hajózás szinonimái

főnév
  • hajóközlekedés, kabotázs (szaknyelvi), navigáció (szaknyelvi), navigálás (szaknyelvi)
  • tengerhajózás, tengerészet
  • vitorlázás, evezés
  • léghajózás, repülés

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

emleget

ige
  • szóba hoz, felhoz, előhoz, előhozakodik (valamivel)

bántódás

főnév
  • fájdalom, szenvedés, kín, baj, sérelem, sérülés, bántalom, kár, károsodás, ártalom
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hajózás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

gyógyhely

főnév
  • fürdőhely, üdülőhely

fogódzkodik, fogózko

ige
  • fogódzik, fogózik, kapaszkodik, csimpaszkodik (bizalmas), fogantozik (tájnyelvi)

fészek

főnév
  • boly (régies), bolygós (régies)
  • otthon, lakhely, lakás, ház
  • odú, vacok, tanya, búvóhely
  • góc, gócpont, kiindulópont, központ
  • tűzfészek (háborúé)

fecske

főnév
  • (bizalmas): úszó, úszónadrág, fürdőnadrág
  • (tájnyelvi): kőműves
  • (régies): fácán, zalagalamb (régies)
  • (szleng): injekciós tű, fecskendő, csúzli (szleng)

hadgyakorlat

főnév
  • hadmozdulat (régies), manőver, harcjáték (régies), gyaksi (szleng)

hazulról

határozószó
  • otthonról, otthonából (valakinek), lakásából, hazúl (tájnyelvi), onnathazul (tájnyelvi)

perem

főnév
  • karima, párkány, szegély, szegélyzet, pártázat, szél, káva, kerület(valaminek)
  • határ, mezsgye
  • periféria

elterül

ige
  • fekszik, elhelyezkedik
  • elterjed, szétterül, terpeszkedik, elterped (régies), terítődik (régies)
  • elvágódik, elesik, elvetődik, elhever, leheveredik, elnyúlik, elnyújtózik, elmájászkodik (tájnyelvi), elnyárad (tájnyelvi), összeesik, összeroskad, összerogy, összecsuklik

elpirul

ige
  • belevörösödik, belepirul, elvörösödik Sz: elönti az arcát a pír; elfutja az arcát a vér; arcába szökik a vér; lángot vet az arca; lángba borul az arca; lángol az arca; rózsás lesz az arca; olyan lesz, mint a láng

bocs1

főnév
  • medvebocs, mackó, medvekölyök, kölyökmedve (régies)

engedelem

főnév
  • bocsánat, elnézés, könyörület, kegyelem (tájnyelvi)
  • engedély, beleegyezés, jóváhagyás, megerősítés, felhatalmazás

hervad

ige
  • fonnyad, szárad, sárgul, aszik, lankad, kókad, konyul, konnyad (tájnyelvi)
  • hanyatlik, sorvad, senyved, kornyadozik, gyengül, ösztövérkedik (régies), fogy, csökken
  • öregszik, fárad

húzódik

ige
  • húz, feszül
  • húzódozik, vonul, lapul, rejtőzik, bújik, kushad (bizalmas)
  • halasztódik, tolódik, halasztást szenved, késik, késedelmet szenved
  • nyúlik, elterül, halad, vezet, fut
  • húzódozik, vonakodik, szabódik

kipukkad

ige
  • szétreped, kireped, felszakad, kiszakad, szétszakad, kettészakad, felpattan, szétpattan, kilyukad, felpükked (tájnyelvi)

kapcsoló II.

főnév
  • gomb, nyomógomb, indítógomb

hajt1

ige
  • terel, térít
  • űz, kerget, hajszol, hajkurász
  • siettet, ösztökél, motivál, nógat, ösztönöz, sarkall, serkent, stimulál, sürget, késztet
  • dolgoztat
  • túlterhel
  • rákapcsol, igyekszik, gürcöl, hajrázik, robotol (bizalmas), pedálozik (szleng), keccsöl (szleng), melózik (szleng), agyondolgozza magát
  • purgál (régies), hasmenést okoz
  • vezet, kormányoz, repeszt
  • teker, tapos, működtet (pl. gépet), mozgásba hoz
  • (tájnyelvi): ismételget, hajtogat

gyepes

melléknév
  • pázsitos, füves

használat

főnév
  • felhasználás, alkalmazás, igénybevétel, haszonvétel (régies), úzus (régies)

kalász

főnév
  • füzérvirágzat
  • gabonafej, fej, búzafő, buga

halottasház

főnév
  • ravatalozó, hullaház, hullakamra (tájnyelvi)

fontoskodik

ige
  • nagyképűsködik, okoskodik, tudálékoskodik, megjátssza magát, nyüzsög, akadékoskodik, okvetetlenkedik, sertepertél (bizalmas) Sz: mindenből nagy dolgot csinál; minden aprólékot arany tollal ír; minden lében kanál; játssza az eszét (szleng)

hatvány

főnév
  • kitevő, hatványkitevő, exponens (szaknyelvi)
  • (régies): hatás, befolyás, potencia

kapa

főnév
  • magamfelérántó (tréfás), saraboló
  • (szleng): bumburnyák, ekeferkó (szleng), tahó (bizalmas), bunkó (bizalmas)