hozzáállás szinonimái

főnév
  • attitűd, magatartás, beállítottság
  • viszony, viszonyulás

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

szakkör

főnév
  • önképzőkör, szakmai kör, hivatáskör (régies)

hamu

főnév
  • hamv (választékos), pernye, hulladék, salak, üszök
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hozzáállás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hígeszű

melléknév
  • hígvelejű, hebehurgya, ostoba, buta, zavart, szeleburdi, szeleverdi (tájnyelvi), könnyelmű, felelőtlen, széllelbélelt

gyöngyözik

ige
  • verejtékezik, verítékezik, izzad, kiválaszt
  • könnyezik, könnybe lábad
  • forr, pezseg, habzik, tajtékzik, buzog, bugyog, bugyborékol, bizseg (tájnyelvi)

gyakori

melléknév
  • ismétlődő, meg-megújuló, többszöri, sokszori, sűrű, sorozatos, rendszeres, visszatérő, mindennapos, szüntelen, állandó
  • elterjedt, általános, megszokott, közönséges, közkeletű, kurrens, szokványos, elfogadott, bevett, frekventált

fogyasztó II.

főnév
  • vásárló, vevő, felhasználó, kliens

holdfogyatkozás

főnév
  • holdhomány (régies), holdmorkoláb (régies), eklipszis (idegen)

intenzitás

főnév
  • hatásfok, erősség
  • erőkifejtés, lendület, hatékonyság, teherbírás

rendszám

főnév
  • sorszám
  • nyilvántartási szám

felbonthatatlan, föl

melléknév
  • szétbonthatatlan, megbonthatatlan, oldhatatlan, örökös

fazekasság

főnév
  • fazekasmesterség, agyagművesség, keramika, fazekasipar, agyagipar, gölöncsérmesterség (tájnyelvi, régies)

csinált

melléknév
  • hamis, mesterséges, művi, mű, ál, fals
  • mesterkélt, erőszakolt, erőltetett, keresett, kényszeredett, színlelt, tettetett, koholt, őszintétlen, megjátszott

felkelt, fölkelt

ige
  • felébreszt, felriaszt, felver, felzavar, fellármáz, álmából kelt, felráz, kiugraszt (ágyból)
  • előidéz, létrehoz, feltámaszt, megindít, megmozgat, felkavar, felgerjeszt

iskoláztat

ige
  • taníttat, iskolába járat, képeztet, neveltet
  • (facsemetét) nevel

kalmár2

főnév
  • lábasfejű, fejlábú (szaknyelvi), kalamájó (régies)

központi

melléknév
  • centrális (idegen), középponti(idegen)
  • döntő, alapvető, lényeges, sarkalatos, meghatározó, legfontosabb, legfőbb, legfelső

kinyal

ige
  • kiürít, kitisztít
  • elfogyaszt
  • (kinyalja magát): kicsinosítja magát, kicsípi magát, kiöltözik

hozzájárul

ige
  • hozzátevődik, hozzáadódik
  • (költségekhez): kiegészít, megtold, beszáll (valamibe), adakozik
  • (valamihez): közreműködik, részt vesz (valamiben)
  • elősegít, előmozdít, megkönnyít

hiábavaló

melléknév
  • céltalan, fölösleges, haszontalan, hasztalan, hiú, értelmetlen, sziszifuszi, reménytelen, célszerűtlen, meddő, improduktív, gyenge, erőtlen, eredménytelen, fölös
  • (személy) (tájnyelvi): mihaszna, semmirekellő

ijedség

főnév
  • félénkség, félelem, páni félelem, ijedelem, megijedés, félsz, rémület, rémüldözés, riadalom, riadtság, megrettenés, elborzadás, pánik, vakrémület, fejvesztettség, majrézás (szleng), beszariság (szleng), megijedsz (tájnyelvi)

kilábal

ige
  • kijut, kivergődik, kimenekül, kiszabadul, kievickél, kiárkódzik (tájnyelvi), kibocsolódik (tájnyelvi)
  • felgyógyul, kigyógyul, felépül, megerősödik, kiiperedik (tájnyelvi), kipendül (tájnyelvi)

hús

főnév
  • pecsenye
  • (szleng): nő

habár

határozószó
  • bár, noha, jóllehet, holott, ámbátor, ugyan

incidens

főnév
  • összetűzés, zavar, kellemetlenség, félbeszakítás, baleset

kinevez

ige
  • megbíz, kijelöl, megjelöl, meghatároz, megkér, meghatalmaz, felruház (valamivel), felfogad, kirendel, delegál
  • alkalmaz, beiktat, megtesz, előléptet, szerződtet, utasít, promoveál (idegen)