üvölt szinonimái

ige
  • ordít, kiabál, kiált, bőg, bömböl, bődít (régies)
  • (állat): vonyikol, vonít, vonyít, szűköl
  • (szél): zúg, süvölt, orgonál, tombol, tutul (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hadtest

főnév
  • hadkar (régies), corps (régies)

légzés

főnév
  • lélegzés
  • lélegzetvétel
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a üvölt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

unokatestvér

főnév
  • unokatesó (bizalmas), uncsi (bizalmas), uncsitesó (bizalmas), kéttestvérgyerek (tájnyelvi), első vér (tájnyelvi)

terjedelmes

melléknév
  • nagy, széles, bő, vastag, hatalmas, nagyméretű, tetemes, jókora, vaskos, kiterjedt, nagy kiterjedésű, termetes, téres (régies), hosszadalmas, hosszú, kimerítő, részletes, mindenre kiterjedő
  • testes, kövér

tekint

ige
  • néz, figyel, pillant, pislant, szemlél, nézeget, szemügyre vesz, kukucskál, rápillant, pillantást vet (valamire), ránéz, kukkant (tájnyelvi), kukkint (tájnyelvi)
  • figyelembe vesz, tekintettel van (valamire)
  • hisz, elfogad, felfog (valaminek), tart (valaminek), szem előtt tart

szívverés

főnév
  • szívdobogás
  • szívhang, életjel

ügető

főnév
  • ügetőló, trapper (régies)
  • (bizalmas): ügetőverseny
  • ügetőpálya, lóversenypálya, lovi (bizalmas)

vendégszerető

melléknév
  • vendégmarasztaló, szíves, barátságos, jótékony, vendéglátó, társaságkedvelő, nyájas

szabadkozik

ige
  • elhárít, kéreti magát, húzódozik, mentegetőzik, mentegetődzik, tiltakozik, vonakodik, szabódik

sportszerű

melléknév
  • korrekt, kifogástalan, tisztességes, becsületes, méltányos, etikus, fair (idegen), rendes(idegen)

osztozkodik

ige
  • felez, mutyizik (tájnyelvi), osztályt csinál (régies), risztel (szleng)
  • (tájnyelvi): veszekszik, vitatkozik, civakodik

szántszándékkal

határozószó
  • készakarva, akarattal, eltökélve, tudatosan, szándékosan, direkt

veszekedés

főnév
  • perlekedés, szóváltás, összeszólalkozás, nézeteltérés, összezördülés, kiabálás, lárma, perpatvar, torzsalkodás, civakodás, összekapás, csetepaté, hajcihő, jelenet, konfliktus, zrí (szleng), patália, égiháború (tréfás), grimbusz (szleng), ramazúri (bizalmas), kravál (bizalmas), ribillió, balhé (szleng), civódás, kalamajka, zenebona, aréna (szleng)

vöcsök

főnév
  • bódorka (régies), bujár (régies)

kiborít

ige
  • kiönt, kibuktat, kibillent, felbillent, felborít, kidönt, kidűt (tájnyelvi), kiont (tájnyelvi)
  • (bizalmas): feldühít, felidegesít
  • felbosszant
  • (bizalmas): összeroppant

üzér

főnév
  • (régies): nyerészkedő, haszonleső, spekuláns, feketéző (szleng), seftelő (bizalmas), nepper, kufár (régies), adóvevő (régies), díler (szleng)

ujjongás

főnév
  • kiáltozás, örömrivalgás, kiabálás, éljenzés, ünneplés, ováció
  • vidámság, örömmámor, diadalmámor, halleluja, jókedv, öröm, boldogság

vastagbél

főnév
  • colon (szaknyelvi), remere, remerebél

vakondok

főnév
  • vakond, hegymester (tájnyelvi)

testkultúra

főnév
  • testnevelés, testgyakorlás

végkövetkeztetés

főnév
  • konklúzió, végeredmény, zárótétel