sál szinonimái

főnév
  • kendő, sálkendő (régies), stóla

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

jóság

főnév
  • alkalmasság, hasznosság, minőség, érték, becs
  • szavatosság, felhasználhatóság, fogyaszthatóság
  • jóindulat, jószívűség, jólelkűség, szívjóság, kegyesség, nyájasság, szívélyesség, irgalom, könyörületesség, jámborság, részvét, emberség
  • erkölcsösség, erény, romlatlanság, tisztaság, tisztesség, becsületesség
  • adakozás, bőkezűség, jótékonyság, támogatás, nagylelkűség, szponzorálás, mecenatúra (idegen)

dörzsöl

ige
  • dörgöl, fen, csiszol, smirgliz, vakar, koptat, horzsol, morzsol, súrol, sikál, sikárol (tájnyelvi), csutakol
  • políroz, pucol (bizalmas), fényesít, vikszel, kefél, szidoloz
  • horzsol, sért
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a sál szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

rikolt

ige
  • kiált, rikkant, rikít (tájnyelvi), rivalg (régies), kurjant, harsog, ordít, üvölt, visít, sivít, sikolt, sikít, süvölt, orgonál (tájnyelvi)

poharazó

főnév
  • borkimérés, borozó, italmérés, borharapó, kocsma, csapszék, ivó, csárda, vendéglő, fogadó, talponálló, kricsmi (szleng)

perzsel, pörzsöl

ige
  • parázsol (tájnyelvi), megszenesít, porzsol (tájnyelvi)
  • pörköl, pirít, pergel (tájnyelvi)
  • felperzsel, feléget, elpusztít
  • éget, tűz
  • szárít, szikkaszt

öreg I.

melléknév
  • idős, agg, megvénült, hajlott korú, koros, matuzsálem, veterán, élemedett, éltes, vén, kipróbált, trottyos (bizalmas), idejeveszett (tájnyelvi), öregecske (tájnyelvi) Sz: megette már kenyere javát; elhullatta már a csikófogait; a szöszt is pösznek mondja; a hamut is mamunak mondja; a cinterem felé fordult már a rúdja; a málét se rághatja; a kriptakulcsot keresi; alkonyodik a napja; attól is fél, hogy az árnyékban megbotlik; csisz el, csosz el, bocskor; csoszog, nem jár; csüng a feje bal felé; egyidős a postaúttal; egyik lába a koporsóban van; eleget próbálja a tűfokot, mégsem találja; elérte a sok péntek (tájnyelvi); elkopott a foga; elunta a frisset, csak a lassút járja; estefelé van; görnyed évei súlya alatt; három lábon jár; hosszú belet húztak neki; inában van már a lotyogó nadrág; kenyerének javát megette; kettő helyett hármat lát; kikopott a sátoros ünnepekből; leánya is vénasszony (nőről); már a bíróságból is kiaggott; már lotyog a nadrágja; már sok karácsonyi szilvát evett; másodszor gyermek; mihelyt botlik, mindjárt esik; nem mai gyerek; nem bírja már a farát; öreg, mint az országút; pép az étke; régen volt az, mikor az anyja emlőjét szopta; sok pénteket ért már; sok húsvéti bárányt megevett; sokat szólott neki a kakukk; szájában két foga tartja az istrázsát; szemheggyel lát, fülheggyel hall; tisztes korú; töpörtő az orcája; tudja, mikor veszett Belgrád; túl van már az innenen; unja már a frisset, csak a lassút járja; vén, mint a postaút; vénebb az országútnál; vénebb a tízparancsolatnál; vénebb a Mátránál; virág volt, kóró lett
  • kemény, rágós, inas, porcogós, csimbókos (tájnyelvi)
  • régi, ócska, viseltes, avult, kopott, ósdi, özönvíz előtti
  • (idő) késő
  • (régies): nagy

rozsdásodik

ige
  • rozsda marja, megeszi a rozsda

stoppol2

ige
  • (időt): mér
  • (autót): megállít, feltartóztat, föltartóztat
  • lefoglal

névmás

főnév
  • pronomen (szaknyelvi)

nehéz

melléknév
  • súlyos, nagy súlyú, idomtalan, ólmos (tájnyelvi), nagy tömegű, tömör, vastag, kemény, szilárd
  • masszív
  • nyakas, makacs, fafejű, konok, hajthatatlan, kezelhetetlen, összeférhetetlen
  • terhes, nyomasztó, bajos, keserves, hajszás, megerőltető, megterhelő, fárasztó, gyötrelmes, verítékes, fájó, kínos, kellemetlen, körömszakasztó (régies), strapás (szleng), pokoli, istentelen (szleng), vesződséges, kidöglesztő (durva), izzasztó, verejtékes
  • (régies): terhes, viselős, várandós, pocakos (bizalmas)
  • vemhes, hasas
  • (levegő): áporodott, dohos, büdös, fojtó, fullasztó
  • küzdelmes, válságos, kockázatos, meredek (szleng), rögös, fáradságos, kritikus, viszonyos (tájnyelvi), ádáz, veszélyes, meleg (bizalmas) Sz: beletörik a bicskája
  • fontos, jelentős, hangsúlyos, nagy horderejű, kényes, bonyolult, szubtilis (idegen), problematikus, fogas, fogós, fejtörő, szövevényes, agyafúrt
  • (étel): tömős, kiadós, zsíros, hizlaló, tömény, laktató
  • sok, nagy értékű

lebont

ige
  • lerombol, ledönt, szanál (bizalmas)
  • felfejt, leteker

nyomán

névutó
  • alapján, segítségével, következtében, kiindulva (valamiből)

szabadalmaz

ige
  • szabadalmat ad, kiváltságol (régies)

szénaboglya

főnév
  • szénakazal, szénarakás, szénapetrence, petrence
  • (szleng): haj, hajzat, sörény (bizalmas), toll (szleng), séró (szleng)

fűrészbak

főnév
  • fűrészpad, kecskeláb

tűrés

főnév
  • türelem, türedelem (tájnyelvi), szenvedet (régies)
  • tűréshatár

teátrális

melléknév
  • színpadias, hatásvadászó, patetikus, mesterkélt, szónokias, megjátszott
  • (régies): színházi, színpadi, színi

sampon

főnév
  • hajsampon, hajmosó szer
  • fürdősampon, habfürdő, tusfürdő

rezesbanda

főnév
  • fúvószenekar, fúvóbanda (tájnyelvi), burgelbanda (tájnyelvi)

sofőr

főnév
  • vezető, autóvezető, gépkocsivezető, gépjárművezető, pilóta (bizalmas)

társzekér

főnév
  • stráfkocsi (régies), poggyászkocsi, málhaszekér, lomszekér (régies)

segédtiszt

főnév
  • hadsegéd, szárnysegéd, adjutáns, ordonánctiszt (régies)

porta

főnév
  • telek, lakótelek, háztelek, udvar, major (régies), háztáj
  • portásfülke, kapusfülke
  • (tájnyelvi): kapu, kapubejáró
  • (régies): török kormány
  • (régies): palota

sötétedés

főnév
  • szürkület, alkonyat, alkony, esteledés, este, félhomály, homály, barnulás (tájnyelvi)

távolbalátás

főnév
  • telepátia, látnoki képesség, jövőbe látás, megsejtés, megérzés