szálló szinonimái

főnév
  • szálloda, hotel, motel, fogadó, vendégfogadó, panzió
  • otthon, kollégium, diákszálló
  • munkásszálló

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

elfecsérel

ige
  • elveszteget, elpazarol, eltékozol, elpocsékol, elsinkófál (tájnyelvi), elherdál, elprédál, ellenszekál (tájnyelvi), elseremórál (tájnyelvi), elszór, elver, kidobál, kihány, nyakára hág, eljátszik, elkótyavetyél, szétforgácsol, fölapróz, eldorbézol, elcsesz (szleng)

émelygés

főnév
  • hányinger, öklendezés, undor, undorodás, csömör, rosszullét, émely (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a szálló szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

stabil

melléknév
  • szilárd, biztos, fix, rögzített, álló, állékony (régies)(idegen)
  • állandó, változatlan, maradandó, tartós, végleges
  • biztos, biztonságos, erős, megbízható

rendőrség

főnév
  • polícia (idegen), milícia (idegen), jard (szleng), policáj (régies)

rátámaszkodik

ige
  • nekitámaszkodik, ránehezedik, ránehezül (régies), rádől, nekidől, ráborul, rátehénkedik (bizalmas)

perget

ige
  • szór, hullat
  • (mézet): kicsap, kiperget
  • megszólaltat, üt, ver
  • pörget, forgat, centrifugál (idegen)
  • vetít

szabály

főnév
  • irányelv, rendelkezés, regula (régies), előírás, zsinórmérték, irányvonal, alapelv, rend
  • kánon (szaknyelvi), tantétel
  • jogszabály, rendszabály, törvény, rendtartás, szabályzat, rendelet, parancsolat (régies), határozat, utasítás, végzés, parancs, dekrétum
  • szokás, konvenció, norma, ismérv
  • axióma (szaknyelvi), törvényszerűség
  • képlet, formula (régies), minta

szétbomlaszt

ige
  • széjjelbomlaszt, felbomlaszt, szétzülleszt, széjjelzülleszt, szétzilál, dezorganizál, felrobbant
  • tönkretesz

önálló

melléknév
  • független, abszolút (idegen), maga ura, maga embere, önellátó, maga gazdája, szuverén, autonóm, különálló, szabad, szeparált (idegen), korlátlan, egyedülálló, önrendelkezésű, egyéni, privát
  • eredeti Sz: megáll a maga lábán; maga kenyerén van
  • felszabadult

orozva

határozószó
  • orvul, alattomban, titokban, titkon, rejtve, lopva, suttyomban, észrevétlenül

makog

ige
  • hebeg, habog, motyog, dadog, mekeg, gagyog, nyekereg (tájnyelvi), bakog (tájnyelvi), vakog (tájnyelvi)

összeforr

ige
  • (seb): beforr, meggyógyul, begyógyul, beheged, összenő
  • összeforrad, összeolvad, fuzionál
  • összekapcsolódik, eggyé válik

színiakadémia

főnév
  • színiiskola, színművészeti (bizalmas)

talicska

főnév
  • taliga, tolóka (tájnyelvi), furik (tájnyelvi)

hadviselés

főnév
  • háborúskodás, hadakozás, táborozás (régies), hadraszállás, háború
  • viszály, konfliktus

vasszeg

főnév
  • ütőszeg, acélszeg

törvényerő

főnév
  • hatály, érvényesség

szalonka

főnév
  • lebenke (régies), sneff (bizalmas), snyefmadár (tájnyelvi)

specialista

főnév
  • szakember, szakértő, szaktekintély, hozzáértő
  • szakorvos

szemhatár

főnév
  • látóhatár, láthatár, látókör, égalj, horizont, szemkör (régies), szemsík (régies)

töm

ige
  • nyomkod, belenyomkod, tömköd, gyömöszöl, dug, telezsúfol, zsúfol, gyöm (tájnyelvi), gyúr-gyömör (tájnyelvi)
  • (szalmazsákot): tölt, megtölt
  • (fogat): plombál
  • (kacsát, libát): hizlal, etet, kövérít
  • (pénzzel) ellát
  • (tömi magát): fal, habzsol, zabál (szleng), bepofáz (durva), két pofára eszik (durva), tömi a hasát, tömi a fejét, tömi a majmot (szleng)

származik

ige
  • ered, leszármazik, sarjad, eredezik, gyökerezik, fakad, jő (régies), jön, fajzik
  • visszanyúlik, visszaeredeztethető
  • születik
  • elszármazik, kikerül, vetődik
  • deriválódik (idegen)
  • létrejön, keletkezik, támad, adódik, indul, kifejlődik, kialakul

részleges

melléknév
  • korlátozott, parciális (idegen), partikuláris (idegen), részbeni, rész, részlet
  • hiányos, csonka
  • szűk körű

szerbtövis

főnév
  • cigánymogyoró, diákmogyoró, szamárlapu

tört I.

melléknév
  • törött, csorbult, csonkított, széttört, eltört, zúzott, morzsolt, pépes
  • taposott, kitaposott
  • (bor): zavaros, fénytelen, üledékes, seprős, zákányos (tájnyelvi)