hörghurut szinonimái

főnév
  • bronchitis (idegen, szaknyelvi), légcsőhurut

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

feszeng

ige
  • feszélyezi magát, zsenírozza magát (bizalmas), szorong, feszeleg (tájnyelvi), peckélődik (tájnyelvi), zsénben van (bizalmas), zavarban van, fészkelődik Sz: egyik lábáról a másikra áll; parázson áll

nívós

melléknév
  • színvonalas, kiemelkedő, kitűnő, értékes, rangos
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hörghurut szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hírközlés

főnév
  • információ, kommunikáció, tájékoztatás, felvilágosítás, értesítés, jelentés, tudósítás, közlés
  • média

gyűjtőtábor

főnév
  • koncentrációs tábor, internálótábor, láger

gyapjú

főnév
  • gyapjúszövet, gyapjúanyag
  • gyapjúfonal

folytat

ige
  • továbbcsinál, továbbvisz, újrakezd
  • végez (valamit), gyakorol, űz, művel, foglalkozik (valamivel), szenteli magát (valaminek)
  • bonyolít, kultivál

honosít

ige
  • állampolgárrá fogad, honfiúsít (régies)
  • (oklevelet): elismer, érvényesít
  • divatba hoz, szokásba hoz, elterjeszt
  • betelepít, behoz, alkalmaz, akklimatizál (idegen)

irány

főnév
  • útvonal
  • cél, orientáció (idegen)
  • menet, lefolyás, haladás
  • tendencia, törekvés, irányzat, trend
  • szempont, tekintet, vonatkozás

respektál

ige
  • tisztel, tiszteletben tart, becsül, felnéz (valakire), értékel, méltányol, nagyra tart, elismer, megbecsül(valakit)
  • tart (valakitől)

felekezet

főnév
  • hitközösség, hitfelekezet (régies), vallás, vallási közösség
  • szekta
  • pártfelekezet
  • (tájnyelvi): embercsoport
  • (tájnyelvi): rokonság

fehér II.

főnév
  • európai, sápadtarcú (szleng)

csitít

ige
  • csitítgat, csendesít, elhallgattat, neszel (régies), csígat (tájnyelvi), csitol (tájnyelvi), csicsígat (tájnyelvi), csígeszt (tájnyelvi), tilimít (tájnyelvi)
  • csucsujgat (tájnyelvi)
  • csillapít, enyhít, nyugtat, békít

felmentés, fölmentés

főnév
  • mentesítés, mentesség, diszpenzáció (idegen)
  • felmentvény
  • feloldozás, abszolúció (szaknyelvi), bűnbocsánat, megbocsátás
  • tisztázás, igazolás
  • felszabadítás, megszabadítás

iszonyatos

melléknév
  • iszonyú, iszonytató, borzasztó, borzalmas, dermesztő, hajmeresztő, vérfagylaló, vérfagyasztó, ijesztő, félelmetes, rémes, irtózatos, irtóztató
  • utálatos, undorító, förtelmes, visszataszító, ocsmány, undok
  • iszonyú nagy, óriási, hatalmas, rettenetes, rettentő, szörnyű

kantni

főnév
  • szegély, szél, perem, él

krimi

főnév
  • bűnügyi történet, detektívregény

kipurcan

ige
  • (szleng): tönkremegy, elromlik, meghibásodik, lerobban (szleng), tropára megy (szleng), bekrepál (szleng), bemondja az unalmast (szleng), kifingik (szleng)
  • (szleng): kifárad, kimerül, elerőtlenedik, elgyengül, kitikkad (bizalmas), kikészül

hősszerelmes

főnév
  • bonviván, amorózó (idegen)

himbál

ige
  • lóbál, lenget, hintáztat, csinbáz (régies), ringat, lógáz, lógingál (tájnyelvi), lótyikál (tájnyelvi), hajcál (tájnyelvi), hőcögtet (tájnyelvi), inogtat (tájnyelvi)

illúzió

főnév
  • látszat, érzékcsalódás, káprázat, tévedés, képzelgés, ábrándkép
  • alaptalan remény, hiú ábránd, önámítás, önáltatás

kimerülés

főnév
  • kifogyás, megfogyatkozás, elapadás, kiapadás, kiürülés, leromlás, leállás, kiesés, kihagyás, csőd, fizetésképtelenség
  • fáradtság, kimerültség, elerőtlenedés, legyengülés, ellankadás, eltikkadás, összetörtség, kipurcanás (szleng), kidöglés (szleng), exhaustio (idegen), elkényszeredés (régies)

hűtlen

melléknév
  • hitszegő, hitehagyó, csalárd, szószegő, áruló, álnok, hűtlenkedő, megbízhatatlan, állhatatlan, csapodár, csalfa, csélcsap, illojális, galád, perfid, aposztata (idegen), házasságtörő

hadiüzem

főnév
  • hadieszközgyár, hadianyaggyár
  • fegyvergyár

inger

főnév
  • hatás, irritáció (szaknyelvi), stimulus (szaknyelvi), impulzus (szaknyelvi), indíték, lökés, késztetés, ingerencia (tréfás)
  • szükséglet

kiözönlik

ige
  • kitódul, kizúdul, kicsődül, kiáramlik, kiárad