prokonzul jelentése

  • történelem volt konzul, egy provincia helytartója a római birodalomban
  • lásd még: pro-, konzul

További hasznos idegen szavak

kobza

  • zene lantszerű ukrán pengetős hangszer
  • ukrán, ‘ua.’ ← türk kobuz, török kopuz ‘ua.’
  • magyar koboz
A prokonzul és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

disztinkció

  • különbségtétel
  • + kitüntetés
  • latin distinctio ‘megkülönböztetés’, lásd még: disztingvál

exokarpium

  • növénytan gyümölcs külső terméshéja
  • tudományos latin exocarpium ‘ua.’: lásd még: exo- | görög karposz ‘gyümölcs’

nappa

  • puha, nyújtható, finom bárány- vagy kecskebőr
  • német Nappa ‘ua.’ ← Napa kaliforniai város nevéből

maszturbáció

  • orvosi a nemi szervek kézzel való izgatása önkielégítés céljából
  • tudományos latin masturbatio ‘ua.’, lásd még: maszturbál

radiáció

  • fizika kisugárzás
  • fizika szétsugárzás
  • latin radiatio ‘ua.’ ← radiare, radiatum ‘sugárzik’ ← radius ‘fénysugár’, eredetileg ‘küllő, kör sugara’

degradál

  • katonai lefokoz, rangjától megfoszt
  • leminősít, visszaminősít
  • középkori latin degradare, degradatum ‘(egyházi személyt) rangjától megfoszt’: de- ‘le, el’ | gradus ‘rang’, eredetileg ‘lépcsőfok, fok’ ← gradi ‘lép’

comitatus

kiejtése: komitátusz
  • történelem vármegye
  • történelem (a Frank Birodalomban) grófság, területi igazgatási egység
  • latin, ‘ua.’, lásd még: comes

bájzli

  • lebuj, ócska csapszék
  • bajor-osztrák Beiseljiddis kicsinyítő képzős baisl ‘ua.’ ← héber bais ‘ház’

korund

  • ásványtan kristályos alumíniumoxid, egyes változatai (rubin, zafir) értékes drágakövek
  • német Korundlatin corundumszanszkrit kuruvinda ‘rubin’

fantomfájdalom

  • orvosi levágott végtagban érezni vélt fájdalom
  • lásd még: fantom

honorácior

  • + történelem közhivatalt viselő közrendű személy
  • latin középfok honoratior ’tiszteltebb’, itt ‘viszonylag tisztelt, megbecsült’ ← honoratus ’tisztelt, tekintélyes’, lásd még: honorál