hánt szinonimái

ige
  • lefejt, lehúz, lefarag, hántol, lehánt, meghánt, hámoz, nyúz
  • foszt (kukoricát), morzsol (kukoricát), kihüvelyez, toklászol (tájnyelvi), lehéjaz

hant szinonimái

főnév
  • földdarab, rög, göröngy (tájnyelvi), gyeptégla, földkupac, homp (tájnyelvi), bucka (tájnyelvi), honcsok (tájnyelvi), hancsik (tájnyelvi), földrakás, földtúrás, földhányás
  • sírhant, sírdomb, sírhalom
  • zsombék (tájnyelvi), pázsit, pást (régies), hany (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

túlbecsül

ige
  • túlértékel, felértékel, felfúj, nagyít, túlzásba esik

leopárd

főnév
  • párduc
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hánt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hadsereg

főnév
  • katonaság, honvédség, ármádia (régies), sereg, had, haderő, tábor (régies), regiment

fölébe

határozószó
  • fölé, rá, föléje, tetejére, tetejébe, hegyibe (tájnyelvi), fölibe (tájnyelvi)

fogva

névutó
  • (valaminél): folytán, következtében, következőleg (valamiből)
  • (valamitől): kezdve, kezdődően, számítva

felekezet

főnév
  • hitközösség, hitfelekezet (régies), vallás, vallási közösség
  • szekta
  • pártfelekezet
  • (tájnyelvi): embercsoport
  • (tájnyelvi): rokonság

hallgatólagos

melléknév
  • kimondatlan, implicit (szaknyelvi), beleértett, bennefoglalt, fenntartásos, burkolt, rejtett, titkos(idegen)

híg

melléknév
  • cseppfolyós, folyós, vizes, vizenyős, folyékony, ivós (tájnyelvi), hígas (tájnyelvi), hibócás (tájnyelvi), vékony (tájnyelvi)
  • felhígított, gyenge, vizezett, íztelen, feleresztett, felöntött
  • gyatra, igénytelen, sekélyes, silány, hiányos, elégtelen, szétfolyó, széteső, tartalmatlan

pocsék

melléknév
  • rossz, kritikán aluli, utálatos, rettenetes, siralmas, csapnivaló, förtelmes, gyenge, kopott, rozoga, tré (bizalmas), kriminális (bizalmas), lepra (durva), moslék (szleng)
  • ronda, ocsmány, csúnya, visszataszító
  • (tájnyelvi): pocsékoló, pazarló, költekező, pénzpocsékoló, fecsérlő, tobzódó (régies), préda (tájnyelvi)

említett

melléknév
  • mondott, fenti, előbbi, korábbi, nevezett, érintett, kérdéses

elugrik

ige
  • elpattan, elrugaszkodik, elszökik (tájnyelvi)
  • elszalad, átruccan, átrándul

boszorka, boszorkány

főnév
  • varázslónő, mágus, lidérc (tájnyelvi), bába (tájnyelvi), boszor (tájnyelvi), boszi (bizalmas), szépasszony (régies), gonosztevő asszony (régies)
  • banya, sárkány, satrafa, hárpia (idegen), csoroszlya, szipirtyó, vén szatyor, fúria, ördög boronája (régies)
  • bestia, némber, dög

értékpapír

főnév
  • kötvény, részvény, váltó

híven

határozószó
  • kötelességtudóan, hűségesen, állhatatosan, hűen, őszintén, nyíltan, leplezetlenül

ijedtében

határozószó
  • ijedtségében, félelmében, rémületében

kitol

ige
  • kimozdít, kihúz, kivon, kijuttat, kitaszít, kituszkol
  • kinyom (súlyt), kiszorít (súlyt)
  • kidug, kiölt (nyelvet)
  • (mozdony, szerelvény): kitolat, kijár
  • kinyom, kiszúr, kilök
  • elhalaszt, meghosszabbít, késleltet, elnapol, halogat, elodáz, későbbre tesz, haladékot ad, húz-halaszt, prolongál, felfüggeszt
  • (bizalmas): rászed, megtréfál, elbánik (valakivel), kifog (valakin), kiszúr (valakivel), kibaszik (valakivel) (durva), túljár az eszén (valakinek), kibabrál (bizalmas), kikukoricáz (tájnyelvi), csőbe húz (szleng), kifírundcvancigol (bizalmas), kibábozik (tájnyelvi), kibagózik (tájnyelvi), kibigéz (tájnyelvi), kikutyapicsáz (tájnyelvi)

kegyetlen

melléknév
  • kíméletlen, irgalmatlan, könyörtelen, krudélis (régies), embertelen, embernyúzó, inhumánus (idegen), bestiális, szívtelen, lelketlen, pogány (tájnyelvi), gonosz, sátáni, barbár, tirannikus (idegen), vandál, brutális, vérszomjas, tigrisszoptatta (tájnyelvi)
  • vad, durva, cudar, bitang (tájnyelvi), kuruc (tájnyelvi)
  • erős, szörnyű, ádáz, iszonyú, förtelmes, bősz

hanyag

melléknév
  • gondatlan, lelkiismeretlen, megfontolatlan, felületes, hányaveti, slendrián, nemtörődöm, trehány, pontatlan, felszínes, figyelmetlen, hebehurgya, pongyola, összecsapott, kontár, összetákolt, hagyati (tájnyelvi)
  • kócos, rendetlen, fésületlen, slampos, lompos, pacuha (tájnyelvi), lacsuha (tájnyelvi), tojhos (tájnyelvi), tipitupi (tájnyelvi)
  • könnyed, kurta, laza, lezser, futó, odavetett, nyegle, könnyelmű

habzsol

ige
  • fal, zabál (szleng), faldoklik (régies), elnyel Sz: nyeli, mint kacsa a nokedlit
  • élvez

hegy2

főnév
  • él, csúcs (tájnyelvi), spicc, csúp (tájnyelvi), cepp (tájnyelvi), csücskő (tájnyelvi)
  • vég, végződés, apex (szaknyelvi)
  • ceruzabél, grafitbetét, ceruzabetét

karton2

főnév
  • pamutszövet, pamutvászon, kreton (szaknyelvi), kalikó (szaknyelvi)

hashajtó

főnév
  • hashajtó szer, hajtószer, purgatívum (szaknyelvi), purgó (régies, bizalmas), tisztító (régies), hastisztító (régies), szalajtó (régies), fostató (tájnyelvi, régies)

funkció

főnév
  • működés, tevékenység
  • feladat, tisztség, megbízatás, állás, beosztás, poszt
  • hivatás, rendeltetés, szerep, hatáskör, feladatkör
  • (szaknyelvi): függvény
  • (szaknyelvi): vegyérték

herél

ige
  • ivartalanít, kasztrál (idegen), férfiatlanít, miskárol (tájnyelvi), kappanoz (tájnyelvi)

kedveszegett

melléknév
  • elkedvetlenedett, kedvetlen, lehangolt, letört, reményvesztett, rosszkedvű, csüggedt, deprimált