diszciplína szinonimái

főnév
  • fegyelem, fegyelmezettség, rend
  • tudományág, tudományszak

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hantol

ige
  • beföd, temet, kapar, ás, hantot szór (valamire)

ráönt

ige
  • ráborít, rázúdít, rálocsol, rácsorgat
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a diszciplína szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

csupor

főnév
  • bögre, ivóedény, csésze, edényke, fazekacska, korsó, szilke (tájnyelvi), ibrik (tájnyelvi), köcsög, göbre (tájnyelvi), pohár

bölcsőde

főnév
  • csecsemőotthon, bölcsi (bizalmas), dedó (bizalmas)

boldog

melléknév
  • vidám, víg, elégedett, megelégedett, örvendező, örömteli, örömittas, jókedvű, kedélyes, joviális (régies), derűs, eleven, nyugodt, békés, gondtalan, szerencsés, sugárzó, lelkes, ujjongó, elragadtatott, fellelkesült, emelkedett, mámoros, rajongó, eksztatikus (idegen), szívderítő, idilli Sz: madarat lehetne vele fogatni; majd kiugrik a bőréből; majd kibújik a bőréből; a mennyben érzi magát
  • (régies): áldott, szerencsés, gazdag

begyes, bögyös

melléknév
  • (tájnyelvi): melles, kebles, telt keblű, dús keblű, nagy mellű, csecses (tájnyelvi), telt, gömbölyded
  • (tájnyelvi): rátarti, hetyke, peckes, nyalka, kevély, büszke, önérzetes, dölyfös
  • (tájnyelvi): falánk

derelyemetélő

főnév
  • derelyemetsző (tájnyelvi), karika, rádli (bizalmas), deremetsző (tájnyelvi)

együttes I.

melléknév
  • összetartozó, összekapcsolt, velejáró, kapcsolt, közös, egyesült, társas, csoportos, összeállt, összesített, összetes (régies), kombinált, kollektív, kooperatív (idegen), kumulatív (idegen), korporatív (idegen), aggregált (idegen), agglomerált (idegen)
  • egybeeső, egyidejű, megegyező, szinkrón (idegen), szimultán

leéget

ige
  • porig éget, elpusztít
  • leperzsel, megpörköl
  • lekozmáltat, odakapat
  • megszégyenít, blamál, lebőget (szleng), lejárat, elpirít (régies)
  • megaláz
  • (nap): felsüt (tájnyelvi), lekap (bizalmas)

ara

főnév
  • menyasszony, jegyes, mátka

aluli

melléknév
  • lenti, mélyen levő

asszonynép

főnév
  • asszonyok, nők, fehérnép (régies), vászonnép, hölgykoszorú

elbánik

ige
  • kibabrál (valakivel) (bizalmas), kicsinál (valakit) (szleng), megtáncoltat, leszámol, elintéz, kitol (valakivel), kifog (valakin), helybenhagy, befűt (valakinek), betesz (valakinek), adjusztál (tájnyelvi), kipitykéz (tájnyelvi), kiszúr (bizalmas) Sz: ellátja a baját; elintézi a baját; ellátja a dolgát (régies); elveri rajta a port; elhúzza a nótáját; ráhúzza a vizes lepedőt; megtanítja kesztyűbe dudálni
  • megbirkózik, legyűr, megold, elintéz, végére jár (valaminek)

elmegy

ige
  • (valamerre): eltávozik, távozik, odébbáll, elvonul, továbbáll, elvitorlázik, elutazik, elsétál, elmarsol (régies), elkotródik, elsomfordál, elsompolyog, elillan, elpályázik (szleng), eldzsal (szleng), kiteszi a lábát, elsiet, eltakarodik, kereket old, ellép, meglép (bizalmas), megpattan (szleng), lelécel (szleng), lekopik (szleng), elhúz (szleng), eltűz (szleng), dobbant (szleng), lelép (szleng), elszelel, elpárolog (szleng)
  • útra kel, útnak indul, útnak ered Sz: veszi a kalapját; hűlt helye támad; szedi a sátorfáját; a távozás hímes mezejére lép; elhúzza a csíkot; elhúzza a szennyest; angolosan távozik
  • odadugja a képét; odatolja a képét
  • (valaminek): beáll, elszegődik, elszerződik, bevonul, felcsap
  • (választékos): meghal, elhuny, elhalálozik, elköltözik, eltávozik az élők sorából
  • elmúlik, eltelik, elfogy, elszalad, tovatűnik, elhalad
  • (szleng): elélvez, kielégül
  • elfogadható, tűrhető, megjárja, jó, kielégítő, elcsúszik

firtat

ige
  • feszeget, bolygat, tudakol, utánajár, vizslat, csapáz (tájnyelvi), űz-fűz (tájnyelvi), felpiszkál (bizalmas), érdeklődik, kérdezősködik, faggatózik

fa

főnév
  • élőfa, csemete, facsemete, fácska, sudár (régies)
  • karácsonyfa, májusfa
  • faanyag, faáru, deszka, lignin (szaknyelvi), lignum (szaknyelvi)
  • tűzifa, tüzelőfa
  • fadarab, bot, pálca, karó, celőke (tájnyelvi)
  • (szleng): egyes, elégtelen, karó (bizalmas), cuka (bizalmas), pejkó (tréfás), tök (szleng), dákó (szleng), dugó (szleng), fúró (szleng), horog (szleng), kampó (szleng), gerenda (szleng)

diszkó

főnév
  • dizsi (szleng), seggriszáló (szleng)

csörömpöl

ige
  • csörög, zörög, zakatol, kerepel, zötyög, dörög, zurbol (tájnyelvi), lármázik, csirimpel (tájnyelvi), csörinkel-bölinkel (tájnyelvi), kelamol (tájnyelvi), lömötöl (tájnyelvi)

egészségügyi I.

melléknév
  • higiéniai, szanitárius (idegen), gyógyászati, gyógyító

étvágy

főnév
  • gusztus, apetitus (idegen), etyepetye (régies), ehetnék, éh

dorombol

ige
  • (macska): doromboz (tájnyelvi), dörömböl (tájnyelvi), brágol (tájnyelvi), dorombékol (tájnyelvi), dorombít (tájnyelvi), dúdikál (tájnyelvi)
  • duruzsol, búg

bugyor

főnév
  • batyu, csomag, motyó (bizalmas), poggyász, celecula (tájnyelvi), cucolék (tájnyelvi)

egyetemleges

melléknév
  • egyetemes, általános, univerzális, generális, átfogó, teljes, összes, egész, kiterjedt, világméretű, széles körű, messzeható, sokrétű, totális, ökumenikus, enciklopédikus

ezred1

számnév
  • ezredrész