puska szinonimái

főnév
  • lőfegyver, karabély, flinta (régies), muskéta (régies), mordály, mannlicher (régies), pukkantó (szleng), gitár (szleng)
  • segédeszköz, sillabusz (idegen), mankó (bizalmas)
  • (szleng): hímvessző, fallosz (szaknyelvi), pénisz (szaknyelvi), nemzőszerv, nemzőtag (választékos), fütyi (bizalmas), farok (bizalmas), kuki (bizalmas)
  • (szleng): injekciós tű, fecskendő, fecske (szleng)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

megbénít

ige
  • megnyomorít, paralizál (idegen)
  • megfélemlít, tehetetlenné tesz, megbűvöl, megdermeszt, lefegyverez
  • megakaszt, akadályoz, nehezít, meggátol, megállít, gúzsba köt

észbeli

melléknév
  • értelmi, szellemi, mentális (idegen), agybeli, elmebeli, intellektuális
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a puska szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

pongyola I.

melléknév
  • hanyag, lompos, rendetlen, slampos, pacuha (tájnyelvi), gondozatlan, slendrián, felöltözetlen (régies)
  • henye, laza, lezser, pontatlan, zilált

őslakó

főnév, melléknév
  • bennszülött, őshonos, belföldi, őslakos, autochton (idegen)

ökörfarkkóró

főnév
  • ökörfarkvirág, misegyertya (tájnyelvi), gyapjúfű (régies), királygyertya (régies), királydárda (régies)

népréteg

főnév
  • népcsoport, embercsoport

probléma

főnév
  • gond, nehézség, dilemma, bonyodalom, zűr, baj, bökkenő, difi (bizalmas), gáz (szleng), gubanc (szleng), hézag (szleng)
  • fogas kérdés, sarkalatos kérdés, feladat
  • fejtörő

részegség

főnév
  • ittasság, ittas állapot, borközi állapot, berúgás, mák (szleng), borbetegség
  • mámor

merül

ige
  • besüllyed, lesüllyed, süpped, alábukik, belemélyed, lemerül
  • tűnik, vész
  • belehatol, hatol
  • mélyed, temetkezik

méltatlan

melléknév
  • méltánytalan, érdemtelen, szégyenteljes, rossz, alkalmatlan, értéktelen, nemtelen (régies), inkorrekt
  • megszégyenítő, lealacsonyító, degradáló (idegen), derogáló, szégyent hozó, méltóságon aluli, rangon aluli
  • igazságtalan, kifogásolható, tisztességtelen

koraszülött

melléknév, főnév
  • éretlen, idétlen (tájnyelvi)
  • korababa (bizalmas)

mobilizál

ige
  • mozgósít, behív, besoroz, verbuvál (régies), toboroz (régies), hadba hív (választékos), fegyverbe szólít
  • (ingatlant): pénzzé tesz, elad

ripityára

határozószó
  • rapityára (tájnyelvi), pozdorjává, diribdarabra, izzé-porrá, diribre-darabra, miszlikbe, apróra

sík I.

melléknév
  • sima, lapos, egyenletes, egyenes, lapályos (tájnyelvi)
  • kétdimenziós
  • (tájnyelvi): síkos, csúszós, csuszamlós, alföld, lapály, csuszamos (régies)

felöltő, fölöltő

főnév
  • felsőkabát, köpeny, felruha (régies), felső, überciher (idegen)

telt

melléknév
  • tele, teletömött, tömött, táblás (ház)
  • telített
  • duzzadt, kövérkés, kerek, párnás, párnázott, pufók, gömbölyű, dundi, gömbölyded, hasas (bizalmas), molett, jó húsban lévő, túlsúlyos, pufi (bizalmas), bucó (tájnyelvi)
  • nagy mellű, begyes (tájnyelvi), dús keblű
  • (hang): csengő, erős, zengő, dörgő, sztentori (régies), öblös, zengzetes, hangzatos

szétoszlik

ige
  • széjjeloszlik, feloszlik, eloszlik, szétszóródik, széjjelszóródik, elszállingózik, szétrebben, szétmegy, szétszéled, elszéled
  • eltűnik, elmúlik, szétfoszlik, szertefoszlik
  • felszáll

puszpáng

főnév
  • bukszus, kruspán (tájnyelvi)

pohárnok

főnév
  • (tájnyelvi): csapláros (régies), csaplár (régies), csapos, kocsmáros, pincér, csárdás

regény

főnév
  • román (régies), robinzonád, regényeskönyv (tájnyelvi)

szerencsés

melléknév
  • mázlis (bizalmas), mázlista (bizalmas), sikeres, boldog, fortunátus (régies), burokban született, menő (szleng) Sz: a varjú is neki krákog; a sövényt kolbászból fonja, sódarral támogatja; ablakon hányják be neki; almát szed a száraz fáról is; az istennyila is csak mellette csap le; csillaga van; disznója van; disznóról is gyapjút nyír; elkapta a szürke ló farkát; elkerülte a szelet; elnyerte az aranyperecet; feléje fordítja a fehér ló a farkát; feljött a csillaga; feltette a bársonysüveget; forog a malma; gályáját igen jó szellők fújdogálják; ha szarba markol, az is arannyá válik a kezében; hó hátán is kincset ás és talál; jó órában született; jól imádkozott; kazalban a szénája; kiskirállyá lett; még az ökre is borjadzik; megette a fehér kutyaszart; mindent az ablakon vetnek be neki; nagyobb szerencséje, mint maga; ő is a szőke tehén borja; ördöge van; Riska tehén fia; szerencsefűre talált; szerencsés csillagzat alatt született; tenyerén hordozza a szerencse; vetett ágyba fekszik
  • baj nélküli
  • kedvező, áldásos, eredményes, előnyös
  • szerencsét hozó, biztató

ragaszt

ige
  • tapaszt, rögzít, odaerősít, tapaszol, enyvez, csirizel, raggat (régies)
  • megragaszt, beragaszt, betold, eltömít, összeforraszt
  • hozzáépít, hozzátold, hozzátapaszt, megtold, told, kiegészít, kibővít
  • (tájnyelvi): kuporgat, szerez, hozzátesz, harácsol
  • fertőz, megfertőz, terjeszt, átterjeszt, ráragaszt

összehív

ige
  • egybehív, összeharangoz, összetrombitál, összekürtöl, összekolompol, összeverbuvál, összedobol, összetoboroz, összegyűjt, összeszed, összecsődít

rendetlenség

főnév
  • összevisszaság, káosz, felfordulás, rumli (bizalmas), kavarodás, fejetlenség, zűrzavar, dezorganizáció (idegen), gyüleség (tájnyelvi), grimbusz (szleng), kupleráj (pejoratív), anarchia
  • rendetlenkedés, rendbontás, rendzavarás, szabálytalanság
  • zavargás, forrongás, lázadás, rebellió (régies)

szétfolyó

melléknév
  • szétömlő, szétáradó
  • elmosódó, elmosódott, bizonytalan, alaktalan
  • széteső, zavaros, zagyva, zilált, szétzilált, megkomponálatlan