szeplőtelen, szeplőt szinonimái

melléknév
  • feddhetetlen, liliomos (régies), mocsoktalan, makulátlan, tiszta, hótiszta, hófehér, ártatlan, szűz, szűzi, érintetlen, vétlen

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

elbámul

ige
  • elképed, elámul, bandzsalog (tájnyelvi), álmélkodik, ámul-bámul, elcsodálkozik, meglepődik
  • bámészkodik, bambul, nézelődik

elfogultság

főnév
  • részrehajlás, szubjektivitás (idegen), előítélet, megkülönböztetés, kivételezés, protekció, kedvezmény, prejudícium (szaknyelvi), előszeretet, majomszeretet (szleng)
  • (régies): elfogódottság, feszélyezettség, félénkség, kényszeredettség, zavar, megilletődöttség
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a szeplőtelen, szeplőt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

szatirikus I.

melléknév
  • gúnyos, gúnyoros, csúfolódó, csúfondáros, fullánkos, epés, maró, csípős, szarkasztikus

rutin

főnév
  • jártasság, ügyesség, készség, gyakorlat, tapasztalat, megszokás, szokás

rohamcsapat

főnév
  • rohamosztag, kommandó, deszant (idegen), különítmény, alakulat

próbaidő

főnév
  • tanulóidő, próbaszolgálat, gyakorlati idő, gyakorlóév
  • noviciátus (szaknyelvi)
  • felfüggesztés

személyzet

főnév
  • legénység, apparátus
  • cselédség, szolgálattevők
  • háztartási alkalmazott

sztyepp

főnév
  • sztyeppe, puszta, füves síkság

pajesz

főnév
  • fültincs, halántékfürt, huncutka
  • oldalszakáll

összejön

ige
  • összegyűlik, összeül, összegyülekezik, összesereglik, egybesereglik, összecsődül, összeverődik, összeröffen (bizalmas)
  • összejár, találkozik
  • egybegyűlik, összegyűlik, felgyülemlik, felhalmozódik, tornyosul
  • kibékül, megbékél, megállapodik
  • (bizalmas): sikerül, megvalósul, létrejön
  • összebarátkozik, összehaverkodik, bizalmas viszonyba kerül

megerőltető

melléknév
  • kimerítő, nehéz, fárasztó, strapás (bizalmas), kemény, vesződséges, küzdelmes, embert próbáló, elcsigázó, próbára tevő

pártfogó

főnév
  • közbenjáró, patrónus (régies), protektor (régies), támogató, mentor (régies), szószóló, védnök, mecénás, szponzor, jótevő, kegyúr (régies), gyámol (régies), tutor (idegen), támasz, jóakaró

tagadó

melléknév
  • nemleges, elutasító, negatív, ellenkező, kétségbe vonó, negáló (szaknyelvi), cáfoló

telepes

melléknév, főnév
  • letelepedő, letelepülő, kitelepülő, betelepülő, gyarmatos, farmer, földhöz juttatott, telepgazda

használt

melléknév
  • elhasznált, elhasználódott, elkopott, kopott, viseltes, elnyűtt, uraságtól levetett, elhordott, ócska, vásott

vigasz

főnév
  • vigasztalás, konszoláció (idegen), orvosság, balzsam, ír, gyógyír
  • reménysugár, bátorítás, buzdítás

un

ige
  • undogál, elege van (valamiből) Sz: a könyökén jön ki; torkig van (valamivel); nyakig van (valakivel, valamivel)
  • (unja magát): unatkozik

szerbtövis

főnév
  • cigánymogyoró, diákmogyoró, szamárlapu

szaporodik

ige
  • szaporul (tájnyelvi), fiadzik, fiasodik (tájnyelvi), fajzik (tájnyelvi), proliferál (idegen)
  • burjánzik, tenyészik, bokrosodik, sarjadzik, terjed, csemetésedik (régies)
  • sokasodik, gyarapodik, sűrűsödik, gyűlik, gazdagodik, számosodik, hatványozódik, többül (régies), gyülemlik, erősödik, fejlődik, sokszorozódik

szófukar

melléknév
  • szűkszavú, szótlan, hallgatag, kevés beszédű, csendes

udvar

főnév
  • porta
  • kert
  • (tájnyelvi): otthon, ház, telek
  • udvartartás, kíséret, slepp (bizalmas)
  • fényudvar, holdudvar
  • himlőfolt, areola (szaknyelvi)

szétmállik

ige
  • elmállik, széjjelmállik, szétfoszlik, széjjelfoszlik, szétmegy, széjjelmegy, elporlad, szétporlad, szétmorzsolódik, széjjelmorzsolódik, szétesik, szétomlik, elszakad (tájnyelvi)

sarjú

főnév
  • fű, sarjúszéna

szótlanul

határozószó
  • némán, hangtalanul

újonnan

határozószó
  • mostanában, újontában (tájnyelvi)
  • megint, ismét, ismételten, újra, újból
  • (tájnyelvi): újként