végtelen I. szinonimái

melléknév
  • végetlen, vég nélküli, véghetetlen, végeláthatatlan, beláthatatlan, határtalan, korlátlan, parttalan, végeérhetetlen, elláthatatlan, végéremehetetlen (tájnyelvi)
  • folytonos, örök, örökkévaló, halhatatlan, elmúlhatatlan, szüntelen, megszakítás nélküli, szűnni nem akaró
  • nagyfokú, rendkívüli, nagy
  • feneketlen, mélységes, kiapadhatatlan, kimeríthetetlen, felmérhetetlen, mély, kifogyhatatlan, számtalan, tömérdek, tengernyi, gigászi, irdatlan

végtelen II. szinonimái

határozószó
  • végtelenül, mérhetetlenül, túlságosan, roppantul

végtelen III. szinonimái

főnév
  • végtelenség
  • korlátlanság
  • világmindenség, világűr

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tojásdad

melléknév
  • ovális, kerekded, ellipszis

méltatlan

melléknév
  • méltánytalan, érdemtelen, szégyenteljes, rossz, alkalmatlan, értéktelen, nemtelen (régies), inkorrekt
  • megszégyenítő, lealacsonyító, degradáló (idegen), derogáló, szégyent hozó, méltóságon aluli, rangon aluli
  • igazságtalan, kifogásolható, tisztességtelen
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a végtelen szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

vállalkozás

főnév
  • kezdeményezés, próbálkozás, kísérlet
  • vállalatalapítás, cégalapítás
  • üzlet
  • vállalat, cég, társaság

tönkretesz

ige
  • romlásba dönt, tönkresilányít, elnyomorít, romba dönt, felőröl, felmorzsol (választékos), kettétör (választékos), kinyír (szleng), megfojt, sírba visz, elpusztít, nyakát szegi
  • elront, megrongál, elkoptat, elnyű (választékos), összeront, összetör, lestrapál (bizalmas), hazavág, elfuserál
  • (tervet): halomra dönt, aláás, aláaknáz
  • elszegényít, csődbe juttat
  • (hangulatot, helyzetet): agyoncsap, agyonvág, megmérgez, szétzülleszt, feldúl, szétzilál

tócsa

főnév
  • pocsolya, tocsogó (tájnyelvi), pocséta (régies), locs (tájnyelvi), lótya (tájnyelvi)

tamburin

főnév
  • csörgődob
  • hímzőkeret

vastagbél

főnév
  • colon (szaknyelvi), remere, remerebél

visszarendel

ige
  • kivon, visszavon, visszahív, revokál (régies), hazahív
  • lerendel (bizalmas), visszaszív (bizalmas), visszalép, visszatáncol, lemond (valamiről)

szemetel2

ige
  • szemerkél, permetezik, csepereg, cseperészik, csurog-csepeg, szitál

százalékos

melléknév
  • percentuális (idegen), száztóli (régies), percentes (tájnyelvi)

összhatás

főnév
  • összbenyomás, összkép

szétnyílik

ige
  • széttárul, kinyílik, széjjelnyílik
  • szétreped, széjjelreped, széthasad, széjjelhasad
  • kibomlik, kikapcsolódik

víztároló

főnév
  • vízgyűjtő, medence, vízmedence, víztartály, ciszterna, tározó (szaknyelvi)

kirukkol

ige
  • előhozakodik, előáll (valamivel), előlép (valamivel)
  • (katonaság): kivonul, kisereglik, kirajzik

végzetes

melléknév
  • fatális, sorsdöntő, sorsszerű, végzetszerű, fátumszerű
  • elkerülhetetlen
  • halálos, halált okozó, katasztrofális, tragikus, veszedelmes, szerencsétlen, sajnálatos, jóvátehetetlen, bajt hozó
  • gyógyíthatatlan, súlyos

váladék

főnév
  • folyadék, folyás
  • izzadmány, verejték, veríték
  • köpet, slejm
  • szekrétum (szaknyelvi), exkrétum (szaknyelvi)
  • szmegma (szaknyelvi), fitymafaggyú

világ

főnév
  • világmindenség, világegyetem, univerzum, kozmosz, makrokozmosz, éggömb (szaknyelvi), mindenség
  • valóság
  • Föld, földkerekség, glóbusz (régies), természet, környezet, miliő, atmoszféra
  • emberiség
  • nyilvánosság
  • társadalom
  • lelkivilág, mikrokozmosz
  • lét, élet
  • (tájnyelvi): világosság, fény
  • lámpa, lámpi (tájnyelvi), mécses, gyertya

vérforraló

melléknév
  • vérlázító, felháborító, feldühítő, elképesztő, égbekiáltó, gyalázatos, szégyenteljes, botrányos, megbotránkoztató
  • izgató, mámorító, felkorbácsoló, felbujtó, feltüzelő

törzsök

főnév
  • fatörzs
  • család, nemzetség
  • (régies): néptörzs

viselkedés

főnév
  • magatartás, magaviselet, modor, allűr (idegen), attitűd, kiállás, fellépés, megjelenés
  • szokás