triangulum szinonimái

főnév
  • (szaknyelvi): fémháromszög, háromszög

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

ismeretlen

melléknév
  • névtelen, idegen, anonim, NN, XY, ignotus (idegen)
  • jelentéktelen, obskúrus (régies)
  • járatlan, megtapasztalatlan, szokatlan, új, újszerű

erika

főnév
  • csarab, hangafa, hanga
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a triangulum szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

toporzékol

ige
  • dobbant, tapsikol (tájnyelvi)
  • (ló): dobog, dobrokol (tájnyelvi)
  • dühöng, mérgelődik, dúl-fúl, rúgkapál, tombol, tajtékzik, magánkívül van

tájékoztatás

főnév
  • útbaigazítás, útmutatás, felvilágosítás, információ, tanácsadás, tájékoztató, beszámoló, közlemény
  • értesítés, közlés, tudatás, bejelentés, ismertetés

szörnyen

határozószó
  • nagyon, roppantul, irtó (bizalmas), fenemód, rendkívül, rettenetesen, borzasztóan, módfelett, szerfelett, állatira (szleng)

szántóvető

főnév
  • földműves, földművelő, paraszt, parasztember, pór, gazda, farmer

török

melléknév, főnév
  • törökországi
  • türk, ottomán, oszmán

üdvözlet

főnév
  • jókívánság
  • köszöntés, üdvözlés, üdv
  • üdvrivalgás

sámfa

főnév
  • kaptafa, kapta (régies)
  • ráma

rosszalkodik

ige
  • rendetlenkedik, betyárkodik, csintalankodik, hancúrozik, rajcsúrozik, huncutkodik, kutyálkodik, dévajkodik, csibészkedik, pajkoskodik, rakoncátlankodik, megbomlik (tájnyelvi), helytelenkedik (tájnyelvi), hóhérkodik (tájnyelvi), idétlenkedik, éretlenkedik, szeleskedik, kópéskodik Sz: rossz fát tesz a tűzre; belelép az ördögök bocskorába; fölvette a kutyainget
  • kirúg a hámból
  • léháskodik
  • kellemetlenkedik, kínoz, gyötör, komiszkodik

nőnem

főnév
  • szépnem, szebbik nem (bizalmas), femininum (szaknyelvi)

siet

ige
  • igyekszik, iparkodik, törtet, tüsténkedik, csipkedi magát (bizalmas)
  • (pejoratív): kapkod, elhamarkodik
  • szalad, rohan, fut, száguld, kilép, repül, szedi a lábát, lohol, nyargal, trappol (bizalmas), teker (szleng), tűz (szleng), tép (szleng), húz (szleng), söpör (szleng), pucol (szleng), sprintel (szleng), spurizik (szleng), iszkol, kotrecel (tájnyelvi) Sz: szikrázik a patkó; alig látni a lábát; mintha levelet vinne

üvölt

ige
  • ordít, kiabál, kiált, bőg, bömböl, bődít (régies)
  • (állat): vonyikol, vonít, vonyít, szűköl
  • (szél): zúg, süvölt, orgonál, tombol, tutul (tájnyelvi)

vénasszony

főnév
  • anyóka, öregasszony, banya, vénség, néne (tájnyelvi), szüle (tájnyelvi), babuka (tájnyelvi), vén szatyor (szleng), vén satrafa (bizalmas), szipirtyó (pejoratív), csoroszlya (pejoratív), genya (tájnyelvi), satrantyú (tájnyelvi)

kapitális I.

főnév
  • oszlopfő
  • nagybetű
  • (régies): tőke
  • (könyvön): szegőszalag, oromszegő

trombita

főnév
  • rézfúvós, harsona, kürt
  • postakürt
  • (szleng): orr, nózi (bizalmas), porszívó (szleng), ormány (bizalmas), firnyák (szleng)

tolakodó

melléknév
  • erőszakos, szemtelen, tapintatlan, hívatlan, rámenős, ragadós, pimasz, arcátlan, konfidens (pejoratív), bizalmaskodó, alkalmatlankodó, lerázhatatlan Sz: beleragaszkodik, mint a télizöld a falba; ha kiverik az ajtón, bejön az ablakon; hozzáragad, mint a bojtorján a lósörényhez; kivered az ajtón, bejön az ablakon; ragad, mint a bojtorján; ragad, mint a kullancs; ragadós, mint a rüh

unalmas

melléknév
  • egyforma, egyhangú, monoton, érdektelen, vérszegény, vontatott, fárasztó, álmosító, eseménytelen, száraz, untató, sekélyes, szellemtelen, lapos, kifejezéstelen, meddő, sivár, lélektelen, köznapi, színtelen, szürke, uncsi (bizalmas), avas, fárasztó (szleng)
  • sótlan, ízetlen, kedélytelen, savanyú

tunkol

ige
  • (bizalmas): mártogat, kimárt, itatgat

tályog

főnév
  • kelés, kelevény (régies), fekély, gyülevény (régies), gyűlés, gennyhólyag, gennyesedés, furunkulus (szaknyelvi), tarjag (régies), ulcus (szaknyelvi), aposztéma (szaknyelvi)

utazó II.

főnév
  • utas, turista, vándor, zarándok
  • kutató, felfedező
  • világjáró
  • ügynök, üzletszerző, üzletkötő, vigéc (régies)