hátrább, hátrébb szinonimái

határozószó
  • hátrafelé
  • messzebb, távolabb, visszább (bizalmas)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

köszöntő II.

főnév
  • jókívánság, köszöntés, üdvözlés, üdvözlet

bemászik

ige
  • bekúszik, bebújik
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hátrább, hátrébb szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

halotthamvasztás

főnév
  • elhamvasztás, halottégetés, elégetés

fűtetlen

melléknév
  • hideg, hűvös, hűs

főnyeremény

főnév
  • fődíj
  • előny, nyereség, haszon

fellendít, föllendít

ige
  • fejleszt, felvirágoztat, felemel, talpra állít, feltámaszt, feléleszt, újjáéleszt, megújít

harmonika

főnév
  • hangora (régies), akkordeon (szaknyelvi), lippogó (tájnyelvi)
  • tangóharmonika, herfli (bizalmas)
  • szájharmonika

homogén

melléknév
  • (választékos): egynemű, azonnemű, hasonnemű, egységes, egyforma, egyező

prérifű

főnév
  • buffalófű, kék bivalyfű

erőszakol

ige
  • erőltet, kényszerít, forszíroz (bizalmas)
  • (valakire valamit): ráerőszakol, ráerőltet, tukmál, oktrojál (idegen)

enyhít

ige
  • csökkent, csillapít, csitít, gyengít, szelídít, temperál (idegen), tompít, orvosol, gyógyít (idegen), olt, fékez, apaszt, eloszlat, elhalványít, (erejéből) elvesz, lecsendesít, meglágyít, lehűt, kisebbít, redukál, mérsékel
  • könnyít

busa

melléknév
  • (fej, homlok): nagy, erős, széles
  • (haj, szemöldök): dús, sűrű, tömött, vastag
  • komor, haragos, keserű
  • (régies): önfejű, makacs, nyakas, konok
  • (hang): mély, vastag, öblös, telt

evidencia

főnév
  • nyilvánvalóság, bizonyosság, alapigazság
  • nyilvántartás

I.

főnév
  • hőenergia, meleg, melegség, forróság
  • hőség

intő I.

melléknév
  • figyelmeztető, megszívlelendő
  • feddő, dorgáló, szemrehányó, elrettentő, elijesztő

kóma

főnév
  • öntudatlanság, eszméletlenség

keresztez

igekötő
  • metsz, átszel, igekötő szel, keresztülmegy
  • (keresztezik egymást): elkerülik egymást
  • akadályoz, lassít, hátráltat, meghiúsít, meggátol, kontrakaríroz (régies), megfékez, blokkol, tönkretesz, kijátszik, megállít, megelőz, elzár
  • nemesít, párosít, pároztat, hibridizál (idegen), basztardizál (szaknyelvi)

hátramegy

ige
  • hátrahúzódik, háttérbe vonul, visszavonul, hátrál, hátralép

hallás

főnév
  • hallgatás, hallgatódzás, fülelés, megneszelés, neszelés
  • hallóképesség, hallóérzék
  • zenei hallás

himlőhelyes

melléknév
  • ragyás, ragyaverte, himlőheges, pörsenéses, ripacsos (tájnyelvi), ribancos (tájnyelvi), aprókeltes (tájnyelvi), bibircsókos (tájnyelvi), kecskebőrű (tájnyelvi), lyukadtas (tájnyelvi), jégverte (tréfás), szúette (tréfás), ragyabunkós (durva)

képes2

melléknév
  • alkalmas, rátermett, megfelelő, kiképzett, potens (régies), kvalifikált (idegen), hivatott, alkalmatos, elszánt, hajlandó
  • jogképes, jogosult

hazug

melléknév
  • hazudozó, hazudós, szavahitetlen, hazugó (tájnyelvi), macskaszalajtott (tájnyelvi), csempe (tájnyelvi), szavajátszó (régies), messziről jött (tájnyelvi), két nyelvet ért (régies) Sz: beillene vajdának a cigányok között; botlékony szájú; dézsmálni kell a szavait; elhagyta az országútját; félreállt a lőccsel; fillent regimentjében tisztet viselhet; fodor a haja, sík a szája; foltos szájú; füst árán szelet ád; szája se áll arra, hogy igazat mondjon; horgasan esik-e, vagy egyenesen; kenyere a hazugság; Krisztust is letagadná a keresztfáról; letagadná a napot az égről; olyan egyenes a beszéde, mint a kasza; sima a szája; sokat ráncigálják a mentéje ujját; szája sem áll arra, hogy igazat mond; tizedeld a szavait
  • álnok, csalárd, kétszínű, képmutató, csaló
  • színlelt, tettetett, megjátszott, őszintétlen, hiteltelen, hamis, koholt

gatya

főnév
  • százráncú (tájnyelvi)
  • (bizalmas): nadrág, pantalló, gatyó (bizalmas), naci (szleng)
  • alsónadrág, alsó, gatyó (bizalmas), lábravaló (régies), ingmássa (régies)
  • (szaknyelvi): combtollazat

hivatás

főnév
  • hajlam, elhivatottság, készség, hajlandóság, elrendeltetés, késztetés, vokáció (idegen), tehetség, rátermettség
  • foglalkozás, mesterség, pálya, szakma, professzió (idegen), szerep, funkció, tiszt, állás
  • életcél
  • feladat, kötelesség, küldetés, rendeltetés, misszió, cél, szolgálat

keresett

melléknév
  • kapós (bizalmas), kelendő, kurrens, közkedvelt, közkeletű
  • felkapott (bizalmas), divatos, látogatott, frekventált
  • mesterkélt, cikornyás, ékesített, cicomás, dagályos, finomkodó, affektált, túlfinomult, erőltetett, színlelt, kiszámított, mondvacsinált, modoros, pózoló, megjátszott, csinált
  • megszolgált, megkeresett, összekeresett