közhivatalnok szinonimái

főnév
  • köztisztviselő
  • funkcionárius

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

csupasz

melléknév
  • meztelen, mezítelen, anyaszült meztelen, ruhátlan, pőre, pucér, fedetlen, csóré (tájnyelvi), purdé (tájnyelvi)
  • pelyhetlen, tollatlan, szőrtelen, tar, szár (régies), kopasz, köpesz (tájnyelvi)
  • kopár, tar, leveletlen, lombtalan, kietlen, puszta(régies)

geográfus

főnév
  • (szaknyelvi): földrajztudós, földrajzkutató, földrajzos (bizalmas)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a közhivatalnok szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kölcsönös

melléknév
  • viszonzott, kétoldali, kétoldalú, bilaterális (idegen), közös, egybehangzó, egyöntetű, egybevágó, visszaható, összefüggő, rokon, megegyező, viszonos (régies), korrelatív (idegen), reciprok (szaknyelvi)(idegen)

kifoszt

ige
  • kirámol, markecol, kizsákmányol, kirabol, megkopaszt (bizalmas), kiszipolyoz, kiuzsoráz, kiforgat (valamiből), kisemmiz, levetkőztet (szleng), prédál, kipakol, megfoszt, elszed, zabrál (szleng), meghámoz (szleng), kizsebel (bizalmas), mezgel (tájnyelvi)

kiábrándít

ige
  • kijózanít, észhez térít, felnyitja a szemét (valakinek)
  • diszgusztál (idegen)

jóval

határozószó
  • jelentősen, sokkal, számottevően

kötöz

ige
  • köt, odaerősít, összefűz, madzagol (bizalmas), csomóz
  • kévéz
  • bekötöz, pólyáz

ledob

ige
  • levet, lelök, letaszít, lehajít, levág, lehajint (tájnyelvi), lehány, lerottyant (tájnyelvi), lesuvaszt (tájnyelvi), letosszant (tájnyelvi)
  • lecsap, odacsap, odavág

tolongás

főnév
  • tülekedés, tömeg, sokaság, sokadalom, tumultus, csődület, gyúródás (tájnyelvi)
  • tolakodás, tülekedés, nyomakodás, furakodás, lökdösődés, taszigálás, szorulás (régies)

hűség

főnév
  • ragaszkodás, lojalitás, állhatatosság, kitartás, szilárdság
  • odaadás, önfeláldozás

hozomra

határozószó
  • hitelbe, rovásra, kontóra, csúzlira (szleng)

feljön, följön

ige
  • felmegy, felballag, felsétál, felmászik, felhág, felkúszik, felkapaszkodik, felkecmereg, felvánszorog, fellép, felér, felérkezik
  • felugrik, fellátogat, felnéz
  • felrándul, felruccan, felutazik, felszáll, felszárnyal, felemelkedik
  • megjelenik, láthatóvá válik, feltűnik, feltetszik (régies), kiemelkedik, felbukkan, megjelenik, megtetszik (régies)
  • feljavul, megerősödik, fejlődik, prosperál, virágzik

illető II.

főnév
  • valaki, egy személy, egyvalaki
  • ember, pofa (szleng), pali (szleng), pasas (bizalmas), pacák (szleng), ipse (bizalmas)
  • nő, hölgy

lehajt2

ige
  • lekerget, lezavar, leűz, leterel, leheseget
  • leszalaszt
  • (tájnyelvi): megőröl, feldarabol
  • (tájnyelvi): elvégez

lusta

melléknév
  • tunya, rest, henye, lomha, naplopó, renyhe, tohonya, lajhár, tespedt, semmittevő, semmirekellő, tétlen, dologtalan, munkátlan, dologkerülő, munkakerülő, császárlustája (tájnyelvi), langallóleső (tájnyelvi), lazsa (tájnyelvi), szuszma (tájnyelvi) Sz: a dolognak a könnyebb végét keresi; addig alszik, míg a hasára nem süt a nap; a föld terhe; annak jó volna, hogy Bécsbe a vásárra tetűt hajtson; aratás idején megfagy a munkában; billeg-ballag, meg-megáll; büdös neki a munka; egész nap a háti bőrön; elmenne a munka temetésére; este virrad neki; fázik, mikor búzát arat; friss, mint az ólommadár az iszapban; fürge, mint a döglött sajtkukac; hasára süt a nap; jó lenne tetűpásztornak; kutyavér van benne, mint a palócban; lusta, mint a dög; lusta, mint a lajhár; magával hordozza a széket; megkergette a varasbéka; nem öli meg az ördögöt; nem tér a dolog a nyakába; nem töri össze a hámfát; nyámmog, mint az ökör a sásos szénán; olyan friss, mint a pépbe esett légy; serény, mint a malom legalsó köve; sír a kezében a munka; tavaszi idejét az ágyban elhenyélte, őszit ispotályban örömest töltötte; tegnapi sár a csizmáján; többet dolgozna két nap, mint egy nap; vasszöget vár, mint a bivaly
  • hétalvó, álmos, álomszuszék, álomtáska (tájnyelvi), aluszékony, álomkóros, Mátyás lustája
  • (lépés): lomha, nehézkes, kényelmes, komótos (bizalmas)

átadás

főnév
  • átnyújtás, kézbesítés, továbbítás, továbbadás
  • felavatás, avatás, megnyitás
  • passz, továbbítás

napidíj

főnév
  • napszám, napszámbér, katonapénz (régies), zsold (régies), napibér, kiküldetési díj, ellátmány

megszökik

ige
  • elmenekül, odábbáll, ellopózik, eltűnik, cserbenhagy, angolosan távozik, elpárolog, elszivárog (szleng), eloson, meglép (bizalmas), megpucol (szleng), megugrik (bizalmas), meglóg (bizalmas), lelécel (szleng), elhúz (szleng), megpattan (szleng), télakol (szleng)
  • disszidál, dezertál, dobbant (szleng)
  • elbujdosik, bujdosásnak adja fejét Sz: az ajtó sarkától vesz búcsút; beadja a kanalat; búcsút mond a kapufélfának; egérutat vesz; égve hagyja a mécset; eladta a szőlőföldet; elhúzza a csíkot (szleng); elteszi a riszát; elteszi a kapcát; elviszi a lépet; hozzálát, hogy merre van a kerékvágás; káposztát eszik; kereket old; megrúgja a gyöpöt; nyúlpasszust vált; olajra lép (szleng); pléhre megy; szélről köti a derest; útifüvet köt a talpára
  • kibújik (valami alól)
  • elfolyik, kifolyik
  • elillan

közköltség

főnév
  • közadakozás

kotor

ige
  • kikapar, túr, mélyít, váj
  • söpör, félretol
  • kutat, kotorászik, turkál, matat, kapirgál

lakmározik

ige
  • eszik-iszik, dőzsöl, tobzódik, fal, zabál (szleng), nagykanállal eszik, lakozik (régies), falatozik, táplálkozik

megrongál

ige
  • tönkretesz, elront, sért, összetör, deformál, roncsol, eltorzít, elcsúfít, harcképtelenné tesz, elpusztít, megsziszál (tájnyelvi)

kubikos, kubikus

főnév
  • földmunkás, baráber (tájnyelvi)

kikefél

ige
  • kitisztít, kifényesít, kivaxol (szleng)

látóhatár

főnév
  • látókör, láthatár, szemhatár (választékos), horizont

megszikkad

ige
  • megszárad, kiszárad, megaszik, megtöpped (tájnyelvi), megfonnyad, megszivalkodik (tájnyelvi)