kaszabol szinonimái

ige
  • aprít, vagdal, vág, vagdos, irdal (tájnyelvi)
  • öldös, öl, mészárol, gyilkol, vérengzik, koncol
  • hadakozik
  • sarabol

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kereken

határozószó
  • nyíltan, magyarán, áperte (régies), őszintén, nyersen, határozottan, kerek perec, egyenesen, kifejezetten, becsületesen, kendőzetlenül, világosan, tisztán, direkt, apodiktikusan (idegen), bátran, kategorikusan (idegen), feketén-fehéren, félreérthetetlenül, szókimondóan

csalódás

főnév
  • csalatkozás (választékos), kiábrándulás, decepció (választékos), kijózanodás, hideg zuhany, jeges zuhany
  • tévedés, káprázat, illúzió, hallucináció
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kaszabol szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

jurta

főnév
  • nemezsátor, körsátor

hunyorít

ige
  • pislant, pislog, hunyorgat, hunyorog, pillog, összehúzza a szemét
  • kacsint, kacsingat, kacsongat (tájnyelvi)

homlokegyenest

határozószó
  • teljességgel, minden kétséget kizáróan
  • nyílegyenesen, szemközt

halotthamvasztó

főnév
  • krematórium, halottégető (kemence)

kapcsolódik

ige
  • illeszkedik, kulcsolódik
  • összefügg, összetartozik, csatlakozik, egyesül
  • társul, járul, asszociálódik
  • fűződik (valakihez, valamihez), kötődik (valakihez, valamihez)

kibeszél

ige
  • elmond, elárul, kifecseg, elfecseg, kikotyog (bizalmas), kicsacsog, elpletykál, kilocsog, kisusog, kikürtöl, szellőztet, híresztel, kitereget, továbbad, hírelget (tájnyelvi), elköp (szleng) (valamiről)
  • kimagyarázkodik, kimenti magát
  • megszól, kipletykál

szárít

ige
  • száraszt (tájnyelvi), szárazzá tesz, szikkaszt, aszal, kiszárít, szikkasztal (tájnyelvi), víztelenít, dehidratál (idegen), töppeszt, fonnyaszt

gazdaság

főnév
  • birtok, földbirtok, major (régies), majorság, tanya, farm, udvarház (régies)
  • termelés, gazdálkodás
  • ökonómia (szaknyelvi), gazdasági élet, gazdasági rend

fuzionál

ige
  • társul, egyesül, összeolvad, összekapcsolódik, összeforr

elfogadható

melléknév
  • megfelelő, alkalmazható, alkalmas, akceptálható, hihető
  • kielégítő, meglehetős, tűrhető, megjárós (tájnyelvi), maradhatós (tájnyelvi), elcsúszik, megjárja

göngyöleg

főnév
  • burkolat, burkoló, takaró, csomagolóanyag, csomagolóeszköz
  • csomagolás, tok, héj, burok
  • bála, csomag, köteg, csomó, türedék (régies), tekercs, gombolyag, gomolyag (tájnyelvi), nyaláb, paksaméta

kifejlődik

ige
  • kibontakozik, kinevelődik, kiteljesedik, megizmosodik, fölcseperedik, kikupálódik (tájnyelvi), kialakul, keletkezik, megnő, kinövi magát, kiformálódik, kibomlik, kiérlelődik, megérik, beérik, kiforr, kivakaródzik (tájnyelvi)

kitolódik

ige
  • későbbre kerül, eltolódik, elhalasztódik, prolongálódik, elodázódik
  • (tájnyelvi): kinyomul

martalék

főnév
  • (régies): zsákmány, préda, konc, szerzemény, ragadmány (régies), dúlság (régies)
  • (választékos): áldozat, préda

lakatlan

melléknév
  • néptelen, kietlen, puszta, elhagyott, elhagyatott, üres, kopár, sivár, elárvult, magányos, kihalt, gazdátlan, uratlan (régies), bitang (tájnyelvi)

katalógus

főnév
  • prospektus, tárlatvezető, ismertetés, ismertető
  • kartoték, kereső, lajstrom, nyilvántartás, névjegyzék, lista
  • névsorolvasás, létszámellenőrzés
  • árjegyzék

jóváír

ige
  • elismer, beszámít, betud

kerülő I.

melléknév
  • kitérő, kanyargós
  • elodázó, kerülgető, köntörfalazó, terjengős, körülményes, mellébeszélő, nyakatekert, komplikált, szövevényes

külön I.

melléknév
  • más, másik, elkülönített, különálló, önálló, elkülönült
  • extra, különleges, rendkívüli
  • sajátos, saját, egyéni, jellemző, jellegzetes

keletkezés

főnév
  • kialakulás, képződés, származás, születés, genezis (idegen), létrejötte (valaminek)

idealizál

ige
  • eszményít, eszményképpé emel
  • szépít

kevésbé

határozószó
  • kisebb mértékben, kisebb fokban, nem annyira

lágyék

főnév
  • ágyék, véknya (valakinek), horpasz
  • dagadó