egyenértékű szinonimái

melléknév
  • megfelelő, azonos értékű, egyforma, egyenlő, hasonértékű, hozzáillő, identikus (idegen), egybevágó, egyenrangú, ekvivalens, egál (idegen), adekvát

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

betonvas

főnév
  • betonacél, vasbetét, acélbetét, rúdacél

államtanács

főnév
  • tanács
  • díván (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a egyenértékű szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

domínium

főnév
  • földbirtok, birtok, uradalom, jószág, latifundium (szaknyelvi)
  • (régies): tartomány, provincia, társország, gyarmat (régies)

cipő

főnév
  • lábbeli, topán (választékos), cipellő, lábtyű (bizalmas), saru (régies), csuka (szleng), pataborító (szleng), tyúkszemtok (szleng), surranó (szleng), csúzó (szleng), skárpi (szleng), bőgőtok (bizalmas), hegedűtok (tréfás), csónak (szleng)

bűnös I.

melléknév
  • istenkáromló, erkölcstelen, tisztátalan

besároz

ige
  • összesároz, bepiszkol, bekoszol, beszennyez, bemocskol, befröcsköl, berondít
  • meggyaláz, megszégyenít, megrágalmaz, megbecstelenít, megszeplősít, lepocskondiáz, profanizál (választékos)
  • (falat) betapaszt, (sárral) bever

eb

főnév
  • kutya, kutyó (tájnyelvi), kutyus (bizalmas), kutyuli (bizalmas), csahos, kan, szuka
  • (régies): gazember, gazfickó

elhamarkodik

ige
  • elsiet, elkapkod, elhirtelenkedik, elhebehurgyál (tájnyelvi), összecsap, összeüt, összevág Sz: füstre harangoz

letesz

ige
  • lehelyez, lerak, lemálház, elhelyez, lefektet, (járműről) leszállít
  • (ruhát, cipőt): levesz, levet, lehúz, letol
  • (összeget): lefizet, kifizet, megfizet, letétbe helyez, brennöl (idegen), deponál (szaknyelvi), lepenget (szleng), leszurkol (bizalmas)
  • (valamit valahol, valahová): otthagy, lead
  • lemond (valamiről), eláll (valamitől), felhagy (valamivel)
  • lead (tisztséget)(valamihez)
  • (vizsgát, próbát): kiáll, teljesít
  • (esküt): elmond
  • (tájnyelvi): tisztségéből elmozdít, elbocsát, meneszt, levált, felvált, lecserél (bizalmas), kicserél, elcsap, kirak, kitesz, destituál (idegen)
  • (tájnyelvi): lehord (bizalmas), letol (bizalmas), leszurkol (szleng), összeszid, megszid
  • (tájnyelvi): írásba foglal, írásba fektet, írásba ad

átruház

ige
  • ráruház, áthárít, átenged, elidegenít, átad, átír, nevére ír, hagyományoz, cedál (idegen), rátábláz (szaknyelvi), ráterhel, átörökít, testál, örökül hagy
  • elenged (követelést), lemond, felad

asztalos

főnév
  • faműves, asztalgyártó, ládacsináló (tájnyelvi), csomótaszigáló (tájnyelvi)

balsiker

főnév
  • sikertelenség, kudarc, felsülés, leégés, bukás, vereség, fiaskó, krach (régies), égés (szleng), csőd (szleng), bukta (szleng), bukfenc (szleng)

elkeseredik

ige
  • elszomorodik, kedvetlenedik, nekibúsul, kétségbeesik, elcsügged, elszontyolodik, odalesz, letörik, sírva fakad Sz: a búnak fenekébe esik

eltemetkezik

ige
  • elvonul, visszavonul, eltemeti magát
  • beletemetkezik (valamibe), belemélyed, belemerül, beleássa magát

funkcionális

melléknév
  • működésbeli, működési

felemészt, fölemészt

ige
  • felhasznál, elfogyaszt, elnyel, felfal, felél(valamire)
  • elhamvaszt, eléget
  • elsorvaszt, elpusztít, tönkretesz, megsemmisít
  • felőröl

egyéniség

főnév
  • egyén, személy, személyiség, egyediség, individuum, énje (valakinek), szubjektum, karakter, lelki arculat, szellemi arculat
  • alkat, jellem
  • kvalitás, zseni, géniusz

dogmatikus

melléknév
  • merev, hajthatatlan, vaskalapos, ellentmondást nem tűrő, doktrinér

elegendő

melléknév
  • elég, kielégítő, elégséges, kellő, szükséges

felállít, fölállít

ige
  • talpra állít, felemel, felsegít
  • alapít, létesít, létrehoz, megalakít, megteremt, instituál (régies), etablíroz (régies)
  • felsorakoztat, elrendez, rendbe állít, egybegyűjt, megszervez
  • épít, emel, felhúz, (sátrat) felver

egyszersmind

határozószó
  • egyúttal, egyidejűleg, egyben, egyetemben (valamivel), együtt, egyszerre, ugyanakkor, egy füst alatt

csakhamar

határozószó
  • nemsokára, előbb-utóbb, haladéktalanul, hamar, hamarosan, hamarost (tájnyelvi), mielőbb, mihamarabb, a közeljövőben, (egy) kis idő múlva, rövidesen, maholnap, kisvártatva, kevésvártatva (választékos), innen-onnan (tájnyelvi), közelesen (tájnyelvi), azonnal, mindjárt, rögtön, tüstént, íziben (tájnyelvi), rögvest (tájnyelvi), üstöllést (tájnyelvi), prompt (bizalmas)
  • sokára, később

élettartam

főnév
  • élethossz, életidő (régies)
  • fennállás, létezés

felél, fölél

ige
  • elhasznál, elfogyaszt, felhasznál, hasznosít, elkölt, elapaszt, elél (tájnyelvi)
  • (régies): feléled, életre kel, magához tér