kibékülés szinonimái

főnév
  • kiengesztelődés, megbékülés, megbékélés, összebékülés, békekötés, béke, békesség, megenyhülés, békeszerződés, lecsillapodás

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kriminális

melléknév
  • büntetőjogi, bűnügyi
  • rossz, csapnivaló, pocsék, gyalázatos, szörnyű, kritikán aluli, siralmas, csapnivaló, tré (bizalmas), lepra (durva), moslék (szleng)

égöv

főnév
  • éghajlati öv, égalj (régies), öv, éghajlat, övezet, földöv (régies), klíma, régió, zóna
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kibékülés szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

képződmény

főnév
  • alakulat, képlet, formáció (szaknyelvi), alakzat, képződés

irreális

melléknév
  • valószerűtlen, valószínűtlen, képzeletbeli, délibábos, megvalósíthatatlan, alaptalan, hihetetlen, utópisztikus, fantasztikus, abszurd, kiagyalt, lehetetlen, fiktív, illuzórikus, megalapozatlan, légből kapott, képzelet szülte

inal

ige
  • fut, szalad, nyargal, menekül, szökik, elillan, szedi a lábát, olajra lép (szleng)
  • (tájnyelvi): lót-fut

hergel

ige
  • ingerel, piszkál, cukkol, heccel, szekál (bizalmas), szekíroz (bizalmas), frocliz, szurkapiszkál, bosszant, mérgesít, felhúz (bizalmas), cikiz (szleng), dühít, bőszít, izgat, loval, uszít, bujt, lázít Sz: borsot tör az orra alá; kihoz a sodrából

kétségtelenül

határozószó
  • kétségkívül, minden bizonnyal, bizonyosan, biztosan, sine dubio (idegen), csakugyan, nyilvánvalóan, kétségbevonhatatlanul, tagadhatatlanul, megcáfolhatatlanul, okvetlenül, feltétlenül, vitán felül, vitathatatlanul, minden kétséget kizáróan, tényleg

kisnemes

főnév
  • kurtanemes, bocskoros nemes, köznemes, hétszilvafás nemes, dzsentri, kisbirtokos

szín3

főnév
  • színpad, színpadkép
  • díszlet

gyönyörűség

főnév
  • élvezet, öröm, kedvtelés, szórakozás, mulatság, passzió (bizalmas), gyengéje (valakinek)
  • boldogság, lelkesültség, elragadtatás, mennyország, éden, mámor, eufória, gyönyör, delícia (régies)

gyámoltalan

melléknév
  • ügyefogyott, ügyetlen, tehetetlen, élhetetlen, anyátlan (bizalmas), mafla, málé, félénk, nyámnyila, szerencsétlen, önállótlan, magatehetetlen, pipogya, erélytelen, teddide-teddoda, tutyimutyi (bizalmas), nyomorult, erőtlen, teszefosza (tájnyelvi), bókla (tájnyelvi), mantikos (tájnyelvi), nyehe-nyühe (tájnyelvi) Sz: nem e világra való; az anyja szoknyáján ül; egy rakás szerencsétlenség; egy kanál vaj meg nem olvad a szájában

előzmény

főnév
  • kiindulás, kiindulópont, előtétel, antecedens, alapvetés, alapozás

hajós I.

melléknév
  • hajózási, tengerészeti, tengerjáró

kitűnik

ige
  • kiemelkedik, kimagasodik, kimagaslik, ellátszik, dominál (régies)
  • feltűnik, jeleskedik, túlszárnyal, kitesz magáért, felülmúl, tündököl, remekel, ékeskedik (régies), excellál (régies) Sz: ő a ludak között a hattyú
  • kiderül, megmutatkozik, megnyilvánul, kiugrik, kirajzolódik, kitetszik (régies), kiviláglik, szembeszökik, kiüt, manifesztálódik (választékos)

könyöklő I.

melléknév
  • ambiciózus, nagyravágyó, becsvágyó, csörtető, törtető, stréber (bizalmas), karrierista, pedálozó (pejoratív), buzgómócsing (szleng)

megkap

ige
  • hozzájut, megszerez, elér, átvesz, elnyer (választékos), kivív, kiérdemel (választékos), birtokába jut, szert tesz, megkaparint, kieszközöl
  • részesül, részesedik, kap, megilleti, élvez
  • átvesz, kézhez kap
  • elér, létrehoz, megvalósít
  • (betegséget): elkap, felszed (bizalmas), összeszed (bizalmas)
  • megragad, megmarkol, megfog, megszorít
  • megharap, megmar, beleharap
  • megéget
  • magával ragad, meghat, lenyűgöz, megbabonáz (választékos), elbűvöl, elvarázsol (választékos)

lerohan

ige
  • leszalad, lefut, lenyargal, lerobog, leszáguld, levágtázik, levágtat
  • (valamit, valakit): megtámad, megszáll, legyőz, elfoglal, okkupál (régies), meghódít, bevesz, leigáz, igába hajt, igába kényszerít, igába vet, meghódoltat, uralma alá hajt
  • lehengerel, letöröl a pályáról (szleng)

kibont

ige
  • kiold, szétfejt, szétnyit, kiterít, kigöngyöl, kicsomagol
  • (tájnyelvi): kinyílik
  • felbont, kinyit, kidugaszol, kiold, kioldoz, kicsomóz, kibogoz, kiköt, kicsomagol, kifejt, kihámoz, kiburkol, kicsatol, kihüvelyez, szétbont, kifeszít, feltár
  • kifésül

képernyő

főnév
  • monitor

kimondatlan

melléknév
  • ki nem mondott, hallgatólagos, megnevezetlen, elhallgatott
  • benne foglalt, beleértődő, beleértett, burkolt, rejtett, titkos, titkolt, ki nem fejezett, kifejtetlen, implicit (szaknyelvi)

lelkiismeret-furdalá

főnév
  • lelkifurdalás, bűntudat, töredelem (régies), megbánás, önvád, kétség
  • bűnbánat

kifecseg

ige
  • elmond, kibeszél, kikotyog, kilocsog, kicseveg, kicsacsog, kikottyant (bizalmas), kivakkant, kipletykál (bizalmas), elpletykál, elhíresztel, kikürtöl, elárul, továbbad, divulgál (idegen), elköp (szleng) Sz: eljár a szája; könyökén is kijön; mindent kikottyant a szája az alfele híre nélkül; mindent nyelve harangjára köt; nem áll meg benne a szó
  • (tájnyelvi): kifröcsög, kifröccsen, kiloccsan

ítélet-végrehajtó

főnév
  • hóhér, bakó (régies), mester (régies)

kirág

ige
  • kilyukaszt
  • (sav) kimar

lepke

főnév
  • pillangó, pille, lepe (régies), lepentőcske (régies), lependék (tájnyelvi), lövöldék (tájnyelvi)