dobol szinonimái

ige
  • (valamin): ütöget, vereget, kopog, dübög (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

örmény

melléknév, főnév
  • arméniai (régies), girgác (régies), bikál (régies)

háziállat

főnév
  • haszonállat, jószág, lábasjószág (régies), barom, marha
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a dobol szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

dalia

főnév
  • vitéz, lovag, levente (régies), harcos, bajnok, bajvívó, hős, szálember (régies)

bucka

főnév
  • halom, domb, dombocska, domborulat, kupac, hant, rakás, földtúrás, földhányás, hepehupa, torlasz, kiemelkedés, magaslat
  • hóbucka

bontatlan

melléknév
  • lezárt, érintetlen, sértetlen, eredeti, originál (idegen), hiánytalan, csomagolt

béka

főnév
  • német rák, breki (bizalmas), brekusz (bizalmas), bekejóska (tájnyelvi), körmöshal (tájnyelvi)
  • (birkózásban): parterre (idegen)
  • (tájnyelvi): bicepsz, kétfejű izom (szaknyelvi)

diapozitív

főnév
  • diakép, dia, vetített állókép

ekhós

melléknév
  • (szekér): ponyvás, ponyvatetős, sátoros

légi

melléknév
  • repülő, repülési

arcátlan, orcátlan

melléknév
  • szemtelen, pimasz, szégyentelen, szemérmetlen, pofátlan (durva) Sz: szemtelen, mint a piaci légy; van bőr a képén; van bőr a pofáján; kidobják az ajtón, bejön az ablakon; ráfér a pofájára (tájnyelvi); szem nélkül való (tájnyelvi); nincs arca, csak pofája (tájnyelvi); sem orcája, sem pofája (tájnyelvi); sem orcája, sem szégyene (tájnyelvi); bagaria az orcája (tájnyelvi); disznóbőr az orcája (tájnyelvi); bivalybőr van a képén (tájnyelvi); bocskor a pofája (tájnyelvi); bocskorbőr az orcája (tájnyelvi)
  • gyalázatos, botrányos, felháborító, vérlázító, példátlan, elképesztő

ámuldozik

ige
  • ámul, álmélkodik, bámul, csodálkozik, ámul-bámul, hüledezik, elképed, tátva marad a szája, leesik az álla

átevez

ige
  • átcsónakázik, áthajózik, átszel, átkel

elcsúszik

ige
  • elesik, elzuppan (tájnyelvi), elsuvad (tájnyelvi)
  • félrecsúszik, megcsúszik
  • elmozdul, eltolódik, elsiklik, elsikamlik (tájnyelvi), elsínül (tájnyelvi), iszamlik (régies), irongál (tájnyelvi)
  • elmegy
  • botlik, hibázik
  • rajtaveszt, megbukik
  • ráfér, elkél

elnyír

ige
  • elmetsz, elvág, elnyes
  • (szleng): elbuktat, megbuktat

fogadtatás

főnév
  • fogadás, üdvözlés, recepció (műé) (idegen)

fakszimile

főnév
  • hasonmás, másolat, kópia, reprint (kiadás)

dohányzó

főnév
  • dohányos, cigarettázó, szivarozó, pipázó, pipás, bagós (bizalmas), bagózó (bizalmas)

csutora

főnév
  • kulacs, boroskulacs, fakulacs, fapalack (régies), butykos, gyurkó (régies)
  • (tájnyelvi): szopóka, szipka, pipaszopóka

egyenetlen

melléknév
  • érdes, durva, buckás, gödrös, göröngyös, hegyes, hepehupás, dombos, rögös, göcsörtös, darabos, barázdált, rovátkás, ráncos, redős, bütykös, göcsös (tájnyelvi), zökögős (tájnyelvi), grádicsos (tájnyelvi), hoportyos (tájnyelvi), kátyalos (tájnyelvi), csajtorjás (tájnyelvi), girbe-gurba, oldalgós (tájnyelvi), varancsagos (tájnyelvi)
  • változó, hullámzó, ingadozó, szabálytalan, szaggatott, szakadozott, rapszodikus, tökéletlen, pontatlan, kiegyensúlyozatlan, döcögő, döcögős, akadozó

extrovertált

melléknév
  • nyílt, nyitott, nyíltszívű, barátságos, társasági

drágaság

főnév
  • drágulás, árnövekedés, áremelkedés, árdrágítás
  • ékesség, ékszer, kincs, klenódium (régies)
  • (megszólításként): drágám, édesem, kedvesem, angyalom, életem, egyetlenem, gyönyörűm, gyönyörűségem, csillagom, rubintom, aranyom, lelkem, kincsem, kicsikém, cicám, aranyvirágom, rózsám (tájnyelvi), rozmaringom (tájnyelvi), gyöngyvirágom (tájnyelvi), gyöngyöm (tájnyelvi), violám (tájnyelvi), virágszálam (tájnyelvi), szentem (tájnyelvi), galambom, tubicám (tájnyelvi), tubám (régies), mindenem, gyémántom, mennyországom

burzsoázia

főnév
  • polgárság, tőkésosztály

egyrészt

határozószó
  • egyrészről, egyfelől, részint, részben, egyrészént (tájnyelvi)

fájdalomcsillapító II.

főnév
  • analgetikum (szaknyelvi), narkotikum (szaknyelvi), érzéstelenítőszer