terefere szinonimái

főnév
  • beszélgetés, csevegés, csevej, locsogás, pletykázás, pletykálás, pletyka, triccs-traccs, szomszédolás, diskurálás, eszmecsere, trécselés, traccs (bizalmas), karattyolás (bizalmas), darvagás (tájnyelvi), licslocs (tájnyelvi), teletula (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tanúság

főnév
  • bizonyság, bizonyíték, tanújel, tanulság (régies)
  • tanúságtétel, tanúvallomás, tanúskodás

műveletlen

melléknév
  • iskolázatlan, képzetlen, tanulatlan, kulturálatlan, tudatlan, tájékozatlan, civilizálatlan, barbár, pallérozatlan, pórias, illiterátus (régies), írástudatlan, analfabéta
  • neveletlen, illetlen, modortalan, faragatlan, nyers, bárdolatlan, primitív, közönséges, durva, tahó (bizalmas), bunkó, paraszt (durva), mucsai (durva)
  • parlag, parlagon heverő, ugaron hagyott, gondozatlan, megműveletlen, megmunkálatlan, feltöretlen
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a terefere szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

taszító

melléknév
  • visszataszító, csúnya, csúf, rút, visszatetsző, kellemetlen, gusztustalan, undorító, utálatos, förtelmes, riasztó, ijesztő, antipatikus, ellenszenves

szerencse

főnév
  • jószerencse, mázli (bizalmas), fortuna (idegen), disznó, főnyeremény (bizalmas), mák (szleng), malac (bizalmas)
  • szerencsecsillag
  • véletlen, végzet
  • boldogulás
  • (tájnyelvi): jóslat

szellent

ige
  • fingik (durva), durrant, pufogtat (bizalmas), pukkant, ereget, rittyen (tájnyelvi), rotyogat (bizalmas), rottyogtat, durrogat, ereszt, puskázik (bizalmas), hazagondol (bizalmas), elszólja magát (tréfás), púzik (bizalmas), pukizik (bizalmas), purcant (tájnyelvi), purcil (tájnyelvi), szelel (tájnyelvi), büzint (tájnyelvi), korcogtat (tájnyelvi), poszog (tájnyelvi), görényez (tájnyelvi) Sz: békára ül; békegalambokat ereget; büdösen fúj az alszél; elereszti a pap tyúkját; felrázta az abroszt; fuszulykátul szuszog hátul; kiereszti a fáradt gőzt; maga alá morfondírozik (tréfás); megreped a szívhólyagja; repeszti a gyolcsot; trombitát csinál az alfeléből

sietség

főnév
  • sietés, igyekezet, sürgés-forgás, iram, rohanás
  • gyorsaság, élénkség, hamarság (régies)
  • kapkodás, hajsza (bizalmas), lótás-futás, nyüzsgés

telér

főnév
  • érctelep, telep, ércér, ér, érckőzet, réteg, véna (régies)

törő

főnév
  • zúzó, őrlőkő, mozsártörő, ökölkő
  • tiloló, tiló, kendertörő

ravatalozó

főnév
  • halottasház, hullaház, hullakamra (tájnyelvi)

ragozás

főnév
  • hajlítás (régies), hajtogatás (régies)
  • igeragozás, konjugáció (szaknyelvi)
  • névszóragozás (szaknyelvi), deklináció (szaknyelvi)

mosogató

főnév
  • mosogatódézsa (régies), dézsa (régies), vájdling (tájnyelvi)

repülőtér

főnév
  • légikikötő, reptér, aerodrom (idegen), madártér (szleng)

trigonometria

főnév
  • (szaknyelvi): háromszögtan, háromszögeléstan

üdülővendég

főnév
  • nyaralóvendég, nyaraló, üdülő, vendég

irha

főnév
  • bőr, bunda, prém, szőrme, felhám (szaknyelvi)

visszamarad

ige
  • lemarad, elcsenevészedik, elsatnyul, (fejlődésben) elmarad, csökik (tájnyelvi)
  • hátramarad, megmarad, fennmarad
  • nyakán marad

terep

főnév
  • színtér, föld, talaj, terület, tér, mező, vidék, térség

társtalanság

főnév
  • magányosság, egyedüllét, elhagyatottság, árvaság, magány

tolvajkulcs

főnév
  • álkulcs, sperhakni (bizalmas), nyitóvas (szaknyelvi), dártli (szleng)

virágtalan

melléknév
  • virág nélküli
  • örömtelen, kietlen, sivár
  • meddő, terméketlen, paszkonca (tájnyelvi)
  • (választékos): díszítetlen, egyszerű

testestül-lelkestül

határozószó
  • teljesen, egészen, minden ízében, ízig-vérig, tetőtől talpig, maradéktalanul, szíve mélyéig, szőröstül-bőröstül (bizalmas), mindenestül

széthord

ige
  • szétvisz, széthurcol, szétszór, széjjelszór
  • (hírt): elterjeszt, szétkürtöl, széjjelkürtöl, kibeszél, elpletykál
  • (tűzfegyver): mellélő

tökéletes

melléknév
  • kifogástalan, hibátlan, eszményi, ideális, abszolút (idegen), optimális, páratlan, teljes, mintaszerű, utánozhatatlan, megismételhetetlen, utolérhetetlen, felülmúlhatatlan, példaszerű, példás, példátlan, makulátlan, gáncstalan, perfekt (idegen), fogyatkozatlan (régies)
  • kitűnő, kiváló, kimagasló, kiemelkedő, nagyszerű, remek, pompás, mesteri, briliáns, elsőrendű, elsőrangú, penge (szleng)
  • élethű, pontos, precíz

visszahonosít

ige
  • hazatelepít, repatriál (idegen)