elhidegül szinonimái

ige
  • elhidegedik, eltávolodik, elfordul, kiszeret (valakiből), elidegenedik(valakihez)(valakivel)
  • kihűl, elhűl
  • (régies): meghűl, megfázik, átfázik

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

ijeszt

ige
  • rettent, riaszt, rezzent, ijesztget, megdöbbent, borzaszt, borzongat, rémisztget, rémít, rémiszt, riogat, megfélemlít, fenyeget

bodnár

főnév
  • hordókészítő, kádár, pintér (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elhidegül szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elbizonytalanodik

ige
  • tétovázik, elkételkedik (tájnyelvi), meginog, megtántorodik, haboz, hezitál

csúfos I.

melléknév
  • szégyenletes, gyalázatos, visszataszító, rút
  • csúfondáros, csúfolódó

csimpaszkodik

ige
  • kapaszkodik, fogódzkodik, függeszkedik, akaszkodik, ragad, tapad, csimpajkodik (tájnyelvi), csimpajkózik (tájnyelvi), csimpeszkedik (tájnyelvi)

boszorkányszombat

főnév
  • ördögszombat

életveszély

főnév
  • életveszedelem, végveszély

elsül

ige
  • (fegyver): eldördül, durran, pukkan, dörren, felrobban
  • (növény): kiég, elfonnyad, megrekken (tájnyelvi), elaszik (tájnyelvi)
  • (szleng): kielégül, elélvez, ejakulál (szaknyelvi), evakuál (szleng), ellövi a patront (szleng)

maxima

főnév
  • jelige, jelmondat, szlogen, mottó
  • alapgondolat, alaptörvény
  • életszabály, életelv

beképzelt

melléknév
  • öntelt, önhitt, önelégült, elbizakodott, gőgös, dölyfös, fennhéjázó, kevély, hiú, nagyképűsködő, tudákos (tájnyelvi), tudálékos, mindentudó (pejoratív), nagyokos, kisokos (bizalmas), felfuvalkodott, pöffeszkedő, felvágós, pökhendi, fölényeskedő, nagyképű, rátarti, magahitt (régies), nagyra tartja magát, sokat tart magáról, el van telve magával

becsíp

ige
  • becsíptet, odacsíp, beszorít
  • berúg, beiszik, becsiccsent (bizalmas), bepityizál (tájnyelvi), bepityókázik (tájnyelvi), becsodálkozik (tájnyelvi), beimádkozik (tájnyelvi), bekortyint (tájnyelvi), bekóstol (tájnyelvi), betütükél (tájnyelvi), bekap (régies), bekaparász (régies), a fejébe száll az ital, a lábába száll az ital Sz: felönt a garatra
  • (régies): letartóztat, becsuk, bezár
  • (tájnyelvi): (lovat) befog

bent, benn

határozószó
  • idebent, idebenn, odabent, odabenn, belül, belsejében, bévül (tájnyelvi)

eltűnés

főnév
  • tovatűnés, elenyészés, köddé válás (bizalmas), felszívódás (bizalmas)

eszmél

ige
  • ébred, magához tér, ocsúdik, föleszmél, eszére tér, észhez tér, eszénkedik (tájnyelvi)
  • (valamire): ráeszmél, ráébred, rájön, rádöbben

gyalog III.

főnév
  • gyalogos, baka (régies), fika (régies), hajdú
  • (sakkban): paraszt (bizalmas)

férj

főnév
  • az ura (valakinek), az embere (valakinek) (tájnyelvi), férjura, férjeura, a párja (valakinek), apjuk (tájnyelvi), házastárs, házasfél

elhord

ige
  • elszállít, elvisz, elfuvaroz, elcipel, elhurcol, eltakarít
  • elsodor, elfúj
  • ellopkod, eltulajdonít, elhorgász (tájnyelvi), elrabigál (tájnyelvi)
  • elvisel, elkoptat, elnyű, agyonhasznál, elrongyol, lekoszpitol (tájnyelvi)(valamire)

elalszik

ige
  • álomba merül, elszunyókál, elnyomja az álom, elnyomja a buzgóság, elszundít, elszunnyad, elbóbiskol, elbólint, elszenderül, elszenderedik, elnyugszik, elpihen, eldormikál (tájnyelvi), elhunyik (tájnyelvi) Sz: álom száll a szemére; tollasbálba megy (tréfás); megjöttek az atyafiak Álmosdról; mohásul a szeme; párnahályog ereszkedik a szemére; tüskös a szeme
  • meghal, örök életre szenderül
  • kialszik, kihuny, kilobban, ellobban, elojlik (tájnyelvi)
  • abbamarad, felfüggesztődik
  • (tájnyelvi): elzsibbad

előkelő I.

melléknév
  • úri, nagyúri, nemesi, arisztokratikus, nobilis (idegen), kékvérű Sz: magas ágyból való; ezüstkanállal a szájában született
  • kiemelkedő, elsőrangú, kiváló, illusztris
  • választékos, finom, kifinomult, disztingvált

felvonás

főnév
  • aktus (régies), rész

elköt

ige
  • elszorít
  • elold, elenged, elpányváz (tájnyelvi)
  • (szleng): ellop, elcsen, elemel, elvisz

damaszt

főnév
  • damasztszövet, damaszk (tájnyelvi), haszuka (régies)

előzőleg

határozószó
  • előbb, korábban, fent, fentebb, megelőzőleg, előzően, azelőtt, előzetesen, kezdetben, eleinte, az elején, előre, régebben, valamikor, egykor, hajdanában

fényvisszaverődés

főnév
  • visszfény, reflex (szaknyelvi), tükröződés