hordágy szinonimái

főnév
  • hordszék, saroglya (tájnyelvi), terák (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

gyártmány

főnév
  • termék, cikk, áru, portéka, készítmény, produktum, csinálmány

legördül

ige
  • leereszkedik, lemegy, leszalad, leszáll
  • legurul, lehengeredik, legörög
  • lecsúszik
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hordágy szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hevenyészett

melléknév
  • rögtönzött, spontán, futólagos, improvizált, sebtében készült, összecsapott, felületes, elhamarkodott, vázlatos, odavetett, silány, slendrián, gondatlan, hebehurgya

gyógyfürdő

főnév
  • termálfürdő, hévfürdő (régies)

gránátoskocka

főnév
  • krumplistészta, grenadírmars (bizalmas)

fogalom

főnév
  • eszme, gondolat, idea, absztrakció (szaknyelvi), isme (régies)
  • tudás, ismeret, elgondolás, sejtelem, sejtés, elképzelés, képzet, feltevés, dunszt (szleng)

hívatlan

melléknév
  • tolakodó, kéretlen, betolakodó, fogadatlan, spontán, önkéntes
  • váratlan
  • illetéktelen, elutasított, visszautasított, elfogadatlan

infantilis

melléknév
  • visszamaradt, fejletlen, kialakulatlan
  • éretlen, gyerekes, gyermeteg, gyermekded, naiv, zöldfülű, kiforratlan, komolytalan, felelőtlen

remélhetőleg

határozószó
  • bizonyára, valószínűleg, feltehetőleg, előreláthatólag, alighanem

feketevasárnap

főnév
  • szenvedés vasárnapja, süketvasárnap (tájnyelvi)

fárad

ige
  • lankad, pilled, tikkad, ernyed, gyengül, bágyad, kimerül, kókad, lanyhul, erőtlenedik, csügged, árnyad (tájnyelvi)
  • fáradozik, igyekszik, dolgozik, törődik, bajlódik, szorgoskodik, serénykedik, buzgólkodik, munkálkodik, erőlködik, verejtékezik

csevegés

főnév
  • csevej, társalgás, beszélgetés, fecsegés, locsogás, terefere, eszmecsere, pletykálkodás, diskurálás, elmefuttatás, pusmogás, szájjártatás, letyepetye (bizalmas), latyapaty (tájnyelvi), csacsogás, gágogás, gagyogás, konverzáció (régies), purparlé (régies), traccs (bizalmas), triccs-traccs (bizalmas), dumaparti (szleng), plausch (idegen), kaszinózás, csicserkélés (tájnyelvi), csiripolás (tájnyelvi), csáfor (tájnyelvi), csevet (tájnyelvi)

felhizlal, fölhizlal

ige
  • meghizlal, feltáplál

írástudatlan

főnév, melléknév
  • analfabéta, írni-olvasni nem tudó, iskolázatlan
  • tanulatlan, műveletlen, képzetlen, pallérozatlan, kulturálatlan

kacsázik

ige
  • biceg, csámpázik, döcög, kacskarol (tájnyelvi)
  • (lapos kővel): csesztet (tájnyelvi), csúsztat (tájnyelvi), halaz (tájnyelvi)

kőzet

főnév
  • kő, kavics, ásvány

kimenekül

ige
  • kijut, kiszökik, kibujdosik, kivándorol, kisurran, emigrál, kilókhecol (tájnyelvi)
  • elszökik, elmenekül, kivergődik, kivánszorog, kitör, kigázol (régies), kihatol (régies)
  • (bajból): megszabadul, megmenekül, kijut

horgász

főnév
  • pecás (bizalmas)
  • halász

hercegnő

főnév
  • hercegkisasszony, királylány (bizalmas), princessz (régies), infánsnő (szaknyelvi)

igazgató II.

főnév
  • direktor, vezető, ügyvezető, menedzser, diri (bizalmas), góré (szleng), diktátor (szleng), bogozgató (szleng), főmufti (szleng), igazgatyó (szleng), izgató (szleng)
  • karmester

kijövet

határozószó
  • kijöttében, kijöttekor

hősköltemény

főnév
  • eposz (idegen), epopeia (idegen)
  • elbeszélő költemény

gyújtópont

főnév
  • fókusz (szaknyelvi), tűzpont (régies), gyúpont (régies)

illetlen

melléknév
  • szemérmetlen, ízetlen, ízléstelen, csúnya, obszcén, disznó, malac, sikamlós, pikáns, közönséges, szabados, trágár, ordináré, szennyes, kétértelmű, frivol, mosdatlan
  • pajkos, csintalan
  • szemtelen, pimasz, arcátlan, pórias (régies), helytelen, tisztességtelen, modortalan, neveletlen Sz: vendégségben sír; torban dalol, lagziban sír

kilő

ige
  • kiröpít, elsüt, ellő, tüzel, robbant, eldurrant
  • indít, felbocsát, felenged, fellő, katapultál (szaknyelvi)
  • lelő, megöl, megsemmisít, elpusztít
  • (szleng): nekiiramodik, tép (szleng), száguld, repeszt (szleng)