sértő szinonimái

melléknév
  • sérelmes, bántó, bosszantó, bőszítő, arcátlan
  • kellemetlenkedő, kellemetlen, gúnyos, éles, kemény, kíméletlen, támadó, erőszakos, kihívó, tapintatlan, becsmérlő, durva, becsületbe vágó, agresszív, goromba, maró, tüskés, szúrós, fullánkos, metsző, csípős

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kikezel

ige
  • meggyógyít, kigyógyít, kikúrál, kiorvosol (tájnyelvi)

rajta II.

módosítószó
  • hajrá!, egy-kettő!, gyerünk!, nyomás!, uccu!
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a sértő szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

rövidtávfutás

főnév
  • vágta, sprint (idegen)

próbarepülés

főnév
  • kísérleti repülés, berepülés (szaknyelvi)

polgármester

főnév
  • városbíró, városnagy (régies), tanácsfő (régies)

összeráncol

ige
  • ráncokba szed, behúz, ráncokba von, összekorcol (tájnyelvi), redőkbe von, redőz, pliszíroz (szaknyelvi)
  • gyűr
  • (szemöldököt): összevon, összehúz

sebész

főnév
  • műtőorvos, operatőr (szaknyelvi), traumatológus (szaknyelvi), kirurgus (régies), felcser (régies), borbély (régies), seborvos (régies), hentes (pejoratív), mészáros (pejoratív)

szakít

ige
  • tép, hasít, cibál, szaggat, széttép, repeszt, leválaszt, szakajt (tájnyelvi), szakaszt (tájnyelvi)
  • (időt): szán, szentel, fordít
  • (valakivel): otthagy, elhagy, összevész, elpártol, hátat fordít (valakinek), különválik, dob (szleng), leléptet (valakit) (szleng), ejt (szleng), leépít (valakit) (szleng), lapátra tesz (szleng), lepasszol (szleng), bontolózkodik (tájnyelvi)

nyitott

melléknév
  • fogékony, érdeklődő, aktív, közösségi, társas, közvetlen, barátságos, extrovertált (idegen)
  • fedetlen, szabad, szabadtéri, lezáratlan
  • bekerítetlen
  • tátott, kitárt
  • megoldatlan, eldöntetlen

nóvum

főnév
  • újdonság, újság, új, novitás (idegen)

leközöl

ige
  • megjelentet, közzétesz, publikál, lehoz (bizalmas), lead, közread

ódzkodik

ige
  • (valamitől): vonakodik, húzódozik, kelletlenkedik, szabódik, fázik
  • (tájnyelvi): bajlódik, küszködik, vesződik

szánalmas

melléknév
  • szánalomra méltó, mizerábilis (régies), sajnálatra méltó, szánalomgerjesztő (választékos), szánalomkeltő, szánalomébresztő, szívszorító, sajnálatos, szánandó, szerencsétlen, nyomorult, nyomorúságos Sz: a pogány is megszánná
  • hitvány, silány, vacak, szegényes, nyamvadt, satnya, csenevész
  • siralmas, kisszerű, piti (szleng), elszomorító, keserves

szia

módosítószó
  • (bizalmas): szervusz!, szevasz! (bizalmas), csaó! (bizalmas), hahó! (bizalmas), helló! (bizalmas), pá! (bizalmas)

germán

melléknév, főnév
  • teuton, német

utálkozik

ige
  • utálkodik, ki nem állhat, nem szenvedhet, iszonyodik, visszaborzad, undorodik, irtózik, viszolyog

tépelődés

főnév
  • töprengés, töprenkedés, elgondolkodás, gyötrődés, önkínzás, veszkődés (tájnyelvi), kínlódás, gond, fejfájás, aggódás

sétabot

főnév
  • bot, sétapálca, pálca, horgaspálca (tájnyelvi), kampósbot (tájnyelvi), vándorbot (tájnyelvi)

rozsdás

melléknév
  • rozsdaette, berozsdásodott, rozsdamarta
  • üszkös, ragyás, üszögös, peronoszpórás (idegen), lisztharmatos
  • reszelős, rekedt, durva
  • (pejoratív): régimódi, ósdi, begyepesedett

sugárkezelés

főnév
  • sugárterápia, radioterápia (szaknyelvi), aktinoterápia (szaknyelvi), besugárzás (bizalmas)

teletöm

ige
  • telerak, megtölt, megtöm, telezsúfol, belezsúfol, beleprésel, belegyömöszöl, megpakol, feltankol, vattáz (bizalmas)
  • jóllakat, agyonetet, belaktat, kipárnáz (szleng)

smink

főnév
  • sminkelés, arcfestés, kendőzés (régies)
  • arcfesték, festék, szépítőszer, kendőzőszer (régies)
  • maszk

puffanás

főnév
  • dobbanás, zuhanás, durranás, püffenés, huppanás, esés, becsapódás, robbanás, lövés, dobogás

szabadegyetem

főnév
  • akadémia (régies), előadás-sorozat

tény

főnév
  • valóság, igazság, tényállás, konkrétum, faktum (régies), bizonyosság, adat, körülmény, dolog, megtörtént dolog, realitás
  • állítás, tétel
  • megállapítás