vád szinonimái

főnév
  • panasz, panasztétel
  • vádpont, vádirat
  • gyanú, imputáció (régies)
  • gyanúsítás
  • vádhatóság, ügyész

vad I. szinonimái

melléknév
  • primitív, civilizálatlan, műveletlen, barbár
  • veszedelmes, nekivadult, indulatos, bősz, féktelen, fékevesztett, haragos, ádáz, erőszakos, durva, nyers, goromba, szilaj, állati, veszekedett, embertelen, kegyetlen, vandál, vérengző, vérszomjas, brutális, állatias, zabolátlan, fékezhetetlen, eszeveszett, bedák (tájnyelvi)
  • zord, zordon (régies), félelmetes, ijesztő
  • kietlen, parlagi (régies), lakatlan, elhagyatott
  • szélsőséges, szertelen
  • domesztikálatlan, nem háziasított

vad II. szinonimái

főnév
  • vadállat, bestia, dúvad, ragadozó, fenevad
  • zsákmány
  • vadhús
  • vadpecsenye

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

pályabíró

főnév
  • versenybíró, bíró
  • (régies): bíráló, zsűritag

hordalék

főnév
  • iszap, uszadék, áradmány (szaknyelvi), üledék, morzsalék, zsurmalék (régies), feltöltődés, leülepedés, törmelék
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a vád szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

uszály

főnév
  • teherhajó, slepp (idegen), leppentyű (régies), uszony (régies)
  • kíséret, szolgahad

természetes

melléknév
  • keresetlen, természetszerű, naturális, mesterkéletlen, normális, szokásos, rendes, megszokott, fesztelen, ceremóniamentes, egyszerű, romlatlan, hamisítatlan, póztalan, leplezetlen, könnyed, feltűnésmentes, nyílt
  • veleszületett, eredeti, természet alkotta
  • magától értetődő, nyilvánvaló, kézenfekvő, kézzelfogható
  • pozitív egész (szám)
  • házasságon kívüli (gyermek)

telekkönyvez

ige
  • kataszterez (szaknyelvi)

szokásos

melléknév
  • szokott, megszokott, szokásszerű, hagyományos, tradicionális, bevett, kurrens, általános, meghonosodott, normális, szokványos, rendes, közönséges, átlagos, mindennapos, mindennapi, köznapi, sablonos, sztereotip, szabványos, rituális, habituális (idegen), konvencionális, tipikus, uzuális (idegen), beidegződött, elmaradhatatlan, közkeletű

ühüm

módosítószó
  • (bizalmas): igen, értem, igenis

verekedik, verekszik

ige
  • ütlegel, bunyózik (szleng), osztozkodik, ölre megy, öklöz, brusztol (szleng), pofozkodik, birkózik, dulakodik, hajba kap, birokra kel
  • harcol, küzd, mérkőzik, hadakozik, vív
  • párbajozik, viaskodik, tusakodik

szabvány

főnév
  • előírás, zsinórmérték, standard
  • norma
  • (régies): szabály

stoppol1

ige
  • foltoz, bestoppol, bevarr, besző, (lyukat) töm

öblöget

ige
  • öblít, kiöblít, öblint (tájnyelvi), tisztáz (tájnyelvi), kuturáz (tájnyelvi)
  • gargalizál, gargujáz (tájnyelvi)
  • (szleng): iszik, részegeskedik, lerészegedik

szárnyvonal

főnév
  • mellékvonal, mellékút, vicinális (régies)

vesztőhely

főnév
  • vérpad, máglya, akasztófa, bitófa, fővevő hely (tájnyelvi)
  • (szleng): tanterem

zacskó

főnév
  • papírzacskó, tasak, stanicli (bizalmas), zacsek (bizalmas), acskó (tájnyelvi)
  • táska, nejlonszatyor, reklámszatyor

kicsordul

melléknév
  • túlcsordul, kiömlik, kifolyik, túlfolyik
  • kibuggyan, kiserken

vadgesztenye

főnév
  • bokrétafa (tájnyelvi), lógesztenye (tájnyelvi)

unió

főnév
  • szövetség, egyesülés, egyesület, liga
  • koalíció, közösség, szindikátus (idegen)
  • államszövetség, föderáció, konföderáció

védenc

főnév
  • pártfogolt, kedvenc, védett (személy), kegyenc
  • kliens, ügyfél

választ

ige
  • dönt, határoz, ítél, eltökél, dűlőre jut
  • szavaz, voksol
  • megszavaz
  • kiválaszt, kitűz, kijelöl, megkülönböztet, kiszemel, kinéz, kiválogat, kikeres, kiszúr (bizalmas), kipécéz, kivesz
  • elkülönít, elrekeszt, szétoszt
  • határol
  • különválaszt, kimondja a válást

tetőfok

főnév
  • tetőpont, csúcspont, csúcs, netovábbja (valaminek), teteje (valaminek)
  • csúcsérték, forrpont
  • maximum
  • zenit (szaknyelvi), delelő (választékos)(szaknyelvi)

végzős

főnév
  • végző, abszolvens (választékos), szigorló