kén szinonimái

főnév
  • kénkő (régies), sulfur (szaknyelvi), büdöskő (tájnyelvi)

ken szinonimái

ige
  • mázol, maszatol, fen, ken-fen, kenceficél (tájnyelvi)
  • fest (régies), meszel
  • olajoz, zsíroz, vajaz
  • dörzsöl, dörgöl
  • (tájnyelvi): nyomkod, masszíroz
  • veszteget, lepénzel, dug (kenőpénzt), jattol (szleng), smírol (bizalmas)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

rőzse

főnév
  • gallyfa, gally, aljfa, ágbog, vessző, venyige, szeprence (régies), baltásfa (tájnyelvi), gernye (tájnyelvi)

kiadó I.

melléknév
  • bérelhető, bérbe vehető, bérbe adó, elfoglalható, igénybe vehető
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kén szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kapacitál

ige
  • győzköd, agitál, ösztökél, unszol, noszogat, rábeszél, rávesz, rábír

időrend

főnév
  • kronológia, sorrend

húg

főnév
  • nőtestvér, lánytestvér, nővér
  • unokahúg

harmad I.

számnév
  • egyharmad
  • harmadik (régies)

kavarog

ige
  • gomolyog, forog, örvénylik, kering, buzog, zubog
  • zavarog
  • (régies): mozog, repked, csavarog, kóvályog
  • (kavarog a gyomra): émelyeg
  • felendeledik (régies)
  • szédeleg, szédül

kifúr

ige
  • átfúr, átlyukaszt, kilyukaszt, belyukaszt, lyuggat, perforál, keresztülfúr, keresztülszúr, átszúr, átdöf, keresztüldöf
  • kitúr, kiutál
  • (szleng): elbánik (valakivel), kitol (bizalmas), kiszúr (valakivel) (bizalmas), kibabrál (valakivel) (bizalmas)

szélmalom

főnév
  • szélkelep, szélerőmű (régies)

gombolyít

ige
  • felteker, tekercsel, csavar, göngyölít, motollál, csévél, felcsévél, gomolyál (tájnyelvi), csombolyít (tájnyelvi)

gázálarc

főnév
  • gázmaszk, védő álarc, bajuszkötő (szleng), szimatszatyor (szleng), szájkosár (szleng)

elkártyáz

ige
  • eljátszik, elveszteget, elveszít

gyarapít

ige
  • növel, nagyobbít, bővít, tágít, szélesít, mélyít
  • szaporít, sokasít
  • gazdagít, (hírnevet) öregbít, fejleszt, hozzáad, hozzátesz, kiegészít, erősít, fokoz
  • (tájnyelvi): hízik

kiküld

ige
  • kidob, kiparancsol, kizavar, kikerget, kiutasít, eltávolít, kitesz, kifelezol (tájnyelvi), kiigazít (tájnyelvi), kiobsitol (tájnyelvi)
  • kijelöl, kinevez, megbíz, utasít, meghatalmaz, előreküld, kihelyez, feljogosít, követként küld, kirendel, kivezényel, delegál, deputál (idegen), emittál (szaknyelvi), expediál (idegen)

kocsikázik

ige
  • autózik, autókázik, furikázik (bizalmas), utazgat

megalszik

ige
  • megalvad, összemegy, megkocsonyásodik, megdermed, koagulálódik (szaknyelvi)
  • (valahol): hál, meghál, éjszakázik, megszáll

learat

ige
  • betakarít, lekaszál, letarol, levág
  • megszerez, elnyer, kaszál (szleng)

kénye-kedve

személyragos főnév
  • tetszése, kívánsága, akarata, önkénye

kan

főnév
  • hím, bak, apaállat
  • vadkan, vaddisznó
  • (bizalmas): kujon (bizalmas), kéjenc, nőcsábász, nőbolond, donjuan (idegen)

kialakít

ige
  • megformál, létrehoz, megteremt, kiformál, kidolgoz, kiépít, összehoz (bizalmas), képez, kiképez, összeállít, formáz, körvonalaz, megfogalmaz, szerkeszt, kreál, megmintáz

lanyha

melléknév
  • enyhe, csekély, kicsi, mérsékelt
  • lagymatag, tunya, lomha, lusta, lajhár (régies), renyhe
  • erőtlen, gyönge, tipitupi (tájnyelvi)

keresett

melléknév
  • kapós (bizalmas), kelendő, kurrens, közkedvelt, közkeletű
  • felkapott (bizalmas), divatos, látogatott, frekventált
  • mesterkélt, cikornyás, ékesített, cicomás, dagályos, finomkodó, affektált, túlfinomult, erőltetett, színlelt, kiszámított, mondvacsinált, modoros, pózoló, megjátszott, csinált
  • megszolgált, megkeresett, összekeresett

ijeszt

ige
  • rettent, riaszt, rezzent, ijesztget, megdöbbent, borzaszt, borzongat, rémisztget, rémít, rémiszt, riogat, megfélemlít, fenyeget

kiegyenesedik

ige
  • felemelkedik, felegyenesedik, kihúzza magát, kinyújtózik, kifeszíti a derekát

lázmérő

főnév
  • hőmérő, pulzométer (régies), termometrum (régies)