bizonyítvány szinonimái

főnév
  • bizonylat, igazoló irat, tanúsítvány, bizonyságlevél (régies), tanúlevél (régies), papír (bizalmas), írás
  • értesítő, oklevél, bizi (bizalmas), végbizonyítvány, index, diploma, anyaszomorító (szleng), bizonyhitvány (szleng), mérgesítő (szleng), szamárkönyv (szleng), szamárpasszus (szleng)
  • (régies): bizonyság, bizonyíték

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

esket

ige
  • összead, összeházasít
  • fölesket, megesket, esküdtet

puskatus

főnév
  • puskaagy, tus
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a bizonyítvány szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

besúg

ige
  • spicliskedik, felad, beárul, lebuktat (szleng), beköp (szleng), beénekel (szleng), befúj (szleng), feldob (szleng), felnyom (szleng), kipakol (szleng), bemószerol (szleng), vamzerol (szleng), denunciál (idegen)
  • feljelent

áthatol

ige
  • keresztülhatol, átmegy, keresztülmegy, keresztüljut, átjut, áttör, áttörtet, átnyomakodik, átfurakodik, keresztülfurakodik, átgázol (pejoratív), átvádol (tájnyelvi)
  • átszivárog, átszűrődik
  • áthat, átjár, eltölt, penetrál (idegen)

árnyékos

melléknév
  • árnyas, ernyős (régies), homályos, borús, hűs, hűvös
  • árnyat adó, árnyékot adó

ágazat

főnév
  • szakág, ág, szakterület, szektor
  • hitágazat

bevontat

ige
  • behúz, behúzat, bevitet

bürokrata

főnév
  • hivatalnok, tisztviselő
  • (bizalmas): aktatologató, paragrafusrágó, betűrágó, tintanyaló, aktakukac, csinovnyik (régies)

kinyal

ige
  • kiürít, kitisztít
  • elfogyaszt
  • (kinyalja magát): kicsinosítja magát, kicsípi magát, kiöltözik

cihelődik

ige
  • szedelőzködik, készülődik, kászálódik, tollászkodik, vászkálódik (régies), csühődik (régies), csimpeszkedik (tájnyelvi)

csomópont

főnév
  • gócpont, központ, útkereszteződés, kereszteződés, találkozási hely, elágazás (úté), metszéspont

én II.

főnév
  • ego (idegen), egyéniség, személyiség

elcsíp

ige
  • lecsippent, leszakít, elszakít
  • elcsen, elvesz
  • elfog, kézre kerít, nyakon csíp, fülön csíp, fülön fog, lefülel, rajtakap
  • megkaparint, hatalmába kerít, megcsíp (bizalmas)
  • elér, elkap

bizonyul

ige
  • (valaminek, valamilyennek): minősül, látszik, tűnik, mutatkozik
  • (valakire valami): rábizonyul

bereteszel

ige
  • bezár, berigliz, becsuk, befergettyül (tájnyelvi), bezárol (tájnyelvi)

bravúros

melléknév
  • parádés, virtuóz, technikás, pompás, mesteri
  • vakmerő, huszáros, hősi, vitézi, merész, elszánt, bátor

eladatlan

melléknév
  • visszamaradt (példány), remittenda (szaknyelvi)

boldogít

ige
  • felvidít, felderít, megörvendeztet, gyönyörködtet, lelkesít, elragad, üdvözít (választékos), szerencséltet (régies), szerencséz (tájnyelvi), szerencsésít (tájnyelvi)

átruházható

melléknév
  • átengedhető, eladható, továbbadható, elidegeníthető, forgalomképes, átörökíthető

burgonyabogár

főnév
  • kolorádóbogár, krumplibogár

elbűvölő

főnév
  • bűbájos, bájoló, elbájoló, bájos, bűvös, elragadó, igézetes, igéző, varázsos, vonzó, megejtő, megnyerő, lebilincselő, megragadó, magával ragadó, varázslatos, imádandó