elpártol szinonimái
ige
- cserbenhagy, elfordul (valakitől), hátat fordít (valakinek), elhagy, elszakad, eltávozik, szakít (valakivel), elvet, megtagad, elkortyan (tájnyelvi), elpártozik (tájnyelvi), átáll, dezertál Sz: fordít egyet a köpönyegén; faképnél hagy; forog, mint a szélkakas
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
születés
főnév
- világrajövetel
- gyermekáldás (választékos)
- kezdet, eredet, származás, gyökér, forrás
- keletkezés, létrejött, kialakulás
dőlt
melléknév
- ferde, rézsútos, harántos, átlós, lejtős, ereszkedő, emelkedő
- kurzív (szaknyelvi)(szaknyelvi)
dicsér
ige
- méltányol, elismer, méltat, bókol, hízeleg, dicsőít, dicshimnuszokat zeng, a dicséretét zengi (valakinek), magasztal, istenít, rajong (valakiért), áradozik, lelkesedik (valakiről), glorifikál (választékos), tömjénez Sz: ódákat zeng (valakiről); babért fon a homlokára (választékos)(szleng)
cinterem
főnév
- temető, sírkert
- templomudvar (tájnyelvi), (templomi) előcsarnok (régies)
- (választékos): lovagterem
előírás
főnév
- rendelet, utasítás, rendelkezés, jogszabály, szabály, szabályzat, irányvonal, törvény, elrendelés, rendelés, rendtartás, meghagyás, ukáz (régies), végzés, szabályozás, rendszabály, útbaigazítás, intézkedés, mandátum (szaknyelvi), irányelv, statútum (régies), direktíva (idegen), elvárás, követelmény, kívánság, kívánalom, szabvány, regula (régies), norma vezénylés (szaknyelvi), reglama (régies)
- vény, recept, recipe (szaknyelvi), rendelvény (szaknyelvi)
éretlen
melléknév
- zöld, fanyar, savanyú, gyenge
- kifejletlen, kialakulatlan, fejletlen, fiatal, serdülő, gyermekes, gyerekes, gyermeteg, infantilis, gyermekded, gyakorlatlan, tapasztalatlan, kezdő, mazsola (bizalmas), tacskó (bizalmas), tejfelesszájú, zöldfülű, nyálasszájú (durva), taknyos (bizalmas), takonypóc (durva), csipás (pejoratív), hátulgombolós (pejoratív) Sz: alig bújt ki a földből; csecs még a szájában; még tejes a szája; még az anyja teje a száján; még ott a tojáshéj a fenekén; nem nőtt még be a feje lágya; pép való még a szájába
- kiérleletlen, zsenge, kiforratlan, elhamarkodott, korai, sületlen, tökéletlen
megkarmol
ige
- összekarmol, megmar, megkarcol, megkapar, karcolást ejt (választékos), elkörmöz (tájnyelvi), megcsikor (tájnyelvi), megkarimzsál (tájnyelvi), megkörmöz (tájnyelvi), megkörmöl (tájnyelvi)
betű
főnév
- írásjegy, betűjegy, betűjel, írásjel, ákombákom, szarkaláb, irkafirka, littera (idegen), graféma (szaknyelvi)
- (tájnyelvi): írni-olvasni tudás
- írásbeliség, irodalom
- (bizalmas): hang, beszédhang
bérenc
főnév
- csatlós, lakáj (pejoratív), zsoldos (pejoratív), uszályhordozó (régies), komornyik, fullajtár, csahos (pejoratív), szekértoló, mameluk (régies)
halad
ige
- előbbre jut, megy, tart (valahová), progrediál (idegen)
- múlik, telik, folyik, pereg, tűnik
- húzódik (valamerre), visz, vezet, nyílik, irányul
- alakul, sikerül, intéződik, fejlődik, boldogul, érvényesül
- túljut
förgeteg
főnév
- vihar, zivatar, szélvész, égiháború, forgószél, ciklon, tornádó, hurrikán, tájfun, zegernye (tájnyelvi)
elköltözik
ige
- elköltözködik, áttelepül, elhurcolkodik, elhordozkodik (tájnyelvi), elháromlik (régies), szállást vált (régies)
- meghal, elhalálozik, eltávozik, elhuny, kiadja a lelkét, elszenderül, elmegy, elköltözik az élők sorából, jobblétre szenderül, elpihen, bekrepál (szleng), kinyúlik (szleng), felfordul (durva), elpatkol (durva), megdöglik (durva), kinyuvad (durva)
formális
melléknév
- alaki, formai, forma szerinti, külsődleges, névleges, lényegtelen
- megszabott, szabályos, előírásos, konvencionális
- rideg, hideg, fagyos, hűvös, udvariaskodó, kimért
- szertartásos
- (régies): nyilvánvaló, valóságos, szemmel látható
- félreérthetetlen
elszenved
ige
- elvisel, eltűr, elbír, kibír, keresztülmegy, átesik, átmegy (valamin), átél, kiáll, lenyel (bizalmas), aláveti magát (valaminek), hord, hordoz, tolerál, végigcsinál(valami ellen)
duhajkodik
ige
- garázdálkodik, rakoncátlankodik, féktelenkedik, legénykedik, erőszakoskodik, lármázik, randalírozik, dorbézol, mulat, devendíroz (tájnyelvi), dombérkodik (tájnyelvi)
építész
főnév
- építőmester, építésvezető
- építészmérnök, architektus (idegen), építőmérnök, építőművész, műépítész