geómorosz jelentése

  • történelem földbirtokos az ókori görög városállamokban
  • görög, ‘ua.’: lásd még: geo- | morion ‘rész, osztályrész’

További hasznos idegen szavak

febris

  • orvosi láz
  • latin, ‘láz, hideglelés’ ← fervere ‘forr, pezseg’

mediális

  • középső, közbülső
  • nyelvtan álszenvedő (formailag szenvedő, jelentésében cselekvő latin vagy görög ige)
  • tudományos latin medialis ‘ua.’ ← medius ‘középső’
  • lásd még: médium
A geómorosz és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

kohabitáció

  • jogtudomány együttlakás, együttélés
  • latin cohabitatio ‘ua.’: co(n)- ‘együtt, össze’ | gyakorító habitare, habitatum ‘lakik’ ← habere, habitum ‘bír, tart’

stricto jure

kiejtése: sztriktó júre
  • a szigorúan értelmezett jog szerint
  • latin, ‘ua.’: strictus ‘szoros’, lásd még: strikt | ius, iuris ‘jog’

stepszli

  • bizalmas alacsony ember
  • német kicsinyítő képzős Stöpsel ‘dugó’ ← stepfen ‘bedugaszol’

osszifikáció

  • orvosi csontosodás, csontképződés
  • tudományos latin ossificatio ‘ua.’ ← ossificare ‘csontosodik, csonttá tesz’: os, ossis ‘csont’ | facere ‘tesz vmivé’

bifera

  • növénytan évente kétszer virágzó
  • latin, ‘ua.’: bi(s) ‘kétszer’ | ferre ‘hoz’ (ti. virágot)

entellektüel

  • értelmiségi (személy)
  • francia intellectuel ‘értelmi, szellemi’, lásd még: intellektuális

hierokrácia

  • papi uralom
  • angol hierocracy ‘ua.’: görög hierosz ‘szent’ | krateó ‘uralkodik’ (az arisztokrácia és hasonló szavak mintájára)

talizmán

  • szerencsetárgy, varázsszer, apró tárgy, amely a babonás hit szerint minden bajtól megóvja azt, aki magánál hordja
  • angol, német, spanyol talisman ‘ua.’ ← arab tilszamán ‘bűvös kép’ ← késő görög teleszma ‘misztérium’ ← teleó ‘véghezvisz, megvalósít, felszentel’

cerebralizáció

  • biológia az a folyamat a törzsfejlődésben, amelynek során az agyvelő tömege és irányító szerepe a gerincvelőé fölé emelkedik
  • tudományos latin cerebralisatio ‘ua.’, lásd még: cerebrális

geszta