szóvivő szinonimái

főnév
  • szószóló, szócső, képviselő, vezérszónok
  • (régies): hírvivő, hírnök, fullajtár (régies)
  • (bizalmas): hangadó

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

karéj

főnév
  • karaj, szelet, darab, csefert (tájnyelvi), sarkalat (tájnyelvi), siláp (tájnyelvi)
  • félkör, körív

csacsi I.

főnév
  • szamár, füles (bizalmas), csuzi (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a szóvivő szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

szétzilál

ige
  • összezilál, összekuszál, szétkuszál, összeborzol, összeszálal (tájnyelvi)
  • feldúl, megzavar, összezavar, felkavar, felborzol

sorra

határozószó
  • rendre, sorban, sorjában, időrendben, rendben
  • sorba

sertéshús

főnév
  • disznóhús, sertés, disznó, disznóság

recesszió

főnév
  • visszaesés, hanyatlás

szobor

főnév
  • faragvány, statua (idegen), plasztika
  • (régies): emlékoszlop

tartás

főnév
  • fogás, rögzítés
  • testtartás, testhelyzet
  • marasztalás, tartóztatás
  • tárolás, raktározás
  • értékelés, becsülés
  • birtoklás
  • gondozás, ellátás, gondviselés
  • nevelés, tenyésztés
  • rendezés, szervezés, lebonyolítás
  • tartósság
  • szilárdság, gerincesség
  • méltóság
  • tartam

pergamen

főnév
  • pergament, hártya, íróhártya, szironybőr, irha, velin, hártyapapír
  • pergamenpapír
  • oklevél, okirat

patakzik

ige
  • (izzadság): ömlik, folyik, gyöngyözik, csurog, dől, szakad, árad
  • (könny): hull, potyog, ömlik, csorog, hentereg (tájnyelvi)

megretten

ige
  • megijed, megriad, megrémül, megborzad, megszeppen, meghökken, megdöbben

pohos

melléknév
  • pocakos, potrohos, kövérkés, testes, hasas, dagadt, nagyhasú, hordóhasú, pókhasú, bendős (tájnyelvi), pocók (tájnyelvi), pöhös (tájnyelvi)(tájnyelvi)

tehetetlen

melléknév
  • erőtlen, gyenge, gyengélkedő, elerőtlenedő, kiszolgáltatott, magatehetetlen, magára hagyott
  • cselekvésképtelen, impotens
  • gyámoltalan, ügyefogyott, ügyetlen, pipogya, erélytelen, élhetetlen, elveszett, határozatlan, önállótlan, kétbalkezes, málé, mafla, mamlasz, nyimnyám (bizalmas), nyámnyila, tutyimutyi (bizalmas), teszetosza (bizalmas), béna (szleng), töketlen (szleng), babuka (tájnyelvi)

tolerancia

főnév
  • türelem, türelmesség, béketűrés
  • (szaknyelvi): ellenállóképesség
  • (szaknyelvi): tűrés, tűréshatár

hírmagyarázó

főnév
  • kommentátor, elemző, szakértő

zakatol

ige
  • kattog, berreg, csörög, zörög, dübörög, zúg
  • dobog, lüktet, ver, pulzál (szaknyelvi)

valamely

névmás
  • egy, egyik, némely
  • valamelyik
  • bizonyos, valamilyen, valamiféle (tájnyelvi)
  • (régies): amely

szögletrúgás

főnév
  • sarokrúgás, szöglet, korner

széthúz

ige
  • szétválaszt, szétvon (választékos), széjjelhúz, szétnyit, széjjelnyit
  • (közösség): pártoskodik, viszálykodik

vadászat

főnév
  • vadászás, hajtás, hajszolás, hajkurászás, űzés
  • üldözés

szusz

főnév
  • lélegzet, szufla (bizalmas), pára
  • (tájnyelvi): felfuvalkodottság, önteltség, fennhéjázás, gőg

sportember

főnév
  • sportoló, versenyző
  • sportbarát, sportrajongó

tapló

főnév
  • taplógomba, fagomba
  • (szleng) (jelzőként): neveletlen, bárdolatlan, goromba, közönséges, faragatlan, bunkó

vakol

ige
  • tapaszt, tapaszol, bevon, malteroz, bepucol