társadalmi szinonimái

melléknév
  • szociális, közösségi
  • (régies): társas

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kikerül

ige
  • megkerül, elkerül, kitér, elhajlik, (sugár) megtörik
  • kivéd, kitér, felfog, elhárít, kisiklik, kihúzza magát, elejét veszi, megelőz, megakadályoz, hatástalanít
  • elnéz, elkerüli a figyelmét, elmellőz (tájnyelvi)
  • túljut, kijut, megmenekül, megúszik (bizalmas), kikecmereg, kievickél, kivergődik, kivacáholódik (tájnyelvi), kivackolódik (tájnyelvi)
  • kitelik, futja, kijön
  • összeáll, összetevődik, származik, összejön, áll (valamiből)

alsóház

főnév
  • alsótábla
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a társadalmi szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

tag

főnév
  • testrész, végtag, membrum (régies)
  • egyed, résztvevő, fő, személy, fél
  • (szleng): ember, alak, férfi, pasas (bizalmas), ipse (bizalmas), fickó, hapsi (szleng), pali (szleng), krapek (szleng), pacák (szleng), pofa (szleng), szivar (szleng), manus (szleng)
  • földdarab, birtokrész, földbirtok
  • alkotórész, rész, elem

száraz II.

főnév
  • szárazföld
  • szárazkoszt, száraztakarmány

szagol

ige
  • orront (régies), szaglász, szimatol, beszív, bűzöl (tájnyelvi)

rozskenyér

főnév
  • barna kenyér, fekete kenyér, pumpernickel (idegen)

tanköteles

melléknév
  • iskolaköteles

tevés

főnév
  • (régies): cselekvés, cselekedet, tett, faktum (régies), aktus

prózai

melléknév
  • kötetlen (stílus), folyóbeszédbeli
  • száraz, hétköznapi, köznapi, mindennapi, profán, kicsinyes, fantázia nélküli, fantáziátlan, jellegtelen, földhözragadt, lapos, szürke, banális, közönséges, rideg, unalmas, sivár

posztulátum

főnév
  • tétel, alaptétel, axióma, sarktétel, alapigazság
  • előfeltétel, követelmény, kívánalom

mérséklet

főnév
  • önmegfegyelmezés, önmegtartóztatás, önmérséklet, mértékletesség, moderáció (idegen), temperáció (idegen), mérték, szerénység, igénytelenség, egyszerűség, önuralom, absztinencia (választékos), mértéktartás, önfegyelmezés, józanság, higgadtság, kimértség, megfontoltság

rajzik

ige
  • nyüzsög, hemzseg, röpdös, vonul, sűrít (tájnyelvi), felbozsonyog (régies)
  • özönlik, hullámzik, hömpölyög, sül-forr (régies), tolong, csődül, tódul
  • kavarog, csapong

tódít

ige
  • túloz, nagyot mond, nagyít (tájnyelvi), lódít, megtold, nagyzol, hazudik, hazudozik, füllent, gurít (bizalmas), háryjánoskodik, űz-fűz (tájnyelvi), linkel (szleng)

tükörkép

főnév
  • képmás, hasonmás

időnként, időközönké

határozószó
  • ritkán, néha, néha-néha, olykor-olykor, hellyel-közzel, időnként, időközönként, időről időre, hébe-hóba, hébe-korba, egyszer-egyszer, egyszer-másszor, nagy ritkán, alkalmilag, alkalomadtán, esetenként, kivételesen, elvétve, nagy néha, néhanapján, közben-korban (tájnyelvi), hébe-közbe (tájnyelvi)

vértelen

melléknév
  • békés, vérontás nélküli
  • halvány, halovány, sápadt, színehagyott, színtelen, fakó, vérszegény, anémiás (választékos)

társasági

melléknév
  • társas, közös, közösségi

szünetjel

főnév
  • pauza (választékos)

térd

főnév
  • térdkalács, térdcsont

vénség

főnév
  • öregség, öregkor, vénkor, aggkor, aggság, idősség, korosság, élemedettség, szénium (választékos), szenilitás (idegen), vénhedtség
  • aggastyán, matuzsálem, tata, vénember
  • vénasszony

teátrális

melléknév
  • színpadias, hatásvadászó, patetikus, mesterkélt, szónokias, megjátszott
  • (régies): színházi, színpadi, színi

szegély

főnév
  • szegélydísz, bordűr, paszomány, sujtás, szegőszalag, ruhahajtóka, bortni (idegen), szegőzsinór, szövetszél, passzé (idegen), korc (tájnyelvi)
  • szél, perem, karima, párkány, káva, kantni (szaknyelvi), koszorú, szegés
  • margó

terror

főnév
  • rémuralom, zsarnokság, önkény, önkényuralom
  • megfélemlítés, ijesztés, erőszakos eljárás
  • terrorizmus
  • erőszak, hatalmaskodás

versenyfutás

főnév
  • küzdelem, harc, versengés, vetélkedés