horgászbot szinonimái

főnév
  • pecabot, bot, pícebot (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

bámulat

főnév
  • csodálat, csodálkozás, álmélkodás, rajongás, imádat, elragadtatás, lelkesedés

lehel

ige
  • lélegzik, respirál (idegen), szuszog, liheg, piheg, szuflál (tájnyelvi)
  • fúj, fuvall (régies), kujákol (tájnyelvi), hujikol (tájnyelvi), húkol (tájnyelvi)
  • él, létezik
  • sóhajt
  • áraszt, sugároz
  • plántál (régies), olt
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a horgászbot szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hézagos

melléknév
  • foghíjas, ritkás, lyukas, lékelt, kihagyásos, szaggatott, töltetlen (régies)
  • hibás, hiányos, fogyatékos, csonka, kidolgozatlan, befejezetlen

gyógyszerész

főnév
  • patikus, apotekárius (régies), farmakológus (szaknyelvi), patikárius (régies)

groteszk I.

melléknév
  • furcsa, idétlen, torz, különös, elképesztő, hátborzongató, visszataszító, abszurd, bizarr, kísérteties, elferdült, idegenszerű, képtelen, meghökkentő

fogászat

főnév
  • fogkezelés, fogorvoslás, sztomatológia (szaknyelvi)
  • fogorvosi rendelő

hízott

melléknév
  • kövér, telt, gömbölyű, hájas, hizlalt, hízánkos (tájnyelvi)
  • tömött (baromfi)
  • (ökör): göböly

ingadozás

főnév
  • bizonytalankodás, bizonytalanság, habozás, tétovázás, határozatlanság, hullámzás, kétség, kiegyensúlyozatlanság, változás, kétkedés, eltérés, következetlenség, fluktuáció (idegen), labilitás (idegen), hezitálás
  • dülöngélés, tántorgás, támolygás, imbolygás
  • oszcillálás (szaknyelvi)

rémség

főnév
  • rémtett, gaztett, szörnyűség, rettenet
  • (régies): rémület, borzalom, irtózat
  • rémalak (régies), rém, rémkép, rémlátás, kísértet, látomás, fantom, szörny, szellem, démon

féktelen

melléknév
  • heves, szilaj, bősz, fékevesztett, fékezhetetlen, szertelen, esztelen, zabolátlan, őrült, tomboló, vad, mértéktelen, fegyelmezetlen, rakoncátlan, engedetlen
  • elszabadult, gáttalan, gátlástalan, kicsapongó Sz: nincs kocsisa eszének; olyan, mint a ménes; elszakasztotta a kötőféket
  • túláradó, túlcsorduló, szabadjára engedett, lángoló, perzselő, heves, szenvedélyes, széles (jókedv)
  • pajkos, csintalan, dévaj (régies)

faragatlan

melléknév
  • bárdolatlan, csiszolatlan, neveletlen, modortalan, műveletlen, kulturálatlan, civilizálatlan, barbár, nyers, darabos, közönséges, pallérozatlan, útszéli, alpári, parlagi, póri, pórias, udvariatlan, otromba, primitív, érdes, pimasz, durva, paraszt, prosztó (szleng), mucsai (durva), bumburnyák, surmó, sutyerák, tahó (bizalmas), tapló, bugris (pejoratív), bunkó, tuskó (pejoratív), böszme (tájnyelvi), alafáré (tájnyelvi) Sz: nem volt gyerekszobája; istállóban nőtt fel; ló nézett ki a gyerekszobája ablakából; hullik a vetőmag a szájából
  • (régies): dísztelen, idomtalan
  • rendetlen, csintalan

csigadísz

főnév
  • voluta (szaknyelvi), csiga, fodorítás (régies)

felhörpint, fölhörpi

ige
  • kiiszik, felhajt, lehajt, felszippant, felhörpent (tájnyelvi), felszörpent (tájnyelvi)
  • lerészegedik, felönt a garatra, berúg, leissza magát, benyakal (bizalmas), becsiccsent (bizalmas), beseggel (durva)

irgalom

főnév
  • kegyelem, kegy, könyörület, szánalom, részvét, megbocsátás, kegyesség, könyörületesség, feloldozás, malaszt (régies)

kajál

ige
  • (szleng): eszik, táplálkozik, falatozik, kosztol (bizalmas), étkezik, zabál (szleng), abrakol (szleng), burkol (szleng), tömi a majmot (szleng)

közhely

főnév
  • (régies): nyilvános hely, köztér
  • szólam, sablon, semmitmondás, általánosság, frázis, banalitás, trivialitás (idegen), klisé, sztereotípia (idegen), locus communis (idegen, szaknyelvi), sarkigazság

kimerült

melléknév
  • kifáradt, elgyengült, elerőtlenedett, erőtlen, összetört, elcsigázott, holtfáradt, hullafáradt, dögfáradt, megviselt, elbágyadt, elesett, eltompult, lankadt, lenyúzott, kikészült (szleng), maccs (idegen), tropa (szleng), agyonstrapált (bizalmas), lerobbant (szleng), kipurcant (szleng), csikasz (tájnyelvi), kajlott (tájnyelvi), se holt, se eleven
  • kihasznált, kiaknázott, kimerített, kitermelt, kiürült

horogkereszt

főnév
  • szvasztika (idegen), hakenkreuz (idegen)

hernyótalp

főnév
  • lánctalp, hernyólánc

igazoltat

ige
  • (váltót) óvatol (régies)

kikelet

főnév
  • tavasz, tavaszidő

hulla

főnév
  • holttest, porhüvely, tetem, dög, kadáver (idegen)
  • (szleng): részeg, mólés (szleng), siker (szleng), tintás (szleng)
  • fáradt, holtfáradt, kimerült, elcsigázott, megviselt, kidöglött (durva), dögfáradt (szleng), kiakadt (szleng), lerobbant (szleng), rozzant (szleng), totálkáros (szleng)

gyúró II.

főnév
  • masszőr
  • (tájnyelvi): gyúródeszka, sodródeszka, nyújtódeszka
  • (tájnyelvi): sodrófa, nyújtófa

illuzórikus

melléknév
  • képtelen, megvalósíthatatlan, lehetetlen, valószerűtlen, valószínűtlen, irreális, fiktív, kitalált, abszurd
  • hiábavaló, értelmetlen

kimászik

ige
  • (bizalmas): kijut, kikerül, kivergődik, kikecmereg, kievickél, kikúszik, kikapaszkodik, előbújik, előjön