precíz szinonimái

melléknév
  • pontos, alapos, pedáns, aprólékos, finom, helyes, korrekt, kifogástalan, mérethű, tökéletes, félreérthetetlen
  • rendszerető, gondos, lelkiismeretes, akkurátus (bizalmas)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kimagaslik

ige
  • kiemelkedik, kiugrik, kitűnik, kilátszik, ellátszik, szembeötlik
  • jeleskedik, dominál (idegen), felülmúl, fölötte áll a többinek

romlás

főnév
  • bomlás, oszlás, rothadás
  • (fogé): szuvasodás, odvasodás
  • kopás, elhasználódás, rongálódás, tönkremenés
  • hanyatlás, züllés, dekadencia (választékos), kárhozat, átok, hányattatás, enyészet, tönkremenetel, tönkremenés, tönkrejutás, pusztulás, összeomlás, végromlás, veszte (valakinek), dúveszte (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a precíz szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

pincér

főnév
  • felszolgáló, éthordó, főúr, kellner (régies), pinkli (tájnyelvi), csalinger (szleng)

ömleny

főnév
  • vérömleny, véraláfutás

óraütés

főnév
  • kongatás, ütés

napsütés

főnév
  • napfény, verőfény, napmeleg (tájnyelvi), napvilág, nap, napsugárzás

pontos

melléknév
  • precíz
  • pedáns, akkurátus (régies), gondos, alapos, aprólékos, lelkiismeretes, egzakt, minuciózus (idegen), passz (tájnyelvi)
  • szabályos, helyes, szabatos, hű, tökéletes, odavágó, hiteles, korrekt, mérvadó, mértékadó, szabályszerű, normális, előírásos, hibátlan, torzításmentes, valósághű

régóta

határozószó
  • régtől fogva, régentől (tájnyelvi), régesség óta (tájnyelvi), időtlen idők óta, emberemlékezet óta, ősidők óta, amióta az eszemet tudom, amióta a világon vagyok, mióta kétágú vagyok

méltánytalan

melléknév
  • méltatlan, igazságtalan, becstelen, sportszerűtlen, jogtalan, egyenlőtlen, elfogult, egyoldalú, kedvezőtlen, rosszindulatú, érdemtelen

megtorol

ige
  • megbosszul, bosszút áll, revansot vesz, elégtételt vesz, tromfol, megfizet, meglakoltat, megbüntet, visszavág, törleszt, visszaüt, viszonoz

kókusz

főnév
  • kókuszpálma, kókuszdió
  • (szleng): fej, fő, kobak (bizalmas), kupa (bizalmas), bura (szleng), dinnye (szleng), észtok (szleng), fűrészporraktár (szleng), víztorony (szleng)

mez

főnév
  • dressz, trikó, sporting
  • jelmez, öltözék, öltözet, kosztüm, ruházat, ornátus (szaknyelvi), viselet, öltöny, uniformis, mundér, csuha, reverenda

rentábilis

melléknév
  • (szaknyelvi): jövedelmező, gazdaságos, kifizetődő, előnyös, hasznos, hasznot hajtó, gyümölcsöző, megtérülő

satnya

melléknév
  • visszamaradt, csökött (tájnyelvi), fejletlen, csenevész, vakarcs, sovány, vézna, beteges, nyiszlett, gebe (szleng), nyápic, csanyiga (tájnyelvi)
  • silány
  • elkorcsosult, elfajzott, degenerált

felhalmozódás, fölha

főnév
  • felgyülemlés, sokasodás, lerakódás, összetorlódás, megszaporodás, felszaporodás, tömörülés, összeállás, összehordás, akkumuláció (idegen), konglomeráció (idegen), tezaurálás (szaknyelvi)

távolbalátás

főnév
  • telepátia, látnoki képesség, jövőbe látás, megsejtés, megérzés

szentel

ige
  • felavat
  • megáld
  • áldoz, feláldoz, fordít, szán, dedikál
  • fölajánl, konszekrál (idegen)

prémium

főnév
  • jutalom, elismerés, jutalék, (biztosítási) járulék, osztalék

piedesztál

főnév
  • talapzat, posztamentum (szaknyelvi), posztamens (szaknyelvi), oszlopszék
  • magaslat, emelvény

rákényszerül

ige
  • rászorul, ráfanyalodik, ráviszi a szükség, beletörődik, meghódol, meghunyászkodik, beadja a derekát, megadja magát

szembesít

ige
  • szembeállít, konfrontál (idegen)

pszichikum

főnév
  • lelkivilág, lélek, lelkület
  • lelki mozzanat

öreg I.

melléknév
  • idős, agg, megvénült, hajlott korú, koros, matuzsálem, veterán, élemedett, éltes, vén, kipróbált, trottyos (bizalmas), idejeveszett (tájnyelvi), öregecske (tájnyelvi) Sz: megette már kenyere javát; elhullatta már a csikófogait; a szöszt is pösznek mondja; a hamut is mamunak mondja; a cinterem felé fordult már a rúdja; a málét se rághatja; a kriptakulcsot keresi; alkonyodik a napja; attól is fél, hogy az árnyékban megbotlik; csisz el, csosz el, bocskor; csoszog, nem jár; csüng a feje bal felé; egyidős a postaúttal; egyik lába a koporsóban van; eleget próbálja a tűfokot, mégsem találja; elérte a sok péntek (tájnyelvi); elkopott a foga; elunta a frisset, csak a lassút járja; estefelé van; görnyed évei súlya alatt; három lábon jár; hosszú belet húztak neki; inában van már a lotyogó nadrág; kenyerének javát megette; kettő helyett hármat lát; kikopott a sátoros ünnepekből; leánya is vénasszony (nőről); már a bíróságból is kiaggott; már lotyog a nadrágja; már sok karácsonyi szilvát evett; másodszor gyermek; mihelyt botlik, mindjárt esik; nem mai gyerek; nem bírja már a farát; öreg, mint az országút; pép az étke; régen volt az, mikor az anyja emlőjét szopta; sok pénteket ért már; sok húsvéti bárányt megevett; sokat szólott neki a kakukk; szájában két foga tartja az istrázsát; szemheggyel lát, fülheggyel hall; tisztes korú; töpörtő az orcája; tudja, mikor veszett Belgrád; túl van már az innenen; unja már a frisset, csak a lassút járja; vén, mint a postaút; vénebb az országútnál; vénebb a tízparancsolatnál; vénebb a Mátránál; virág volt, kóró lett
  • kemény, rágós, inas, porcogós, csimbókos (tájnyelvi)
  • régi, ócska, viseltes, avult, kopott, ósdi, özönvíz előtti
  • (idő) késő
  • (régies): nagy

ráterel

ige
  • (állatot): ráhajt
  • (beszédet, forgalmat): ráfordít, ráirányít

szemtelenkedik

ige
  • arcátlankodik, orcátlankodik, pimaszkodik, felesel, pofátlankodik, hetykélkedik
  • tolakodik Sz: felköti a pofabocskort