fecsérel szinonimái

ige
  • pazarol, tékozol, elkölt, elszór, szétszór, elherdál, elver, prédál, pocsékol, veszteget, elkótyavetyél, bitangol (régies)
  • áldoz, szentel, (fölöslegesen) tölt

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

fakír

főnév
  • aszkéta, dervis, jógi
  • (jelzőként): érzéketlen, igénytelen
  • türelmes, tűrő

összeverődik

ige
  • összegyűlik, gyülekezik, összecsődül, sereglik, összetódul, összejön, összeszalad, csoportosul
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a fecsérel szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

eszű

melléknév
  • elméjű, ítéletű, fejű, agyú, felfogású, felfogóképességű, észjárású

elmerül

ige
  • alábukik, alámerül, lemerül, elsüllyed, leszáll, lebukik, megfeneklik, elgöbben (tájnyelvi), elguggan (tájnyelvi), elkottyan (tájnyelvi)
  • eltűnik, belevész, beleolvad
  • belemélyed, elmélyed, átadja magát (valaminek)

elindul

ige
  • útnak indul, útra kel, útnak ered, felkerekedik, elmegy, felcihelődik, távozik, elutazik, szedi a sátorfáját, nekivág, startol, rajtol
  • beindul
  • kezdetét veszi, elkezdődik, megkezdődik, megindul

drága

melléknév
  • borsos, méregdrága, expenzív (idegen), megfizethetetlen, költséges, drágás (tájnyelvi), ökörérő (tájnyelvi), pénzízű (tájnyelvi), áros (régies) Sz: Bécsben van az eladója; borsos az ára; drága, mint a muzsikaszó; egy vagyonba kerül; az Isten pénze is kevés hozzá; kész rablás; megkérik az árát; nem adják bagóért; olyan, mint a jóféle sáfrány; sok annak a farka alja
  • értékes, becses, nagybecsű, felbecsülhetetlen, megbecsülhetetlen, nagy értékű, drágalátos (régies), drágás (tájnyelvi)
  • kedves, szeretett, aranyos, édes, szerelmetes (régies), szerelmes, kedvenc, drágalátos

fakaszt

ige
  • fakajt (tájnyelvi), fakít (tájnyelvi)
  • fejleszt, növeszt, sarjaszt
  • teremt, létrehoz, előidéz
  • (valamire): indít, késztet

felrobbant, fölrobba

ige
  • levegőbe repít, szétrepeszt, szétpukkaszt, szétvet, felvettet (régies), felrobbaszt (tájnyelvi)
  • szétrombol, elpusztít, megsemmisít

morfium

főnév
  • fájdalomcsillapító, morfin (szaknyelvi), morfi (szleng), morfó (szleng)

csat

főnév
  • kapocs, ruhakapocs, zár, zárókapocs, fibula (szaknyelvi), kösöntyű (régies), boglár (régies)
  • hajcsat, hajcsipesz

cipó

főnév
  • zsemle, kenyér, vekni (bizalmas), máró (szleng), gyürke (tájnyelvi), brúgó (tájnyelvi), bufta (tájnyelvi), buci (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): púp, daganat, dudor

ágybetét

főnév
  • matrac, sodrony, sodronybetét, ágysodrony, szalmazsák
  • (szleng): utcalány, utcanő, kurva (durva), ribanc (durva), riherongy (tájnyelvi), repedtsarkú (durva), szotyka (tájnyelvi), cemende (tájnyelvi), cafka (szleng), ringyó, szajha

csipkebogyó

főnév
  • csipkerózsabogyó, hecserli (tájnyelvi), hecsedli (bizalmas), hecsepecs (tájnyelvi), hecse (tájnyelvi)

felület

főnév
  • felszín, föleg (régies), színe (valaminek)

fotel

főnév
  • karosszék, párnásszék, fotőj (régies)

hörghurut

főnév
  • bronchitis (idegen, szaknyelvi), légcsőhurut

hajózható

melléknév
  • navigábilis (szaknyelvi)

fedélzet

főnév
  • födözet (régies), ferdekk (régies), fedezet (régies)

eszik

ige
  • étkezik, táplálkozik, fogyaszt, táplálékot vesz magához, fal, harap, rágcsál, falatozik, eszeget, csipeget, eddegél, majszol, hamizik (bizalmas), hamikál (bizalmas), kóstol, ízlel, kajál (szleng), kajol (szleng), moslékol (tájnyelvi), pakol (bizalmas), burkol (szleng), abrakol (szleng), legel, csócsál (bizalmas), flammol (szleng), silózik (szleng), halózik (szleng), lakmározik, zabál (szleng), torkoskodik, falánkol (tájnyelvi), tömi a fejét, tömi magát, tömi a majmot, tömi az iszákot, tömi a véknyát, bevág (bizalmas), beporszívóz (szleng), pofáz (durva), habzsol, kosztol (bizalmas), kosztolódik (tájnyelvi), papizik, nyámmog Sz: a gallérja mögé hányja az ételt; orra alá hányja az ételt

félig-meddig

határozószó
  • valamennyire, annyira-amennyire, valamelyest, félig, felébe, alig-alig, mintegy, látszólag, nagyjából, felületesen, felszínesen, tűrhetően, futólag, hanyagul, rendetlenül, félbe-szerbe (tájnyelvi), feléből-harmadából (tájnyelvi), féligformán (tájnyelvi), félsehogysem (tájnyelvi), félszakosan (tájnyelvi), fennedén (tájnyelvi)

hadköteles

melléknév
  • katonaköteles, sorköteles, védköteles (régies)

fél1

ige
  • retteg, remeg, reszket a félelemtől, tart (valamitől), irtózik, szorong, szepeg, iszonyodik, gyáváskodik, reszket, szűköl, aggódik, ijedezik, izgul, szurkol, drukkol (bizalmas), fázik (bizalmas), cidrizik (bizalmas), citerázik (bizalmas), majrézik (szleng), frászol (szleng), tremolózik (szleng), trémázik (szleng), gazol (tájnyelvi), iszkódik (tájnyelvi), iszkol (tájnyelvi), darázik (szleng), rinyázik (szleng), fosik (durva) Sz: az egérlyukba is bebújna; be van gazolva (bizalmas); borsózik a háta (valamitől); fél tőle, mint a tűztől; félsz van a seggében; gatyájában van a szíve; hátul van a szeme; majd kiugrik a szíve; majd összeszarja magát; nadrágjában a szív; remeg, mint zsidó az akasztófa alatt; reszket a lába; reszket, mint a nyárfalevél; szívja tőle a fogát; szurkol, mint a rossz diák; torkában dobog a szíve; úgy fél tőle, mint a tűztől; úgy fél, hogy egy zabszem se férne a fenekébe; úgy retteg, mintha akasztani vinnék

előérzet

főnév
  • sejtés, sejtelem, megsejtés, megérzés, előjel, intő jel, gyanítás, intuíció, prognózis, ándung (tájnyelvi), balérzet (régies), balsejtelem, dunszt (szleng), spúr (szleng), spuri (szleng)

félmúlt

főnév
  • aligmúlt (régies)
  • elbeszélő múlt (szaknyelvi)

hajóablak

főnév
  • ökörszemablak, kajütablak