alkony, alkonyat szinonimái

főnév
  • szürkület, napnyugta, naplemente, napszállta, kora este, sötétedés, félhomály, estpír (régies), esthajnal (régies), éjkorány (régies), napeste (régies), naphajlat (tájnyelvi), napszentület (tájnyelvi), napáldozat (tájnyelvi), szürkönyet (tájnyelvi), sürvedés (tájnyelvi)
  • (választékos): hanyatlás, pusztulás, vég

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

ügyintézés

főnév
  • ügykezelés, adminisztráció, ügyvitel
  • ténykedés

iszkol

ige
  • siet, fut, rohan, szalad, menekül, kotródik, szedi a lábát, kereket old, nyaka közé szedi a lábát, pucol (szleng), tép (szleng), tűz (szleng), söpör (szleng), rongyol (szleng), húz (szleng), sprintel (szleng), skerál (szleng), kotrecel (tájnyelvi), kotringol (tájnyelvi), licel (tájnyelvi), iszkódik (tájnyelvi), meglép
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a alkony, alkonyat szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

ahonnan

határozószó
  • ahonnét (tájnyelvi), amerről, merről (választékos), honnan
  • bárhonnan, valahonnan

alapít

ige
  • létesít, létrehoz, megszervez, szervez, felállít, megteremt, életre hív, kezdeményez, életre kelt, elindít, megnyit, elkezd, kreál, alkot, gründol (régies), fundál (régies), instituál (régies)
  • épít (valamire), alapoz, számol (valakivel, valamivel)

aszimmetria

főnév
  • egyenlőtlenség, aránytalanság, egyenetlenség

illet

ige
  • érint, megérint, hozzányúl, hozzáér, tapint
  • vonatkozik (valakire), tartozik (valakire)
  • joga van hozzá, jár (valakinek), megillet

átírás

főnév
  • átmásolás, tisztázás, másolat, kópia, tisztázat
  • transzliteráció (idegen), transzliterálás (idegen), transzkripció (idegen), transzkribálás (idegen), sifrírozás (szaknyelvi)
  • átfogalmazás, átdolgozás, javítás, változtatás, stilizálás
  • átirat, átdolgozás, feldolgozás, adaptálás, adaptáció (idegen), parafrázis

befog

ige
  • (tenyerével): elzár, betapaszt
  • (régies): átér, átfog, körülvesz, körülfog
  • befogat, beszorít, beerősít, rögzít, becsikorít (tájnyelvi)
  • (valakit valamire): igénybe vesz, igényt tart (valakire)
  • dolgoztat
  • beér, utolér, felzárkózik (valakihez), bekorcol (tájnyelvi)
  • megfog, bepiszkít, összepiszkít, bekoszol, bemocskol, összekoszol, összemocskol, bemaszatol, összemaszatol, beken, bemázol, összemázol, beszennyez, befen (tájnyelvi)
  • felszerszámoz, hámba fog, járomba fog
  • (régies): elfog, fogságba ejt, bebörtönöz, betömlöcöz (régies), letartóztat
  • (tájnyelvi): (idő) eljön, megkezdődik, beáll, beköszönt

derelye

főnév
  • barátfüle, dödölle (tájnyelvi), debedurda (tájnyelvi)

búcsúzkodik

ige
  • (valakitől): búcsúzik, búcsút vesz, búcsút mond, elköszön

alkotórész

főnév
  • alkotóelem, alkatrész, elem, elementum (régies), összetevő, komponens (szaknyelvi), hozzávaló, kellék
  • tényező

agyba-főbe

határozószó
  • (ver): nagyon, mértéktelenül, dagadtra, kékre-zöldre, félholtra, összevissza, ripityára

aranybánya

főnév
  • kincsesbánya, aranymező

bődül

ige
  • felbőg, harsog, ordít, bömböl, kiált

álnok

melléknév
  • alattomos, aljas, csalárd, hamis, gonosz, kétszínű, kétkulacsos, hazug, ravasz, rókalelkű, sunyi, képmutató, fondorlatos, hamis lelkű, becstelen, cinok (tájnyelvi), tarkalelkű (tájnyelvi), hipokrita Sz: angyal a szava, de ördög a szíve; báránybőrben farkas; olyan, mint az áspiskígyó; soha egyenesen nem állnak a szavai; szentéletű vasfazék, csak a füle kormos; tele a szája Istennel, a szíve pedig ördöggel; vizet prédikál, bort iszik

árnyék

főnév
  • árny, homály, borulat, sötétség
  • árny, árnyalak, szellem, kísértet, fantom, rém, démon, hazajáró lélek
  • látszat, tünemény, árnykép, árnyékkép
  • bánat, szomorúság, levertség, melankólia, mélabú, ború
  • (régies): árnyékszék, WC
  • (tájnyelvi): kocsiszín, fészer

bronz

főnév
  • barnaréz (régies)
  • bronzérem