intézményes szinonimái

melléknév
  • bevezetett, rendszeresített, szokásos
  • hatósági, intézeti, egyesületi, társasági, testületi

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

építő

melléknév
  • konstruktív (idegen), javító, jobbító, pozitív, hasznos

kipenderít

ige
  • kiperdít, megperdít, megforgat
  • kidob, kihajít, kitesz, kivág, kirak, kivet, kilök, kiceférít (tájnyelvi), kiheppent (tájnyelvi), kikarít (tájnyelvi), kisöndörít (tájnyelvi), kiutasít, kiűz, kikerget, kiebrudal, kitúr, kicsap, kirúg, kitaszít, kizár, kitilt
  • eltávolít, elbocsát, felmond, felment, meneszt, kipaterol (bizalmas)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a intézményes szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

időhiány

főnév
  • időzavar

harsona

főnév
  • puzon (idegen), pozaun (idegen), trombon (szaknyelvi), fanfár
  • kürt

halott I.

melléknév
  • holt, élettelen (választékos), néhai (választékos), elhunyt, meghalt, elköltözött, döglött (durva) Sz: el van intézve (szleng), kész van (szleng), alulról szagolja az ibolyát, jégre van téve (szleng)
  • sivár, kihalt, puszta, néptelen

geometria

főnév
  • (szaknyelvi): mértan

importőr

főnév
  • beszállító, behozó, importáló

június

főnév
  • nyárelő, Szent Iván hava (régies), Rák hava (régies), hatodhó, nyárhó, cseresel (tájnyelvi)

savanyú I.

melléknév
  • savanyított, savanykás, fanyar, ecetes, pikáns, vadízű (tájnyelvi), borízű
  • (bor): karcos, acsari (tájnyelvi), bicskanyitogató (tréfás)
  • (gyümölcs): éretlen, zöld
  • fancsali, kedvetlen, kedélytelen, sótlan, fanyalgó, unott, kényszeredett, szomorú

fémes

melléknév
  • fémfényű
  • fémszerű
  • fémtartalmú

felség, fölség

főnév
  • (megszólításként is): uralkodó, fenség, majesztás (idegen), sire (idegen)
  • méltóság, magasztosság, fennköltség, emelkedettség
  • (régies): fensőbbség, tekintély

divatbáb

főnév
  • divatmajom, divatfi, aranyifjú, piperkőc, arszlán (régies), dendi (régies), jampec (régies)
  • divatbolond, gigerli (régies)
  • divathölgy, divatdáma, kirakatbábu (pejoratív)

fizetéscsökkentés

főnév
  • bércsökkentés, elvonás

kanapé

főnév
  • pamlag, szófa (régies), kerevet, dívány, rekamié, suttogó (régies), párnaszék (régies)
  • (szleng): szendvics

kerülő II.

főnév
  • csősz, mezőőr, erdőőr, vadász, erdőszolga, erdőkerülő
  • eltérés, kitérés, elkalandozás, közbevetés
  • kerülő út, mellékút, vargabetű, tévút, tekervényút

legénykedik

ige
  • kérkedik, hetvenkedik, hetykélkedik, csármáz (tájnyelvi), vitálkodik (tájnyelvi), virtuskodik (tájnyelvi), adja a bankot (szleng)
  • duhajkodik, betyárkodik, vitézkedik, hősködik, féktelenkedik
  • legyeskedik, teszi a szépet, csapja a szelet, kakaskodik (bizalmas)

konstitúció

főnév
  • felépítés, testalkat
  • alaptermészet, lelkialkat
  • (régies): alkotmány
  • alaptörvény, céhszabályzat

inzultus

főnév
  • sértés, megbántás, rágalmazás, becsmérlés, megalázás
  • bántalmazás, molesztálás, tettlegesség, ütlegelés, verés, támadás, merénylet

ideghártya

főnév
  • recehártya, látóhártya, szemideghártya, retina (szaknyelvi)

jelen I.

melléknév
  • jelenlegi, mostani, napi, pillanatnyi, folyamatban levő

kolléga

főnév
  • munkatárs, kartárs (régies), szaktárs

ismert

melléknév
  • ismerős, elterjedt, általános, köztudomású, köztudott, közismert, közhírű, közszájon forgó, tudvalévő, ismeretes, nyilvánvaló, publikus, elfogadott, hagyományos, használt
  • nevezetes, jelentős, nagyhírű, neves, prominens (idegen), nagynevű, hírneves, híres, tekintélyes
  • hírhedt (régies), cégéres (pejoratív), címeres (pejoratív)

hatásvadászó

melléknév
  • pózoló, teátrális, patetikus, színpadias, dagályos, melodramatikus (idegen), színfalhasogató, ripacskodó

jogtudomány

főnév
  • jurisprudentia (idegen)

konfirmáció

főnév
  • jóváhagyás, megerősítés
  • (szaknyelvi): konfirmációlevél, megerősítő okirat
  • (szaknyelvi): befogadás (egyházközségbe)