perdöntő szinonimái

melléknév
  • meggyőző, megdönthetetlen, megcáfolhatatlan
  • sorsfordító, átütő, lényeges

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

alkalmasság

főnév
  • rátermettség, ügyesség, talpraesettség, képesség, hozzáértés, szakértelem, jártasság, fogékonyság, tehetség, adottság
  • (régies): eszköz, jármű, alkalmatosság

peron

főnév
  • előtér, pályaelőtér, rakodó
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a perdöntő szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

paralízis

főnév
  • (szaknyelvi): gyermekbénulás
  • bénulás, hűdés (régies), szélhűdés (régies)
  • tehetetlenség, bénultság, cselekvőképtelenség

odakerül

ige
  • odaérkezik, odajut, odavetődik, odaszármazik (tájnyelvi)(valahonnan)

nyilván

határozószó
  • kétségkívül, bizonyára, nyilvánvalóan, szemlátomást, természetesen, láthatólag, valószínűleg
  • (régies): nyíltan, őszintén

morcos

melléknév
  • morc, mogorva, mord, morózus, mordiális (régies), barátságtalan, zord, harapós, rosszkedvű, kedvetlen, nyers, rideg
  • zsémbes, zsémbelődő, duzzogó, nyűgös, házsártos (bizalmas), zsörtölődő, dörmögő, durcás (bizalmas)

pauza

főnév
  • szünet, megszakítás, megállás, leállás, cezúra
  • pihenő, szieszta (bizalmas), kikapcsolódás, nyugalom

púderdoboz

főnév
  • púdertartó, púderosdoboz, púderosszelence, púderkompakt, pudrié (idegen)

megoperál

ige
  • megműt

megkarmol

ige
  • összekarmol, megmar, megkarcol, megkapar, karcolást ejt (választékos), elkörmöz (tájnyelvi), megcsikor (tájnyelvi), megkarimzsál (tájnyelvi), megkörmöz (tájnyelvi), megkörmöl (tájnyelvi)

kipihen

ige
  • (betegséget): kihever
  • (kipiheni magát): kifújja magát, megnyugszik, erőt gyűjt, regenerálódik

megtéveszt

ige
  • félrevezet, blöfföl (bizalmas), bolondít, álcáz, megcsal, becsap, rászed, átejt, felültet (bizalmas), lóvá tesz, dezorientál (idegen), ámít, konfundál (választékos), bepaliz (bizalmas), orránál fogva vezet, szédít (bizalmas), hiteget, áltat, beugrat, bolonddá tesz, átráz (bizalmas), átdob (szleng), átver (bizalmas), túljár az eszén, kijátszik

ráérő

melléknév
  • szabad, tétlen, dologtalan, gondtalan, zavartalan, semmittevő (pejoratív), henye
  • ráérős, lassú, kimért, megfontolt, kényelmes, lomha, komótos (bizalmas)

rézgálic

főnév
  • kékgálic, kékkő

falfehér

melléknév
  • hófehér, sápadt, halálsápadt, holtsápadt, krétafehér, halovány, vértelen, vérszegény Sz: fehér, mint a meszelt fal

tabletta

főnév
  • pirula, pasztilla, labdacs (régies), dilibogyó (szleng)
  • gyógyszer

száll

ige
  • repül, ível, szárnyal, röpköd, szállong, szálldos
  • húz, vonul
  • csapong
  • úszik
  • megszáll, éjszakázik, lakik
  • ül, felszáll, beszáll, pattan
  • (gondolat): irányul, terelődik
  • (idő): múlik, elröppen, eltelik, elillan
  • (hang): terjed
  • süllyed, csökken, ereszkedik, hull, lep, merül, ülepedik
  • felszökik, magasra csap
  • (örökség): jut (valakire), hárul, háramlik, esik (valakire)

perfekció

főnév
  • tökéletesség, teljesség
  • jártasság, ügyesség, készség

papírízű

melléknév
  • ízetlen; se íze, se bűze; vacak
  • élettelen, kiagyalt, papírszagú, vérszegény

poszt

főnév
  • őrhely, őrállomás, várta
  • őrszem
  • állás, tisztség, beosztás
  • állomáshely, állomás

szabályszerű

melléknév
  • szabályos, előírásos, törvényes, jogos, jogszerű, törvényszerű, irányadó, megfelelő, érvényes
  • pontos, kifogástalan
  • szabványos, szokványos, szokásos, megszokott, megengedett, normális, standard, közönséges, természetes
  • rendes, helyes, korrekt, rendezett, példaszerű
  • valódi, valóságos, tulajdonképpeni
  • hiteles, igaz, igazi
  • tényleges

pinty

főnév
  • pintyőke, süvöltő (régies)

okuláré

főnév
  • (régies): szemüveg, pápaszem (régies), ókula (bizalmas)

prizma

főnév
  • hasáb (szaknyelvi), macskaszem, fényvisszaverő

szakszerűtlen

melléknév
  • dilettáns, kontár, elfuserált (bizalmas), amatőr, műkedvelő, avatatlan, laikus