útra kel szinonimái

ige
  • útnak indul, elindul, elutazik, eltávozik

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

nyitány

főnév
  • bevezetés, előjáték, prelűd (idegen), prelúdium (idegen), ouverture (szaknyelvi), introdukció (régies)
  • előkészület

meghökkentő

melléknév
  • megdöbbentő, döbbenetes, elképesztő, meglepő, mellbevágó, szörnyű, hátborzongató, borzasztó
  • furcsa, különös, szokatlan, bizarr, újszerű, sajátságos
  • groteszk, torz, abszurd
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a útra kel szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

tüske

főnév
  • tövis, tüsök (tájnyelvi), spina (szaknyelvi), ákics (tájnyelvi), gáncs (régies)
  • sérelem, keserűség, fullánk

telepes

melléknév, főnév
  • letelepedő, letelepülő, kitelepülő, betelepülő, gyarmatos, farmer, földhöz juttatott, telepgazda

tartam

főnév
  • intervallum, periódus, időköz, szakasz

szevasz

módosítószó
  • szervusz!, szia! (bizalmas), csaó! (bizalmas), pá! (bizalmas), helló! (bizalmas)

uraskodó

melléknév
  • úrhatnám, urizáló, előkelősködő

vedel

ige
  • iszik, poharaz, piál (szleng), lőtyöl (tájnyelvi), nyakal, zömpöl (tájnyelvi), szlopál (szleng), tintázik (szleng), trinkel (szleng), öblöget (szleng), felönt a garatra, beszív (bizalmas), beszeszel (bizalmas), iszákoskodik, italozik

stabilizál

ige
  • megszilárdít, rögzít, alátámaszt, fixál
  • állandósít, véglegesít

sodor

ige
  • visz, hömpölyget, magával ragad, taszít, juttat, kerget
  • fúj, kavar, kever
  • pödör, peder (tájnyelvi), serít (tájnyelvi), sirít (tájnyelvi), fodor (régies), fon, csavar, cseder (tájnyelvi), csadar (tájnyelvi), binderget (tájnyelvi), fontyorít (tájnyelvi), teker
  • (tésztát): nyújt, lapít (tájnyelvi)

olykor

határozószó
  • néha, alkalomadtán, némelykor, néha-néha, hébe-hóba, egyszer-egyszer, egyszer-másszor, időnként, elvétve

szakadatlanul

határozószó
  • egyre, folyvást, folyton, folytonosan, folyton-folyvást, szünös-szüntelen, egyfolytában, egyvégtében, mindig, szüntelenül, tartósan, megszakítás nélkül, megállás nélkül, egyhuzamban, állandóan, furtonfurt (régies), unos-untalan, kitartóan, mindvégig, véget nem érően

vékonydongájú

melléknév
  • vékonypénzű, vékonytagú, nyápic, sovány, szikár, vézna, csenevész, egyszálbélű, hitvány, keszeg (bizalmas), girhes, ványadt, vanyiga (tájnyelvi), cérnafosó (tájnyelvi), sziliny (tájnyelvi)

visszatetsző

melléknév
  • ellenszenves, antipatikus, visszataszító, taszító, kellemetlen, csúnya, csúf, ocsmány, gusztustalan, bántó

készülék

főnév
  • szerkezet, berendezés, eszköz, gép, szerszám, gépezet, szerelék (régies), masina (bizalmas), instrumentum (régies), mechanizmus, szerkentyű (bizalmas), masinéria (régies), ketyere (szleng)
  • (bizalmas): rádió, televízió
  • (régies): felszerelés

uzsonnázik

főnév
  • ozsonnázik (tájnyelvi), uzsonnál (tájnyelvi)

tutyimutyi

melléknév
  • (bizalmas): tehetetlen, gyámoltalan, mamlasz, pipogya, ügyetlen, élhetetlen, kulumutyu (tájnyelvi), littylotty (tájnyelvi), molopotyi (tájnyelvi), szuszma (tájnyelvi), totola (tájnyelvi)

való II.

főnév
  • valóság, realitás
  • (valója vkinek): lénye, teste-lelke, természete, veleje
  • (valója vminek): mivolta, lényege, veleje, magva
  • igazság, tény

űrméret

főnév
  • kaliber (szaknyelvi), térfogat

tényállás

főnév
  • tény, tényálladék (szaknyelvi), ténykörülmény (szaknyelvi), valóság, igazság, konkrétum, szituáció, helyzet, ábra (szleng)

varkocs

főnév
  • hajfonat, copf, fonadék, cica (tájnyelvi), cicka (tájnyelvi), foncik (tájnyelvi), tincs