáz, verekszik
  • viszálykodik, birkózik, dulakodik, vitézkedik (régies)
  • perlekedik, vitázik, veszekedik, veszekszik

elvet

ige
  • eldob, elhajít, elrepít, ellódít, ellök (tájnyelvi)
  • sutba dob, félrevet, megtagad
  • elutasít, visszautasít, ellenez, visszadob, leszavaz
  • elhint, elveteményez (tájnyelvi), elültet, eltesz (tájnyelvi), elszór (tájnyelvi)

harcmező

főnév
  • csatamező, csatatér, harctér, front, hadszíntér, küzdőtér, küzdhely (régies), ütközethely (régies), vérmező (régies), csatasík (régies), vívótér (régies)

konkrét

melléknév
  • tényleges, kézzelfogható, érzékelhető, tapasztalható, tárgyi, tényszerű, valóságos, adatszerű
  • adott, meghatározott

közlemény

főnév
  • értesítés, nyilatkozat, kommüniké (szaknyelvi), körlevél, körözvény, tájékoztatás, tájékoztató, hirdetmény, hirdetés, deklaráció, közirat, bejelentés, bemondás, hír, tudósítás, újsághír
  • tanulmány, beszámoló, cikk, publikáció

megsértődik

ige
  • megbántódik, megorrol, megneheztel, zokon vesz, rossz néven vesz, szívére veszi, megharagszik, felhúzza az orrát, felkapja a vizet (szleng), apprehendál (idegen), elzokul (tájnyelvi)

lőfegyver

főnév
  • tűzfegyver, pisztoly, revolver, stukker (szleng), ágyú (szleng), darázs (szleng)

kikúrál

ige
  • kikezel, kigyógyít, kiorvosol (tájnyelvi)

kézen-közön

határozószó
  • szőrén-szálán, tisztázhatatlanul, kideríthetetlenül, nyomtalanul

kitaszít

ige
  • kizár, kirekeszt, kivet, kitúr, kilök, kidob, kirak, kirúg (bizalmas), kicsap, kilódít, kikerget, kitesz, kitagad, kiátkoz, kiközösít, kiutasít, kitoloncol, kitelepít, száműz, kitaszint (tájnyelvi), kizurpál (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): elbánik (valakivel), kitol (valakivel) (bizalmas)

lidérc

főnév
  • (ártó) szellem, kísértet, tündelevény (régies), üzenbus (régies), boszorkány, iglic, tüzesember (tájnyelvi), tünet (tájnyelvi)
  • lidércfény, lidércláng, fénykígyó
  • lidércnyomás
  • aggodalom, félelem, szorongás, rettegés

kinyilatkoztatás

főnév
  • kijelentés, kihirdetés, közhírré tétel, kinyilvánítás, leleplezés, feltárás, felfedés, reveláció (idegen), megvilágítás, kifejtés, elmondás

jogutód

főnév
  • örökös

kivet

ige
  • kidob, kihajít, eltávolít, kipenderít, kilódít, kihány
  • kiközösít, kitaszít, kilök, kizár, száműz
  • kikerget, kiseprűz
  • (régies): kilő
  • (hálót): kifeszít
  • (valakire valamit): kiszab, kiró, előír, megállapít, kimér
  • megjósol, megjövendöl

lószerszám

főnév
  • hám, lótok (tájnyelvi), szügyvért (tájnyelvi)
  • kantár
  • gyeplő
  • nyereg
  • kengyel