elpártol szinonimái

ige
  • cserbenhagy, elfordul (valakitől), hátat fordít (valakinek), elhagy, elszakad, eltávozik, szakít (valakivel), elvet, megtagad, elkortyan (tájnyelvi), elpártozik (tájnyelvi), átáll, dezertál Sz: fordít egyet a köpönyegén; faképnél hagy; forog, mint a szélkakas

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

túlél

ige
  • visszamarad, hátramarad, megmarad, megőrződik, tovább tart, tovább él
  • átvészel, kiáll, kibír, életben marad, fennmarad, megél (választékos), kihever, megúszik (bizalmas)

heverő I.

melléknév
  • elterült, leborult, fekvő
  • henye, tunya, munkátlan, lusta, fölösleges, rest, lomha, tétlen, naplopó, dologtalan, renyhe, lebzselő, pihenő, nyugvó, haszontalan
  • félretett, tartalékolt (pénz)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elpártol szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

ellenkezőleg

határozószó
  • inkább, sőt, másként, fordítva

dőlt

melléknév
  • ferde, rézsútos, harántos, átlós, lejtős, ereszkedő, emelkedő
  • kurzív (szaknyelvi)(szaknyelvi)

dicsér

ige
  • méltányol, elismer, méltat, bókol, hízeleg, dicsőít, dicshimnuszokat zeng, a dicséretét zengi (valakinek), magasztal, istenít, rajong (valakiért), áradozik, lelkesedik (valakiről), glorifikál (választékos), tömjénez Sz: ódákat zeng (valakiről); babért fon a homlokára (választékos)(szleng)

cinterem

főnév
  • temető, sírkert
  • templomudvar (tájnyelvi), (templomi) előcsarnok (régies)
  • (választékos): lovagterem

előírás

főnév
  • rendelet, utasítás, rendelkezés, jogszabály, szabály, szabályzat, irányvonal, törvény, elrendelés, rendelés, rendtartás, meghagyás, ukáz (régies), végzés, szabályozás, rendszabály, útbaigazítás, intézkedés, mandátum (szaknyelvi), irányelv, statútum (régies), direktíva (idegen), elvárás, követelmény, kívánság, kívánalom, szabvány, regula (régies), norma vezénylés (szaknyelvi), reglama (régies)
  • vény, recept, recipe (szaknyelvi), rendelvény (szaknyelvi)

éretlen

melléknév
  • zöld, fanyar, savanyú, gyenge
  • kifejletlen, kialakulatlan, fejletlen, fiatal, serdülő, gyermekes, gyerekes, gyermeteg, infantilis, gyermekded, gyakorlatlan, tapasztalatlan, kezdő, mazsola (bizalmas), tacskó (bizalmas), tejfelesszájú, zöldfülű, nyálasszájú (durva), taknyos (bizalmas), takonypóc (durva), csipás (pejoratív), hátulgombolós (pejoratív) Sz: alig bújt ki a földből; csecs még a szájában; még tejes a szája; még az anyja teje a száján; még ott a tojáshéj a fenekén; nem nőtt még be a feje lágya; pép való még a szájába
  • kiérleletlen, zsenge, kiforratlan, elhamarkodott, korai, sületlen, tökéletlen

megkarmol

ige
  • összekarmol, megmar, megkarcol, megkapar, karcolást ejt (választékos), elkörmöz (tájnyelvi), megcsikor (tájnyelvi), megkarimzsál (tájnyelvi), megkörmöz (tájnyelvi), megkörmöl (tájnyelvi)

betű

főnév
  • írásjegy, betűjegy, betűjel, írásjel, ákombákom, szarkaláb, irkafirka, littera (idegen), graféma (szaknyelvi)
  • (tájnyelvi): írni-olvasni tudás
  • írásbeliség, irodalom
  • (bizalmas): hang, beszédhang

bérenc

főnév
  • csatlós, lakáj (pejoratív), zsoldos (pejoratív), uszályhordozó (régies), komornyik, fullajtár, csahos (pejoratív), szekértoló, mameluk (régies)

bocsánatkérő

melléknév
  • mentegetődző, bűnbánó

érzéstelenítés

főnév
  • anesztézia, narkózis (idegen), altatás, elbódítás, elkábítás

feladvány, föladvány

főnév
  • feladat, példa, gyakorlat, kérdés, fejtörő, rejtvény

halad

ige
  • előbbre jut, megy, tart (valahová), progrediál (idegen)
  • múlik, telik, folyik, pereg, tűnik
  • húzódik (valamerre), visz, vezet, nyílik, irányul
  • alakul, sikerül, intéződik, fejlődik, boldogul, érvényesül
  • túljut

förgeteg

főnév
  • vihar, zivatar, szélvész, égiháború, forgószél, ciklon, tornádó, hurrikán, tájfun, zegernye (tájnyelvi)

elporlad

ige
  • elporlik, elhamvad, elpizled (tájnyelvi)
  • szétmállik, elkorhad

elköltözik

ige
  • elköltözködik, áttelepül, elhurcolkodik, elhordozkodik (tájnyelvi), elháromlik (régies), szállást vált (régies)
  • meghal, elhalálozik, eltávozik, elhuny, kiadja a lelkét, elszenderül, elmegy, elköltözik az élők sorából, jobblétre szenderül, elpihen, bekrepál (szleng), kinyúlik (szleng), felfordul (durva), elpatkol (durva), megdöglik (durva), kinyuvad (durva)

emelő

főnév
  • daru, elevátor, emeltyű (régies), nyilaló (tájnyelvi)

formális

melléknév
  • alaki, formai, forma szerinti, külsődleges, névleges, lényegtelen
  • megszabott, szabályos, előírásos, konvencionális
  • rideg, hideg, fagyos, hűvös, udvariaskodó, kimért
  • szertartásos
  • (régies): nyilvánvaló, valóságos, szemmel látható
  • félreérthetetlen

elszenved

ige
  • elvisel, eltűr, elbír, kibír, keresztülmegy, átesik, átmegy (valamin), átél, kiáll, lenyel (bizalmas), aláveti magát (valaminek), hord, hordoz, tolerál, végigcsinál(valami ellen)

duhajkodik

ige
  • garázdálkodik, rakoncátlankodik, féktelenkedik, legénykedik, erőszakoskodik, lármázik, randalírozik, dorbézol, mulat, devendíroz (tájnyelvi), dombérkodik (tájnyelvi)

építész

főnév
  • építőmester, építésvezető
  • építészmérnök, architektus (idegen), építőmérnök, építőművész, műépítész

földszint

főnév
  • alap, első szint, alsó szint, parterre (idegen)