boróka, borókafenyő szinonimái

főnév
  • borsfenyő, aprófenyő, gyalogfenyő, borókabokor, fenyőbokor
  • gyalogfenyőbogyó, borókabogyó

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

afelé

határozószó
  • arra, oda, amarra, abba az irányba

rátör

ige
  • rátámad, nekitámad, ráront, nekiront, nekiesik, nekimegy, rámegy, rárohan, meglep, rajtaüt, lecsap, megrohamoz, ellene jön (valakinek), rajtaront (régies), rájön (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a boróka, borókafenyő szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

biciklista

főnév
  • kerékpáros, kerékpározó
  • (pejoratív): karrierista, törtető

azonnal

határozószó
  • hamarosan, mindjárt, gyorsan, nyomban, haladéktalanul, sietve, máris, express, tüstént, sürgősen, sürgősséggel, rögvest, egyszeriben, rögtön, jókor, késlekedés nélkül, menten, azonmód, azon melegében, legott (régies), prompt (bizalmas), stante pede (idegen), íziben (tájnyelvi), üstöllést (tájnyelvi), ahajt (tájnyelvi), mindjáron (tájnyelvi)

áthoz

ige
  • átszállít, átcipel, áthurcol (bizalmas), áttelepít, átköltöztet

alábecsül

ige
  • lebecsül, lekicsinyel, lefitymál, ócsárol

bohókás

melléknév
  • bohó, mókás, mosolyogtató, bolondos
  • tréfás, vicces, mulatságos

citera

főnév
  • (tájnyelvi): tambura

kiszökik

ige
  • távozik, kimegy, kimenekül, kisurran, kioson, eloson, kilóg (szleng), kipucol (szleng), kisunnyog (bizalmas), kioldalog, kicsusszan, kilopózik, kiszelel (tájnyelvi), kilókhecol (tájnyelvi), kidobbant (szleng), kidobizik (szleng)
  • kibuggyan, kilövell, kitódul, kicsordul

csapong

ige
  • cikázik, repked, repdes, repes (régies), szálldos, szállong
  • elkalandozik, eltér a tárgytól
  • (régies): kószál, kóricál, lődörög, kalandozik, koslat, csatangol, lézeng

de II.

kötőszó
  • ám, ámde, ámbár, azonban, csak, csakhogy
  • ellenben, viszont, ezzel szemben, egyébként, pedig, viszontag (régies), pediglen (régies)
  • hanem
  • mégis, mégiscsak, azért, mindamellett, mindazonáltal
  • és
  • dehogynem

erőszakos

melléknév
  • kíméletlen, brutális, belemenős, agresszív, goromba, drasztikus, hatalmaskodó, basáskodó, rámenős, tolakodó, rabiátus, követelődző, erővelesett (tájnyelvi), parancsuralmi, önkényuralmi, zsarnoki, despotikus, diktatórikus
  • (régies): rohanó, sebes

elhagyatottság

főnév
  • magányosság, magány, árvaság, társtalanság, mellőzöttség
  • védtelenség, gyámoltalanság
  • sivárság, pusztaság, lakatlanság

borostyán2

főnév
  • borostyánkő, szukcinit (idegen)

bevételez

ige
  • beszed, bezsebel, zsebre rak, zsebre tesz, zsebre vág, bevesz, inkasszál (szaknyelvi), elkönyvel

cafat

főnév
  • foszlány, hulladék, cafrang (tájnyelvi)
  • (pejoratív): könnyű nőcske (pejoratív), kurva (durva), prostituált, ribanc (durva), utcalány, ringyó (durva), rima (régies), riherongy (tájnyelvi), cemende (tájnyelvi), cafka

életerő

főnév
  • vitalitás (választékos), energia, életkedv, elevenség, életrevalóság, tetterő, élet
  • lélek, lehelet

bőrkeményedés

főnév
  • bőrvastagodás, bütyök, tyúkszem

baleset

főnév
  • szerencsétlenség, balszerencse, balsors, komplikáció, incidens
  • karambol, gázolás, összeütközés, csatt (szleng)

cigánylány

főnév
  • gitanissa (régies), rányi (szleng), romacsaj

elfut

ige
  • elszalad, elrohan, eliramodik, elinal, elrobog, elnyargal, elvágtat, futásnak ered, elsiet, kereket old, eltakarodik, meglóg (bizalmas), meglép (bizalmas), elszökik, megfutamodik, meghátrál, elmenekül, eliszkol, elkotródik, elpörköl (szleng), elpályázik (szleng), elfüstöl (szleng), elpucol (szleng), elszelel (bizalmas), lelécel (szleng), olajra lép (szleng) Sz: szedi a sátorfáját; elhúzza a csíkot (szleng); elhúzza a belét (szleng); sietősre veszi a figurát (szleng); felköti a nyúlcipőt; szedi a rőfjét; túl van árkon-bokron; eliszkol, mintha puskából lőtték volna ki; nyakába kapja a lábát; szélről köti a derest
  • (idő): elmúlik, eliramlik, eltelik, elszáll, elröpül
  • (tájnyelvi): kifut, kifolyik, elforr