lélekjelenlét szinonimái

főnév
  • önuralom, nyugalom, higgadtság, összeszedettség, hidegvér

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

fáraszt

ige
  • kimerít, terhel, bágyaszt, lankaszt, megerőltet, elcsigáz, megvisel, izzaszt, tikkaszt, strapál (bizalmas), fatigál (régies)
  • nyúz, nyaggat, bosszant, háborgat, gyötör, vegzál (régies), zaklat

szőrén-szálán

határozószó
  • nyomtalanul, észrevétlenül, teljesen, szőrén-lábán (tájnyelvi), kézen-közön, gyanúsan
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a lélekjelenlét szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

lator

főnév
  • gonosztevő, rabló, zsivány (régies), útonálló, haramia, gyilkos
  • gazfickó, gazember, akasztófáravaló
  • (régies): szerető, kurafi
  • (jelzőként): gonosz, elvetemült, gyalázatos, galád, bitang, hitvány, álnok, istentelen, vásott, engedetlen, csintalan
  • pajzán, huncut
  • buja, parázna, kicsapongó

kompromisszum

főnév
  • megegyezés, egyezség, megállapodás, konszenzus
  • megalkuvás, áthidaló megoldás

kivándorol

ige
  • kiköltözik, elmegy, emigrál, áttelepül

kétségbeesett

melléknév
  • elkeseredett, reményvesztett, reményhagyott, reménytelen
  • csüggedt, megkínzott, fájdalmas, aggodalmas, nyomorult, szerencsétlen, vigasztalan, szánandó, balsorsú, csüggeteg, kedveszegett, porig sújtott, desperált (idegen), pesszimista, deprimált
  • elszánt, eltökélt, hajthatatlan, merész, fanatikus, vakmerő

legrosszabb

melléknév
  • legsilányabb, legutolsó, sereghajtó
  • legterhesebb, legkedvezőtlenebb, leggyengébb

magyarázat

főnév
  • fejtegetés, indoklás, okfejtés, megvilágítás, magyarázás, kommentár, értelmezés, explikálás (szaknyelvi), explikáció (szaknyelvi), interpretálás, interpretáció, demonstráció, szemléltetés, illusztráció
  • értelem, ok, indok, megokolás, indítóok, indíték, érvelés, argumentáció (választékos), motívum, rugó, megfejtés
  • (régies): tolmácsolás, fordítás, magyarítás (régies)

utánfutó

főnév
  • pótkocsi, tréler

jelent

ige
  • közöl, hírül ad, megmond, értesít, tudat, tudomásra hoz, tudósít, informál, referál, beszámol, számot ad
  • jelez, utal (valamire), rámutat
  • képvisel, jelöl, ábrázol, jelképez, kifejez, szimbolizál, vall (valamiről), értelme van, szól
  • számít (valakinek), tesz, ér

ível

ige
  • hajlik, görbül, kanyarodik
  • száll, repül
  • emelkedik
  • hajlít, görbít
  • (labdát): röpít, továbbít

fontosság

főnév
  • jelentőség, nagyság, jelentékenység, komolyság, nyomaték, horderő, tekintély

kaja

főnév
  • (szleng): étel, élelem, eledel, eleség, ennivaló, elemózsia, élemény (régies), táplálék, étek (választékos), élés (régies), harapnivaló, betevő falat (bizalmas), tápszer, koszt (bizalmas), zaba (szleng)
  • ellátás

marihuána

főnév
  • (szleng), mariska (szleng), gandzsa (szleng), grász (szleng), gyep (szleng), gyom (szleng), kender (szleng), zöldség (szleng)

megindokol

ige
  • indokol, megokol, bizonyít, bebizonyít, kimutat, megvéd, alátámaszt, okadatol, motivál

bekötöz

ige
  • beköt, összekötöz, átköt
  • bepólyál, körültekerget, bebugyolál, befásliz, bebancsókál (tájnyelvi)

olajos

melléknév
  • zsíros, maszatos, zsírfoltos, pecsétes, olajfoltos
  • faggyas, seborrhoeás (szaknyelvi)
  • csúszós, síkos

mosogat

ige
  • elmos, tisztogat, öblöget, leöblít, os-mos (tájnyelvi), lögyböl (tájnyelvi), ellötyöl (bizalmas), kuturáz (tájnyelvi)
  • nyalogat

lelép

ige
  • leszáll, leereszkedik
  • lemér, kimér
  • (valakit): legyőz, lenulláz (szleng), leradíroz (szleng), letöröl (szleng)
  • (bizalmas): leköszön, lemond, távozik, elmegy
  • meglóg (bizalmas), dobbant (bizalmas), megpattan (bizalmas), elinal
  • disszidál

lapkihordó

főnév
  • újságkihordó, újságos, lapkézbesítő
  • lapárusító, rikkancs

lódul

ige
  • indul, mozdul, nekiindul
  • takarodik, elhordja magát, elhordja az irháját, szedi a sátorfáját, hődörög (tájnyelvi)

módjával

határozószó
  • mértékkel, mértékletesen, móddal (tájnyelvi), csínján, takarékosan, képesleg (tájnyelvi), képesint (tájnyelvi)

lerakódás

főnév
  • leülepedés, üledék, felhalmozódás, inkrusztáció (idegen), szedimentum (szaknyelvi)

kopó

főnév
  • vadászkutya, vadászeb, vizsla
  • véreb
  • rendőrkopó, detektív, nyomozó, fogdmeg, rendőr, hekus (szleng)

lüktetés

főnév
  • érverés, pulzus, pulzálás (szaknyelvi), szívverés
  • sajgás, nyilallás, szaggatás
  • (tájnyelvi): bicegés, sántítás
  • elevenség, mozgás, mozgalmasság, lendületesség, gyorsaság

morog

ige
  • (állat): kaffog, kurrog (tájnyelvi), drummog, mörmöl (tájnyelvi)
  • (bizalmas): morgolódik, dohog, füstölög, dörmög, zsörtölődik, elégedetlenkedik, zúgolódik, berzenkedik, dudog (tájnyelvi), dödög (tájnyelvi), dörcög (tájnyelvi), zsémbel, dúl-fúl, haragszik, óg-móg (tájnyelvi) Sz: dohog, mint a terhes felhő
  • (has): korog