megír szinonimái

ige
  • megszövegez, megfogalmaz, kidolgoz, megformál, szavakba foglal, szavakba önt, megkoncipiál (régies)
  • közöl, tudat, megörökít, rögzít
  • leír, lejegyez, lefirkant, megfirkant (bizalmas), kiír magából (választékos), összeír, papírra vet, regisztrál

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tönkrever

ige
  • összever
  • megrongál, elpusztít, tönkretesz
  • legyőz, elver, lehengerel, megver, lever, szétver, szétmorzsol, tönkrezúz, szétzúz, eltipor, megsemmisít

mozgó I.

melléknév
  • futó, járó
  • utazó, házaló
  • változó, ingó (szaknyelvi), mobilis (idegen), mobil (idegen), mobilizálható (idegen)(idegen)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megír szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

megbolygat

ige
  • megbolydít, felbolygat, megberzeget (régies), gúrál (tájnyelvi), megbizgat (tájnyelvi)
  • felforgat, felborít, megzavar, beleüti az orrát
  • megpiszkál, hozzányúl
  • felzaklat, felkavar
  • (emléket): felelevenít, felfrissít

lehagy

ige
  • megelőz, felülmúl, túlszárnyal, túlhalad, lepipál (bizalmas), leköröz (bizalmas)

látványos

melléknév
  • mutatós, tetszetős, dekoratív, parádés, pompás, festői, spektakuláris (régies)

korszak

főnév
  • kor, időszak, éra, periódus, szakasz, epocha (régies)

megfő

ige
  • elkészül, megfől (bizalmas), megpuhul, felfő (tájnyelvi), köved (tájnyelvi)

méhkaparás

főnév
  • abortusz, művi vetélés, küret (szaknyelvi), kaparás (bizalmas), terhességmegszakítás, abrázió (szaknyelvi), magzatelhajtás

visszafoglal

ige
  • visszahódít, visszanyer, visszavesz, visszaszerez, reokkupál (régies), revindikál (idegen)

kihagy

ige
  • elhagy, húz, töröl, mellőz, kivesz, kizár, megnyirbál, átugrik, kiradíroz, kivakar, figyelmen kívül hagy, számításon kívül hagy, semmibe vesz, elhallgat, kirekeszt, kiküszöböl, eliminál (idegen), deleál
  • kifelejt (valakivel)
  • elszalaszt, elmulaszt
  • akadozik, félbeszakad, szünetel, megakad, elakad

kiborít

ige
  • kiönt, kibuktat, kibillent, felbillent, felborít, kidönt, kidűt (tájnyelvi), kiont (tájnyelvi)
  • (bizalmas): feldühít, felidegesít
  • felbosszant
  • (bizalmas): összeroppant

hajóút

főnév
  • hajózási útvonal, vízi út
  • hajóutazás, hajókázás, hajókirándulás
  • tengeri út, tengeri utazás, tengeri körutazás

kiont

ige
  • kiönt, kiborít, kiáraszt
  • (indulatot, szenvedélyt): szabadjára enged

menetrend

főnév
  • terv, program, ütemezés, ütemterv, időbeosztás

muhar

főnév
  • gyom, gaz, dudva, bojtorján, mohar (tájnyelvi), paraj (tájnyelvi), gyimgyom (tájnyelvi), burján (tájnyelvi)

célállomás

főnév
  • végállomás, rendeltetési hely, végcél

pereskedik, pörösköd

ige
  • perlekedik, perel, törvénykezik (régies), pert folytat, perben áll, patvarkodik (régies), kereskedik (tájnyelvi), ellenségeskedik

optimista

melléknév, főnév
  • derűlátó, bizakodó, reménykedő
  • derűs, felhőtlen

megízlel

ige
  • kóstol, megkóstol, belekóstol (valamibe), kóstolgat, megpróbál, megpákosztol (tájnyelvi)
  • bekap (bizalmas)

megbámul

ige
  • megcsodál, rábámészkodik, megnéz, csodájára jár Sz: úgy néz, mintha én volnék a szarvas csoda; néz, mint borjú az új kapura

megszerez

ige
  • elér, elnyer, birtokba vesz, magáévá tesz, megkap, hozzájut (valamihez), magához ragad, megkaparint, elbirtokol, elszipkáz (szleng), felhajt (bizalmas), előkerít, kieszközöl, összeszed, szert tesz, kezébe ragad, kerít, happol (szleng), elmar (szleng), elhappol (bizalmas), elvarnyúz (szleng)
  • megnyer, meghódít, kiérdemel
  • megvásárol, megvesz, előteremt, beszerez
  • (tájnyelvi): megtold, megtetéz

olajos

melléknév
  • zsíros, maszatos, zsírfoltos, pecsétes, olajfoltos
  • faggyas, seborrhoeás (szaknyelvi)
  • csúszós, síkos

megmakacsol

ige
  • (megmakacsolja magát): akadékoskodik, makacskodik, csökönyösködik, dacoskodik, megköti magát, megnyakasodik (választékos), megbaklik (tájnyelvi), megebelli magát (tájnyelvi)

lélek

főnév
  • psziché (idegen), szufla (bizalmas), bozgó (tájnyelvi), pára
  • szentlélek, szellem, szellet (régies), spiritusz (idegen)
  • szellem, kísértet, fantom
  • érzelem, érzület, érzelemvilág, lelkivilág, szív, pszichikum
  • lelkierő, akaraterő, bátorság
  • lelkiismeret
  • átélés
  • lelkesedés, hév, ügyszeretet (régies), ügybuzgóság
  • ember, személy, egyed, lakos
  • lényeg

megtört

melléknév
  • törődött, levert, csüggedt, lesújtott, megviselt, elcsigázott, letört, vigasztalhatatlan, fájdalmas, reményvesztett, fásult, kétségbeesett
  • töredelmes, bűnbánó, vezeklő, alázatos
  • (tekintet): fénytelen, üveges, zavaros
  • (tájnyelvi): gyűrött

ondolál

ige
  • hullámosít, bodorít, besüt, berak, göndörít, dauerol