önhitt szinonimái

melléknév
  • öntelt, gőgös, önelégült, egoista, kevély, büszke, dölyfös, felfuvalkodott, negédes (régies), beképzelt, rátarti, elbizakodott, fennhéjázó, arrogáns, hicces (tájnyelvi), pökhendi, pöffeszkedő, nagymellű, nagyképű, nyegle Sz: azt hiszi magáról, hogy ő az atyaisten; azt hiszi, hogy körülötte forog a világ; azt hiszi, hogy ő a világ közepe; elhiszi magát; magát nyaló barom; nagyot ért maga felől

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

névérték

főnév
  • paritás (szaknyelvi), pari (bizalmas)

sértetlen

melléknév
  • ép, egész, csorbítatlan, hiánytalan, teljes, hibátlan, bántatlan (régies), érintetlen, intakt (szaknyelvi), integer (idegen)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a önhitt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

oltári

melléknév
  • (szleng): pompás, remek, kiváló, óriási, rendkívüli, klassz, isteni, állati (szleng), haláli (szleng), világi (szleng), tuti (bizalmas), baró (szleng)

mutál

ige
  • (hang): változik, másul (tájnyelvi), másudik (tájnyelvi)

monológ

főnév
  • magánbeszéd, magánybeszéd (régies), tiráda (régies), magánszám

megragad

ige
  • megfog, megszorít, megmarkol, elfog, kézbe vesz, vonszol, hurcol, hord, dikol (tájnyelvi)
  • (lehetőséget): kihasznál, él (valamivel), felhasznál
  • leköt, megköt, elbűvöl, megigéz, lenyűgöz, elbájol, megkap
  • (valahol): megmarad, gyökeret ver, ott marad, lehorgonyoz
  • megőrződik, megmarad

osztatlan

melléknév
  • csonkítatlan, csorbítatlan, hiánytalan, egy, egész, egységes, tagolatlan, ép, érintetlen, teljes, tökéletes
  • általános, egyhangú, egynemű

pára

főnév
  • vízgőz, párásság, gőz
  • nedvesség, köd
  • kipárolgás, kigőzölgés, szag
  • lehelet, szusz (bizalmas), szufla (bizalmas), szellet (régies), szellem (régies)
  • lélek
  • (tájnyelvi): élőlény, teremtés, ember
  • állat

magyarul

határozószó
  • magyar nyelven
  • magyarán, világosan, érthetően, egyértelműen, félreérthetetlenül(bizalmas)

lopó

főnév
  • lopótök, szívótök, szivornya, szívóemelő, hébér (tájnyelvi), hévér (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): huncut

kelet2

főnév
  • keltezés, dátum

mauzóleum

főnév
  • síremlék, kripta

partvidék

főnév
  • tengerpart, partvonal, tengermellék, partmellék (régies), strand

porzik

ige
  • por támad
  • (tájnyelvi): szemetel, szitál, permetezik

elszégyelli magát

ige
  • elrestelli magát, szégyenkezik, elfogja a szégyen, pirul, restelkedik, pironkodik, szégyenül (régies), átall (régies), megátall (tájnyelvi), megrestell (tájnyelvi), megsompolyodik (tájnyelvi), majd elsüllyed szégyenében

szektor

főnév
  • ág, ágazat
  • épületrész, épületszárny, ála (szaknyelvi)
  • munkaterület, hatáskör
  • övezet, kerület, régió

ruhaakasztó

főnév
  • vállfa, fogas, ruhafogas, akasztó

önképzés

főnév
  • önművelés, autodidaxis (idegen)

olajfestmény

főnév
  • olaj, olajkép

összevisszaság

főnév
  • rendetlenség, felfordulás, fejetlenség, anarchia, fejvesztettség, zavar, zűrzavar, zűr, káosz, konfúzió (választékos), tohuvabohu (választékos), szemétdomb, kupleráj (pejoratív), kupi (bizalmas), rumli (bizalmas), gyüleség (tájnyelvi), szerteség (tájnyelvi), széjjelség (tájnyelvi)
  • rendszertelenség, szabálytalanság, átláthatatlanság, áttekinthetetlenség
  • értelmetlenség, zöldség (bizalmas), badarság, marhaság, zagyvaság, zagyvalék, kuszaság, kuszáltság, halandzsa (bizalmas), hanta (szleng)

rosszaság

főnév
  • használhatatlanság, helytelenség
  • rosszindulat, komiszság, gonoszság, latorság (régies), rosszhiszeműség, romlottság, elvetemültség
  • rosszalkodás, pajkosság, pajkoskodás, csintalankodás, csintalanság, rendetlenkedés, helytelenkedés (tájnyelvi), ördögség (tájnyelvi)
  • csíny, csínytevés, gazság
  • csibész, rosszcsont, imposztor

őrség

főnév
  • silbak, strázsa, várta (régies), készültség, őrjárat, gárda, patrul (régies)
  • őr
  • őrszolgálat, őrző-védő szolgálat
  • őrhely, állás

náció

főnév
  • (régies): nép, nemzet, lakosság
  • (pejoratív): fajta, szerzet, népség

pállik

ige
  • kisebbedik
  • fülled, erjed, dohosodik, rothad

rövidtávfutó

főnév
  • vágtázó, sprinter (idegen)