egykedvű szinonimái

melléknév
  • nyugodt, csendes, közömbös, közönyös, szenvedélytelen, szenvtelen, részvétlen, kedvetlen, érzéketlen, zárkózott, halvérű, tompa, eltompult, levert, fásult, kelletlen, érdektelen, magaunt, unott, nemtörődöm, tunya, renyhe, tétlen, erőtlen, lagymatag, fád, flegmatikus, sztoikus, apatikus, indolens (idegen), blazírt, limfatikus (idegen), letargikus, rezignált Sz: se hús, se hal; se hideg, se meleg; káposztalé folyik az ereiben; tej folyik az ereiben

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

bevezető II.

főnév
  • bevezetés, előszó, előhang, előjáték, nyitány, előbeszéd (régies), introdukció (szaknyelvi), prefáció (idegen), prelúdium (idegen), prológus, preambulum (idegen)

összejátszik

ige
  • (valakivel): összedolgozik, összebeszél, összepaktál, paklizik (szleng), konspirál, cimborál, bundázik Sz: összeszűri a levet; egy csuporban kotornak; együtt kártyáznak; egy bográcsba hánynak; egy regét dúdolnak; egymás kezére adnak; egybeszűrik a lencsét; egy lantot pengetnek
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a egykedvű szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

dramaturgia

főnév
  • drámaelmélet
  • színrevitel, színpadra alkalmazás

csahol

ige
  • ugat, szűköl, vonít, kaffog, kaffant, vakkant, acsarog (tájnyelvi), acsarkodik, bankol (tájnyelvi), csaffog (tájnyelvi), csahít (tájnyelvi), csahog (tájnyelvi), csihog (tájnyelvi), csahorász (tájnyelvi), herreg (tájnyelvi), kerreg (tájnyelvi), vonítoz (tájnyelvi)
  • kiabál, lármázik, acsarkodik, acsarog (tájnyelvi), pofázik (durva)

céltalan

melléknév
  • hiábavaló, hasztalan, haszontalan, értelmetlen, hatástalan, hasznavehetetlen, felesleges, kárba veszett, tervszerűtlen, elégtelen, erőtlen

beteg II.

főnév
  • páciens, ápolt (választékos), kór (régies), ispotályos (régies), kriptaszökevény (tájnyelvi), mécsbélgergő (tájnyelvi)

egzisztencia

főnév
  • lét, létezés
  • megélhetés, életlehetőség, anyagi biztonság, létbiztonság, létalap

eljárás

főnév
  • bánásmód, intézkedés, ténykedés, cselekvés, közbelépés, beavatkozás, akció, tett, megoldás
  • mód, módszer, művelet, algoritmus (szaknyelvi), szertartás, technika, technológia, know-how (idegen), procedúra, taktika, stratégia, szisztéma
  • nyomozás, vizsgálat

lezuhan

ige
  • leesik, lepottyan, lehuppan, letottyan, lefordul, lehull, leomlik, lecuppan (tájnyelvi), lesuvad (tájnyelvi), leveszekedik (tájnyelvi)
  • (ár, láz): csökken, lemegy, alábbhagy, mérséklődik

automata II.

melléknév
  • önműködő, automatikus, önjáró

áthat

ige
  • (érzés): átjár, betölt, eltölt, beleivódik (valamibe), penetrál (idegen)
  • (régies): áthatol, átjut

bárhonnan

határozószó
  • bármerről, akármerről, akárhonnan, akárhonnét, bárhonnét

ellenszegülés

főnév
  • ellenállás, szembeszállás, tiltakozás, szembeszegülés, makacskodás, nyakaskodás, csökönyösség, berzenkedés, böstörködés (régies), makrancosság, dac, trucc (bizalmas), durca
  • engedetlenség, szófogadatlanság, fegyelemsértés

elvált1

melléknév
  • különvált, különélő

fülhallgató

főnév
  • fejhallgató
  • telefonkagyló

felhangzik, fölhangz

ige
  • felcsendül, felcsattan, megszólal, felzeng, megzendül, felzúg, felharsan, felsír, felszárnyal, felzivatarlik (régies)

egymásrautaltság

főnév
  • kölcsönösség

dönt

ige
  • billent, megbillent, fektet, támaszt
  • taszít, juttat, visz
  • borít, önt, folyat
  • határoz, elszánja magát (valamire), döntést hoz, ítélkezik, döntésre jut, állást foglal, választ, ítél, megítél, odaítél, kijelöl, rendelkezik, diszponál Sz: dűlőre viszi az ügyet; dűlőre jut; kenyértörésre viszi a dolgot; elveti a kockát (választékos); kimondja a végső szót

életkedv

főnév
  • életöröm, lelkesültség, életigenlés, élénkség, élni akarás, életerő, kakaó (szleng), spiritusz (bizalmas)

félelem

főnév
  • ijedség, ijedelem, félés (választékos), félsz, félelemérzés (szaknyelvi), félelemérzet (szaknyelvi)
  • aggodalom, remegés, bizonytalanság, aggály, szorongás, fóbia (szaknyelvi), feszültség, rémület, rettegés, rettenet, aggódás, frász (bizalmas), cidri, majré (szleng), szurkolás, drukkolás, lámpaláz

eklatáns

melléknév
  • csattanós, kétségbevonhatatlan, meggyőző, frappáns, világos, nyilvánvaló, egyértelmű, kézenfekvő, evidens, beszédes, ékes, ékesszóló
  • ragyogó, nagyszerű
  • feltűnő, kirívó, szembetűnő, szembeszökő

csata

főnév
  • harc, összecsapás, összetűzés, összeütközés, ütközet, küzdelem, viaskodás, viadal, tusa, villongás, csetepaté, kötélhúzás, verekedés

elhal

ige
  • meghal, elhuny (választékos), elhalálozik (választékos)
  • elpusztul, elsorvad
  • elzsibbad, elgémberedik, megmacskásodik (bizalmas)
  • (hang): elhalkul, elcsendesedik, elnémul, elgyengül

félgömb

főnév
  • félteke, hemiglóbusz (idegen), hemiszféra (szaknyelvi), félgolyó (régies)