tündöklő szinonimái

melléknév
  • ragyogó, csillogó, káprázatos, sziporkázó, csillámló, fényes, fénylő, sugárzó, káprázó, vakító

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

ősi

melléknév
  • ős, archaikus, prehisztorikus (szaknyelvi), elődi (régies), törzsökös, primitív, patriarkális, antik, klasszikus, elemi, tősgyökeres, tőrőlmetszett
  • régi, ősrégi, avítt, őskori, évszázados, évezredes, ezredéves, régimódi, ódon, ásatag, történelem előtti, vízözön előtti
  • egykori, hajdani, néhai, korai, régmúlt
  • kezdeti, eredeti, originális, előbbeni (régies), hajdankori, őseredeti, primer (szaknyelvi), primordiális (idegen)(szaknyelvi)

garmada

főnév
  • halom, kupac, rakás
  • (jelzőként): sok, egy csomó, egy sereg
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a tündöklő szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

törött

melléknév
  • csorba, repedt, sérült, tört, töredezett, csonka, csonkított, zúzott, hibás, csempe (tájnyelvi)
  • (hang): fátyolos, halvány, erőtlen, színtelen
  • (szín): áttört, zavaros, fénytelen
  • kimerült, fáradt, törődött, megviselt

tanúságtétel

főnév
  • bizonyságtétel, bizonyság, tanúságtevés (választékos), tanúvallomás, vallomás, tanúskodás

tagol

ige
  • bont, részekre oszt, darabol, szétválaszt, elemez, részletez, tagoz (régies)
  • hangsúlyoz, kiemel

szélsőség

főnév
  • véglet, végletesség, szertelenség, túlzás, extremitás (idegen)

tudott

melléknév
  • tudvalevő, ismert, közismert, ismeretes, nyilvános

vadorzó

főnév
  • orvvadász, orvlövész, lesipuskás, rapsic (bizalmas)

sereghajtó

főnév
  • utolsó, legutolsó, legrosszabb, utóvéd (bizalmas)

sapka

főnév
  • sipka (tájnyelvi), sityak (szleng), satyak (bizalmas), sütyü (szleng), sapi (bizalmas), sapó (bizalmas), föveg, fejfedő, tökfödő (tréfás), bré (bizalmas)
  • (szaknyelvi): kupak, fedél

nyomor

főnév
  • ínség, nélkülözés, szükség, szűkölködés, szegénység, koldusszegénység, éhínség, nincstelenség, mizéria (bizalmas), nyomorúság, kín, sínylődés, tengődés, sanyarúság, ágrólszakadtság, baj, éhezés
  • nyomorgás, nyomorhelyzet, tömegnyomor, pauperizmus (idegen)
  • csapás, megpróbáltatás, szorultság Sz: Kun László szekere

sorváltó

főnév
  • soremelő (szaknyelvi)

vállveregetés

főnév
  • (pejoratív): biztatás, buzdítás, elismerés
  • kitüntetés

vetélytárs

főnév
  • versenytárs, ellenlábas, ellenfél, ellentárs (tájnyelvi), rivális, konkurens, konkurencia

kedvetlen

melléknév
  • rosszkedvű, kedveszegett, levert, letargikus, apatikus, lehangolt, nyomott, borongó, komor, búskomor, mogorva, harapós
  • elégedetlen, kelletlen, fád, mísz (bizalmas), fásult, fancsali, fanyar, szontyoli (tájnyelvi), savanyú, bélebűzhödt (tájnyelvi)
  • (régies): kellemetlen
  • kedélytelen

tűr2

ige
  • csavar, hajt, beszuszakol (tájnyelvi), gyűr, göngyöl, feltűr, letűr

töpörödik

ige
  • töpped, zsugorodik, aszalódik, aszik, fonnyad, összehúzódik, satnyul, konyul, fonyarodik (tájnyelvi), ráncosodik, gözörödik (régies), töpik (régies)

üdvöske

főnév
  • kedvenc, libling (bizalmas)
  • szerencsetündér

újév

főnév
  • újesztendő, évváltozás, kiskarácsony (tájnyelvi)

társadalmi

melléknév
  • szociális, közösségi
  • (régies): társas

ürülék

főnév
  • fekália (szaknyelvi), ganéj (tájnyelvi), piszok, szar (durva), széklet, bélsár, exkrementum (idegen), fécesz (szaknyelvi), fos (durva), trágya, drekk (szleng), tisztulat (tájnyelvi), nagydolog (bizalmas), kaka (bizalmas), kaki (bizalmas), csoki (szleng), trutyi (szleng), kula (szleng), boja (szleng)
  • bogyó, lepény (tréfás), csúnyaság, rondaság